Laki Lászlónak rengeteg fontos meglátása van a társadalmi folyamatokkal kapcsolatban. Ez a cikk is eléggé súlyos társadalmi problémákat vet fel, ennél keményebb társadalomkritikát is megfogalmazott már a 2008-as kutatás kapcsán.

A blogomban rendszeresen visszaidézem a meglátásait, mint kiinduló pontot.

Az is egy eszkalálódó rendszer jellegzetesség, hogy a pártokrácia annyira eltávolodott a közbeszédtől, hogy lényegében semmilyen szaktudás nem tud olyan visszacsatolást adni, ami akár csak elgondolkodásra késztetné őket. Általában hadban állnak a fehérgalléros értelmiséggel és az írástudó szakmákkal. Bármilyen elsős leiskolázná már őket egy vitában: elsős jogász hallgató, elsős közgazdász hallgató, elsős szociális munkás, elsős szociológus, elsős közlekedési mérnök, elsős politológus, stb. stb.

Ez azt is jelenti, hogy ha egy jogász, szociológus, közgazdász vagy valamilyen kreatív szakma képviselője megjelenik a világfaluban, akkor élből feltételezik, hogy az ő oktatásából alapvető dolgok maradtak ki, hiszen bugrisország úgy működik, hogy alapvető törvényszerűségeket hagy figyelmen kívül. Ezzel tele van már a világsajtó, sok helyen szóvá teszik, hogy ez így problematikus.

Azért is kereszteltem el őket civilgyilkosnak, mert a társadalmi érzékenységük nulla vagy negatív tartományokban mérhető.

Ezek nem pusztán nem csinálnak semmit, például a Laki László által jelezett problémás területeken, hanem tevőlegesen rontanak a helyzeten.

Nem mellesleg az EU-ban például a munkaerőpiaci reintegrációra és a leszakadók felzárkóztatására megcímkézett, módszertanilag megkötött évi 1000 milliárd közpénz története gyönyörűen elbeszéli, hogy minek nézi a civilgyilkos zsákmányszerző párttitkárkaszt azokat a terepeket, ahol más országok sikereket érnek el a társadalmi felzárkóztatásban. 

A lengyelek és a csehek, meg a szlovákok például plusz forrásokat kaptak ezeken a területeken. Nálunk lassan elkezdődik az az értékelési folyamat, amely során az EU a feneketlen korrupció miatt százmilliárdjával fogja visszakérni ezeket a "befektetéseket".

Mondom ezt a "Munkahelyteremtés" országos társadalmi vita vezetőjeként és a Munkahelyteremtés.hu Program szakmai vezetőjeként.

A kommentelők nagy része azon pörög, hogy baj-e hogy ha útnak ered egy-egy 
korosztály mobilisabb része.

A magyar csapda arról szól, hogy mi abból sem profitálunk ha egyszer csak útnak ered és abból sem, ha itthon marad.

A lengyel vagy a román gazdaság erőteljesen fűtött az emigránsok által hazaküldött és hazavitt pénz által.

A magyar emigárciós hullámok általában totálisan elszakadó hullámok. A 30-as évek elvándorlói vagy 56-os magyarok még csak kapcsolatot se nagyon tarthattak rokonaikkal.

Eleddig nem jártunk jól azzal, hogy nehezen megmozduló nép vagyunk, de ha az emigráció azt jelenti hogy elszakadnak az emberek, akkor ez gáz.

A világhírű tudósaink kb 90%-a egy másik országban bevándorlóként csinálta meg az ötletét.

Ez a jelenség egészen a végekig le hat. A legkissebb gyökerekig szelektál a magyar HR kultúra, mármint kontra szelektív irányba.

Ha valaki ambíciózus, céljai vannak /ezt nevezte egy konferencián egy kanadai ifjúsági szociális munkás kollégám EGÉSZSÉGES FIATAL-nak./, akkor vagy elmegy és választ egy olyan kultúrát, ahol kell a motivációja, vagy pedig kiég idehaza az első vagy a második 10 évben.