Úgy tűnik más is hasonlóan gondolkodik ebben az országban.

Igazság szerint nem nehéz, ha az ember szemét kiszúrja az,hogy az oligarchák mindent szétkapkodnak ebben az országban.

Két megoldás van. Az egyiket mintha olvastam is volna az itt lévő egyik szövegbe, azaz ha valami felsőbb hatalom végre a pártok közé csaphatna, az mindenkinek kényelmes. A magyar szereti a tekintélyelvű rendszereket amúgy a mai felnőtt lakosság nagy része ugyanis abban szocializálódott, aki meg nagyon öreg, az kapott egy kis Horthy korszakot. Szóval Magyarország kiadó várjuk, hogy valaki okkupálja.
De az is elég, ha kikiáltjuk mondjuk II. Erzsébetet, mint I. Erzsébet :) magyar királynőnek, és perszonálunióba lépünk Angliával, + importálunk egy kis történeti alkotmányt mert ott az úgyis elég jól működik, a milyenket már sikeresen szétbombázták.

A másik lehetőség a valószínűbb a civil szerveződés. Egy-két ismerősömmel vannak hasonló terveink, de még nagyon gyerekcipőben, vagy még ott sem jár. A jog egyszer talán a szakterületünk lesz, és nem leszünk ároktöltők a 20 000 jogász országában, szóval vannak "civil rendészeti terveink" :) Viszont amíg a jelenlegi kezdeti stádiumunkban vagyunk,addig csak kardunkként a lelkesedéseinket,és ötleteinket tudjuk ajánlani.

Szóval kedves "olvasói levélíróval",és bárki mással is szívesen beszélgetnék a témában:)

további szép napot!

bocsi kicsit zavaros vagyok néhol, kicsit gyorsan írtam be...:)

Kedves Sámán, Baku, Admirális és mindenki! Egy kicsit talán "húzós" lesz, amit írok, de, szerintem, ti ezt le tudjátok "venni".

Induljunk ki abból, hogy Magyaro.-on nagyon sok jóindulatú és jószándékú "civil" van, aki förtelmesen szenved attól, hogy ez az ország BÖSZMIA Hercegovina lett. Nem működik benne gyakorlatikag semmi (közigazgatás elhanyagolható, állami nagyrendszerek az őskáosz állapotában stb. és szétmálaszt mindent a korrupció). Induljunk ki abból, hogy a jóindulatú és jószándékú "civilek" (önzetlenül) nem kevés időt, erőt és energiát volnának hajlandók adni a magukéból arra, hogy csak egy szemernyit is javíthassanak a förtelmes állapotokon. Szerintetek mi ilyenkor az első lépés?

Széchenyi István írja 1831-ben:

„(…) ki mer a tiszta lelkiismeret bátorságával a honi előítéletek seregével szembeszállni s honfitársait éppen ott támadni meg, ahol, mint a nyavalyának gyökérhelyén, a vágás a legkínzóbb? (…) S ha lennének is oly hazafiak, kiknek szándéka oly tiszta, mint a kristály, vajon van-e elég lelki tehetségük s élettudományuk arra, hogy jószándékaikat nem csak egekbe fohászkodják, hanem azok gyümölcseit az élők közé elő is teremtsék? S ha erre van is képességük, van-e még hihető élet is előttük? Van-e bennük erő a felbőszült rágalom, megsértett hiúság s önszeretet marcangolásait férfiasan kiállani? S nincsenek-e hitelezők kezében s van-e vagyoni tehetségük ahhoz, hogy nemes, józan szándékaikat sikeresen előre is mozdítsák?

Nagyon elszomorodtam, mikor e lelki függetleneket kerestem, mivel csak néhányát leltem. S az a kevés – úgy gondoltam akkor – a sok honfelejtett külföldieskedőn, az itthoni előítéletek tárnokain, az elpuhult született katonáknak nagy seregén – kik lóháton nem ültek még soha, – s a zsidó markában lévő számtalan különféle emberen sohasem fog diadalmaskodni, bár félszázad folytában legtisztább szándékkal, Cherub-tanácsadóval, minden testi s lelki erővel legjobb vagyonbeli rendben legyen is. (…)”

Közel száznyolcvan évvel ezelőtt születtek ezek a szavak! S ma ugyanitt, illetve sokkal mélyebben vagyunk.

