A kulturális gyökereink miatt, szinte minden szinten erős tapasztalataink vannak arról, hogy az adott sík túlélési statégiája egyszer csak szétesik.

A személyiség szétesettségét világosan mutatják a nemzetközi kultúra összehasonlító vizsgálatok. Elképesztően sok attitűdökre koncentráló kutatásban kerülünk szélső pozícióba a negatív póluson.

1. A családi életstratégia derégba törésében is tuti világrekord, amit kulturálisan felmutattunk a modernizáció teljes horizontján. A XX. század elejétől 20 évente indultak neki kivándorlási hullámok nyugatnak. Az itthon maradottak boldogságképe rendre dugába dől.

2. A vonatkoztatási csoportok, különösen az intézményesült céges vagy civil együttműködési formák újra és újra sivatagban találják magukat. A politikában is rendre eljutunk arra a pontra, hogy zombik és vámpírok lépnek csak színre a szépségkirálynő választásokon. Ez nemcsak a választási rendszerben okoz gondot. Nagyobb kérdés, hogy az élő szervezeti kultúrák hogyan száradnak múmia rugalmasságú szintre! Hogyan produkáljuk azt a kulturális teljesítményt, hogy ezek az emberek, élő emberközösségekben, a pártjainkban, referencia személyként funkcionálnak? Mitől válik a pártok szervezeti rulmatlansága más síkok életvilágának koporsójává?

3. A politikai marketing stratégiák síkján /viszonylag/ senkinek nem tűnik fel, hogy közbeszéd ellenes pártstratégiák dolgoznak az élő érdek artikuláció ellen. Felszámolható a szabad sajtó, a pártdemokrácia és a civil társadalom érdekképviseleti kultúrája. Nincsen becsülete a független állampolgári önszerveződéseknek. A mi kultúránkban a polgár, saját jogán nem emelkedhet szólásra. A mi emberközösségeinkban nincsen sok értelme a valódi versenyt, a kivívott elfogadottság valóságos katharzisát keresni!

4. Nem állunk beszélő viszonyban a modernizációs síkokkal sem. Hiányzik a magyar közbeszédből a stratégia alkotó / értékelő funkció. A politika nem tölti be azt a szerepét, hogy jövőképet hordana ki. Személyekben hiszünk, jövőképek helyett. Olyan mértékben ignorálja a hazai döntéselőkészítési kultúra a jövőkép alkotás funkcióját, hogy a döntések után tudjuk meg, hogy mi volt a döntéshozó elképzelése a mi jövőnkről. Nincsenek szakpolitikák, a rögtönzések permanens világában élünk!

A mandátumképzés kultúrájának refromja nélkül újra fogjuk futni azokat a köröket, amelyeket elődeink és jelenlegi döntéshozóink zsákutcás keretalkotó teljesítménye jellemez.

A kirekesztés fokozásának van egy olyan dinamikája, hogy a döntéhozó ezzel az iránnyal rendre sarokba szorítja önmagát, leválik a közösségről.

Ahhoz, hogy a svédekéhez vagy az angolokéhoz hasonló élő társadalmi kontroll alakuljon ki a hazai közéletben szükség van a személyiség éber figyelmére. Elengedhetetlen a családi életstratégia érdekeinek intézményes becsatornázása a döntés előkészítési folyamatokba!

A jóléti társadalom magas minimálbérre és magas foglalkoztatottságra épülő konstrukció. Az összeomló életszinvonalra nem lehet piaci sikereket építeni! A fizetőképes keresletre mért csapások rövid úton jelentkeznek vállalati és országos költségvetési hiányként! Az országos keretalkotó elmebaj rövid úton futtatja zátonyra a cégünk vagy a családunk egzisztenciáját!

Éppen ezért a civil közbeszéd helyi és országos érdek egyeztetési formáit szakrális szentségként kellene tisztelnünk! A zéró közbeszéd annak a modernizációs kudarctömegnek a melegágya, amit a szemünk előtt láttunk kibontakozni! Ez esetben a tárgyalásos megegyezés helyett a nyílt erőszak, a rablás, a kifosztás válik a közélet meghatározó céljává!

A részvételi demokrácia és általában a társadalmi / szakmai kontrollok kiépülése alternatívája annak, ami most meghatározza az ország "fejlődését". A rendszerváltáskori pártorkácia a szalonpolitizálás kultúrájának talaján fokozatosan haladt a nyilt erőszakra épülő polgárháborús állapotokra emlékeztető politikai kultúra erősítése felé. 

Közel az idő és újra a falnak ütközünk!

Meg kell küzdenünk azzal a kihívással, hogy a "magyar" címszó alatt ne csupa "keretalkotó kudarc" lomot tároljunk. Nem lesz ezt könnyű helyre rakni, de elkerülhetetlen szembe nézni ezzel a kihívással!