Hungarian Participation Democracy's Ghost.

 

Nyilván itt új titánokkal kezdi felvenni a harcot. Eséllyel jenetek meg új belépők a hazai közélet színpadán, és könnyen bebizonyíthatják, hogy a teljes parlamenti skála alkalmatlan az ország vezetésére.

 

Előbb vagy utóbb változni fog a politikai térkép és a nyilvánosság szerkezete. Jönnek olyan új belépők, akiknek kifejezetten érdekükben áll a mutogatni a FIDESZ kormány alatt kezdődött és azóta is folytatódó FIDESZ –MSZP együttműködést, ami ennek a két pártnak a listái alapján tart életben civil – állam vagy vállalkozás – állam típusú szerződéses kapcsolatokat.

 

Nem írtam az OV interjúról külön cikket, mert elegem van abból, hogy a demagógiáját szapuljam, de azóta olvastam egy Horn Gábor és egy Lendvai Ildikó cikket, akik szintén teljesen úgy csinálnak, mintha mi sem történt volna.

 

Lendvai Ildikó megpróbálja eladni a pártját a szegények és a demokrácia védelmezője szerepben, ami úgy akarná a modernizációt, mint senki más. Mi lesz itt az országgal, ha ők nem modernizálnak bennünket?

 

Ez még az Orbán legsötétebb demagóg csúsztatásait is felülmúlja.

 

Ez után olvastam Horn Gábor cikkét, aki szerint bár kiütötték őket, de azért felemelt fejjel távozhatnak, hiszen a modernizációs teljesítményük azért mégiscsak...

 

Mindkét cikknél végigolvastam a kommenteket. Na, amit ott kaptak, azt nem teszik a karácsonyfa alá! Szanyi Tiboron kívül senkinek sem jutott eszébe helyeselni a pártelnökök megnyilatkozásához. Kifejezetten arra ingerelte az isteni népet mindkét cikk, hogy elküldjék a sunyiba a levitézlett pártok levitézlett politikusait.

 

Én is hozzátettem a magamét. Nekem nagyon csípi a szememet, hogy ezek demokráciáról meg modernizációról mernek papolni azok után, amit csináltak. Számomra ez elképesztő arrogancia. Még mindig azt hiszik, hogy hosszútávon a markukban marad a teljes sajtópaletta és nem a kommentekben tapasztalható közvélemény képe marad meg róluk, hanem a saját glória fényező önképük.

 

Még mindig azt hiszik, hogy a tények világához képest egy sajátos torzképét alkalmazó pártokrácia által generált kép fog megmaradni az emberekben a ténykedéseikről. A kommentek némileg adnak erre okot. A legtöbb hozzászólás olyan visszajelzés a két pártelnöknek, amely az ellenzéki médiakampányok konzerv üzeneteivel szembesíti a cikkírókat. Ezek szerint nem múlik el nyomtalanul a manipulatív tevékenységük. Csakhogy hosszú távon a tudományos discurzus és a sajtó világa is ezt követve be fog kanyarodni a tények világának utcájába.

 

Ott bizony állati nehéz lesz eladni azt az üzenet csomagot, amit ezeknek a kulcsszavaknak a hangoztatásával megpróbálnak még mindig napirenden tartani. Társadalomstatisztikai adatok mutatják, hogy mekkora károkat okoztak, milyen mélyreható negatív változásokat generált a tevékenységük.

 

Maga a kormányzati munka egyrészt egy dokumentált sokszereplős történet, ahol nem lehetséges hosszú távon elhallgatni a dolgokat. Alulról a nép lázadása, fölülről az EU-s ellenőrzések harapófogóba fogják a zsákmányszerző civilgyilkos politikai elitünket.

 

Különösen nehéz volna az állarcot valódi képnek eladni megvert helyzetből. A hosszasan felépített kapcsolati hálók szakadozni kezdenek, belső ellenzékek (mármint Rózsa Sándor 58 típusú közszereplők) sora fogja ráborítani a bilit nap mint nap a pártvezetésre, mint például a XI. kerületi korrupciós ügyeknél.

 

Nagyon reménykedem abban, hogy ideig – óráig tudják csak eladni azt a képet, hogy ők itt az egyetlen létezhető „normális” közszereplők. Akik újak, akiket nem ismer a közvélemény, azok a jóég tudja honnan jönnek, mit akarnak.

 

A hazai választói magatartás kifejezetten keresi az újakat (így került a FIDESZ hatalomra egy kampány nélküli helyzetben), de eddig a választói rendszer centrifugális szerkezete miatt nem jelenhettek meg új szereplők. Aki bekerült 89-ben, az maradhatott vagy kieshetett, de a megnyomorított civil szektorból nem léphette át senki az 5%-os küszöböt. Ma már ott tartunk, hogy a kommunikációs terekben is pökhendi magabiztossággal feltételezhetik a régi elit tagjai, hogy nincsen érdemi vitapartnerük a palettán.

 

Csakhogy az internet korában az ilyen jellegű tévedésekbe bele lehet halni.

 

Elmúlt az az idő, amikor ők fújhatják a passzát szelet, a TV és a rádió ma már nem kizárólagos információs csatornák.

 

Hiába szállták meg a médiát, ezzel csak egyfajta közvélemény formáló fősodor lehet a kontroljuk alatt.

 

Minél megveszekedettebben hisznek abban, hogy ez elegendő, annál nagyobb végveszélynek teszik ki a saját szervezetüket. Etekintetben a FIDESZ nagyobb veszélyben van, mint a levitézlett kormánypártok és ex kormánypártok.

 

Az EU választásokon megtapasztalta a nép, hogy van olyan, hogy egy hegemónia összeomlik. Ez alapja lehet pozitív változásoknak. Erre az alapra újra lehet értelmezni a hazai demokráciát.