Mostanában sokat olvasgatom Széchenyit, gyakorlatilag nincs olyan gondolata, ami elavult volna (ami, azért, nem rossz teljesítmény egy kétszáz éves gondolkodónál). Amit tőle tanultam, az az, hogy kevés a szándék, kevés az intellektuális és vagyoni tehetség/képesség, mindezek mit sem érnek "lelki függetlenség" nélkül. (Most egy nagyon népszerűtlen példával hozakodok elő: Gyurcsány Fegyenc Magyaro. jelenlegi miniszterelnöke kétségtelenül vagyonos ember, kétségtelenül nem analfabéta, kétségtelenül nem gyáva kukac (kissé mintha túlontúl "VAKmerő" is volna), mégis tökéletesen tehetetlennek bizonyult a "magyar mocsárral" szemben. Nem kétséges, hogy elsősorban azért, mert ő maga e mocsárban az egyik legnagyobb béka, lételeme e mocsár, enélkül ő senki és semmi volna, ha hangoztatott szándékai valóban megvalósulnának, akkor soha nem kerülhetne olyan pozícióba, hogy megvalósíthassa vagy akár hangoztathassa is azokat. Alkalmatlansága a maga által kitűzött feladatra paradox helyzetet teremtett, ebbe ő szükségképpen belebukott és, mivel elég vak és konok hozzá, hogy ne engedje el a megmarkolt koncot, rántja magával az egész hóbeleváncot. Hízlaljuk a paradokont: ha alkalmas lett volna, már rég elengedte volna:-))

No, sok beszédnek sok az alja: ha ez a ma nap mint nap megjelenő sok jószándékú kezdeményezés valóban mind olyan tiszta, emelkedett, átgondolt és a problémák kezelésére alkalmas volna, nem lehet, hogy egy kicsit előbb tartanánk már?

Sokat töröm a fejemet mostanában Széchenyi szavain, mert amit mi evidenciának gondolunk, meglehet korántsem az. (Nem mellékesen, de hogy ne hízlaljam a kommentárt, csak érintőlegesen teszem hozzá: nem kellene elkezdenünk valóban előítéletmentes társadalmi vitákba kezdenünk, ahol nem mindenki csak a maga nagy okosságát/tudományát szajkózza (és mögéje bújva védi magát az érdemi kérdésektől), hanem valóban figyel a másikra is?) A "lelki függetlenség" nem azt jelenti, hogy képes vagyok túllépni nemcsak érdekeimen, hanem szemléletemen is és bele tudok helyezkedni a másik szemléletébe is?

Uff!
ü
bbjnick

bbjnick

Tökéletesen egyetértek! A legmélyebbre látó hozzászólás, amit ebben a témában az utóbbi időben olvastam. Lenne miről gondolkodni, bizony.

bbjnick!

Így kora hajnalban számomra nem egyértelmű hova szerettél volna kilyukadni. (Ez kétségkívül az én hiányosságom.)

Találgatok:

- TKK esetleg azzal a szereppel is felruházható (lenne), amire talán a mediáció a legkifejezőbb szó. Ebben a kontextusban: a vizsgált projektek x százalékáról pl. kideríthetné, hogy a közvélekedéssel ellentétben 30-40%-os lenyúlási lehetőség helyett legfeljebb 5-10%-ra volt esély. (Ez pedig elszámolható a dilettantizmus nevű költségszámlán...)

- Még ha a fenti kezdeményezés szerinted eleve kudarcra is van ítélve, mert saját hajunknál fogva nem ránthatjuk ki magunkat a latyiból (és ezt erősítve tekintsük az idealizmusról tartott népszavazás kimenetelét, mint gondolatkísérletet: részt vevők és igenek aránya...?) valóban elvitatod-e a kezdeményezés létjogosultságát és sürgető kényszerét?

- Nos lehet, hogy félreértetted és esetleg a civil szféra ostorozását olvastad ki bátortalan érdeklődésemből. Más megközelítés: mit tehet a felháborodott közszolga, akit egyik oldalról azért rúgnak, mert a tisztességes adófizetők (kb. 1,5 millióan) tartják el, másik oldalról (kb. 6-8 millió fő) azért, mert korrupt disznók szekerét tolja, harmadik oldalról (kb. egy tucat) azért, mert röhej, amit a családi kasszába
tesz, negyedik oldalról (1-3 fő?) azért, mert foglalkozhatna képességeihez jobban illeszkedő dolgokkal, negyedik oldalról...stb.
(Egy időben pejoratív felhangokat zengő szállóige volt az "empátia, vazzeg!" egy olyan szolgáltató munkahelyen, ahol tapinthatóvá sűrűsödött a népi problémamegoldó hozzáállás...)

Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez:
szóval senki sem tud ilyen kezdeményezésről?

Baku

Kedves Baku! Meglehet, a felkelő Nap szoláris energiái túllendítettek egy kicsit a diszkurzushorizonton és nagyon messzire kerültem az eredeti témától:-) Bocsánatot kérek, ha túllőttem a célon.

Konkrétan: dehogyisnem, csinálnikell! Mást úgysem tehetünk. (Megjegyzem: nem kizárt, hogy az általad vázolt kezdeményezés valamiféle nemzetközi szervezet védbúrája/támogatása alatt többre menne; kábé az Amnesty/Transparency vonalon volna érdemes érdeklődni, sz'tem).

ü
bbjnick