Ez a modell 1989-ban született politológia szakdolgozatként, melyben a bizalom fejlődésmodelljével hasonlította össze a szerző az előttünk álló társadalmi kihívásokat. Külön jövőkép alternatívát jelent, ha az ország elsősorban ipari – jólléti társadalom, vagy inkább információ alapú társadalom, vagy inkább tudás alapú társadalom vagy inkább a fenntartható fejlődés egyensúlyát kereső társadalomkép alapján szervezi hétköznapjait.

Utólag igazolható, hogy az ország rossz lóra tett, amikor a felmerülő lehetőségek közül az ipari társadalom alternatíváját választotta. Az elmúlt években vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy olyan modell szolgai lemásolásával töltöttünk el 20 évet, amit a fejlett világ és Japán elhagyni igyekeznek.

A hétköznapi fogyasztási kultúránkban is megjelenik azaz átrendeződés, hogy egyre olcsóbban jutunk hozzá az élelemhez, a háztartási eszközökhöz, a számítógéphez, a mobiltelefon készülékhez. A fogyasztási kosarunkban egyre nagyobb arányban költünk rendszerezett információra vagy kommunikációs csatornák használatára. Vizi E. Szilveszter felhívta a figyelmet a termékekben megjelenő magas hozzáadott érték gazdasági jelentősségére.

A premodern – modern – posztmodern egy lineáris modell. Van egy pont, amelyből kiindulunk, hasonlít az idősíkhoz: múltja és jövője van. A szilárd pont, az ismert és definiált világlátás a modernitás. Ismertek a gyökerei, többé-kevésbé látjuk a múltját, de a jövő homályba burkolódzik. Fölsejlik valami a ködben, lassan tisztul a kép. Kevés a szilárd pont, a használható definíció. A posztmodernt hétköznapi tapasztalatokból szokták levezethetni. Rámutatunk az ismerkedési házasodási szokásokra, vagy arra, hogy a munkavégzés hagyományos keretei milyen változásokon mennek keresztül, máris hihetővé válik, hogy a modernitás ma már a múlté.

A változások iránya érzékelhető

Létezik a változások leírásának egy olyan modellje, amely nem ilyen lineárisan közelíti meg a kérdést. A fejlődés meghatározója nem az időbeliség. Más oka van a változásoknak. Domschitz Mátyás innovációs elmélete szerint a változásokat meghatározó 3 erő forradalmai alakítják a világot. Az első nagy változás, egy dehumanizációs forradalom volt, az első dimenzió, tehát az intézményesülés, az elidegenedés léte vagy nem léte. A dehumanizációs forradalom során az ember struktúrákba kényszeríti az embert.

A következő tényező, ami átrendezheti, újra strukturálhatja az emberi viszonyokat, a tőke. A második forradalom egy tőkeforradalom volt, amelyben munkánk segítségével megtanultuk a korábbinál hatékonyabban átalakítani a természetet. Az első ipari forradalom eszközei segítették az emberiséget ahhoz, hogy egy tőkeéhes korszak vegye kezdetét. A második dimenzió tehát a tőke, az emberi munkával átalakított természet egyre fokozódó, vagy egyre csökkenő tendenciája.

Lezajlott egy negatív tőkeforradalom is. A 73-as olajvállság után az okos de anyag és energiatakarékos gépek hódítottak teret maguknak.

A harmadik forradalom az információ forradalma volt, amelyben megtanultuk a világról alkotott modelljeinket nagy tömegben átadni embertársainknak, a könyvek és a közoktatás, vagy később az információs technológiák elterjedése által. A harmadik dimenzió, tehát az információ, melyet a kezdeti korszakok alacsony, majd a későbbi korszakok magas szinten tudtak rendszerezetten az ember rendelkezésére bocsátani.

A nagy változások mozgató rugói akkor is szemet szúrnak, ha két ember nem teljesen éri egymást. Ha innovációs különbség zavarja a két különböző életmódú – értékrendű – gazdasági beágyazottságú ember párbeszédét, az akadályozza egymás elismerését, elfogadását, a partneri kapcsolatokat. A reform kor nagy költője Petőfi verset írt Pató Pálról, aki ellen áll minden változásnak, minden fejlesztő elképzelésnek. Maradjon minden! A modernizációt megalapozó reformkori aktivisták nehezen mozdították meg. A jövőműhely 1.1. tréningen önmagunkban keressük a változás látását és az ellenállást a változás látásával szemben.

A gyökeres fordulatokat előidéző változások körül előfordulnak olyan helyzetek, amelyek egyszerűen nincsenek fogalmaink arra, ami az orrunk előtt van, ezért úgy teszünk, mintha számunkra nem létezne.

Kulturális univerzálé

Az etnikai konfliktusok egészen más megítélés alá esnek ennek a modellnek a tükrében. Ha egy népcsoport hamarabb vagy később képes meglépni egy adott váltást, mint a környezetében élő többségi társadalom, akkor számos törésvonal egybeesik majd, a többség és a kisebbség konfliktusos viszonyba kerül. Kelet – közép európa a mai napig vagy talán újra puskaporos hordó a növekvő szegénység, a populista - demagóg politikusok etnikai ellentéteket szítanak, miközben ennek a modellnek a tükrében úgy tűnik, hogy a leszakadás vagy a gyorsabb felzárkózás nem valamifajta szociál darvinista dimenzióban rajzolódik ki, nem tehetséges és tehetségtelen népek versenye miatt marad le mondjuk hazánk a csehekhez vagy a lengyelekhez képest. Ez a modell olyan fogalmi kapaszkodókat ad, amely szemszögéből a hatás specifikus tényezők kulturális univerzálék, azaz minden kultúrában hasonló módon bekövetkező folyamatok.

Aki ismeri ezt a fogalomrendszert egyénként felelőssé válik azért, hogy a személyes módon formált kultúráját, az általa újratermelt életmódot melyik szintre pozícionálja. Különösen nagy felelőssége van a hazai oktatás és bármilyen más humánszolgáltatás alkotóinak.

A fenntartható fejlődés világa újra aktívabb viszonyt feltételez majd az állam és az egyén között. Egyelőre a világban forr az ezzel kapcsolatos frusztráció. Sokkal több adót fogunk fizetni, hogy az őseink által megterhelt környezet egyensúlyát állami eszközökkel befolyásolni legyünk képesek. Ehhez kell a tudatos polgár környezet tudatos életmódja, politikai szavazata, szolidaritása, abéli meggyőződése, hogy mire kell az utódainkat orienáltni, sőt a tevékeny részvétele abban, hogy sok-sok szociális szempontot integráló közjó alakuljon ki a tevékenységünk nyomán. A fenntartható fejlődéshez fel kell számolnunk a szegénységet a bolygón, ugyanis csak a középosztálybeli kulturális alap adhat reményt arra, hogy az emberek önkéntes módon követik a fenntartható fejlődés ügyben megfogalmazódó best practisokat.

A gazdasági-, szociális-, környezeti fenntarthatóság mindannyiunk számára felvetnek gyakorlati kérdéseket. A világfalu jelenségeire a családunkban, a szomszédságunkban releváns válaszokat kell adnunk! Ebben az útkeresésben segít a jövőműhely 1.1.