Hungarian Participation Democracy's Ghost.

"Az eladósodásnak így sem lehetett gátat vetni. 1970-ben kevesebb, mint egymilliárd dollár adóssága volt Magyarországnak. Ez az összeg 1980-ra 9.1 milliárdra növekedett, 1987-re elérte a 17.8 milliárd, majd 1990 tavaszára a 21 milliárd dollárt. Ez az akkori egy éves nemzeti jövedelem 66 százaléka volt. De ez még távolról sem volt a mélypont. Az adósság töretlenül növekedett egészen 1993-ig, amikor a nagyjából 30 milliárd dollárnyi adósság már az éves nemzeti jövedelem 90 százalékát tette ki, miközben a nemzeti jövedelem az egyötödével csökkent.

A reálbérek az 1980-as években folyamatosan csökkentek, az életszínvonalat azonban ideig-óráig szinten tartotta, hogy a túlmunkában, a második gazdaságban, és a szürke valamint a feketegazdaságban szerzett jövedelmek az összjövedelmen belül 40 százalékra nőttek, valamint az, hogy az állami újraelosztásban a hitelek egy részét a jóléti rendszer fönntartására fordították. A reáljövedelmek radikális csökkenésével már a rendszerváltás utáni kormányoknak kellett szembesülniük, amiképpen a foglakoztatási szint brutális visszaesésével és az infláció elszabadulásával is, egészen 1996-ig. Az államszocialista rendszer összeomlásának léptékét az eladósodáson túl leginkább e két adatsoron lehet érzékeltetni. Az infláció a későbbiek fényében szerénynek mondható 1987-es 9 százalékról 1988-ra 15, 1989-re 17 százalékra nőtt, majd innen szökött fel a kilencvenes évek elején 30 százalék körülire. 1975 és 1986 között az árak a kétszeresükre növekedtek, a következő évtizedben a tízszeresükre! Ennél is drámaibbak a foglalkoztatási adatok. 1989-ben még 5 és fél millió honfitársunk dolgozott, 1993-ban már kevesebb, mint 4 millió. Négy év alatt másfél millió ember tűnt el a foglalkoztatásból. Ennek az embertömegnek lényegében azóta sem sikerült visszavergődnie a munkaerőpiacra."