RDH Blog - RSS 2.0Már régen érett a fejemben, hogy cikket írok arról, hogy a rendszerváltás egy 400 éves álom valóra váltása lett a tekintetben, hogy szuverén döntéseink mentén strukturálhattuk a jövőnket.
Mit kezdtünk ezzel a szabadsággal?
Ködből, indulatból, tehetetlenségből és egymás sakkban tartásából újra megkonstruáltuk azt a képet, hogy bennünket idegen hatalmak mocskos játszmája tart fogva. Ennek van most durva többsége a parlamentben.
Amikor megismertem a Globe - Hoffstede kultúra összehasonlító kutatási adatokat, elkezdtem azzal a szemmel nézni a történelmünket, hogy létezhetett-e a világ "legindividualistább kultúrája" című problematika a múltunkban? Voltak-e korábban etnikai alapú irányíthatósági problémáink?
Már önmagában az is megér egy misét, hogy a XX. századunk tele van olyan rendszerekkel, amelyek az előző totális ellentéteként határozzák meg magukat.
Megkísérlik eltörölni a múltat és tiszta lappal kezdeni.
Ez bizony nem megy erőszak nélkül! A szervezeti kultúra fejlesztés szakemberei tudják, hogy a kultúra attól olyan nehéz ügy, hogy annak bármely szeletét akkor lehet lecseréltnek tekinteni, ha mindenkiben kicserélődik a régi reflex arra az újra, amit újnak akarunk hinni.
Szánt szándékkal nehéz eldönteni, hogy ezt és ezt lecserélem a kultúrámból, mert kivagyok szolgáltatva annak, hogy ha mások megtartják a régi reflexeket és továbbra is azt feltételezik helyesnek, elfogadhatónak, működő probléma megoldási algoritmusnak, akkor visszarendeződik minden és a végén kultúra idegen leszek ezzel a változtatási motivációval.
A kultúra lényege, hogy másokban is hasonló probléma megoldási algoritmus működik, mint bennem, ezért kalkulálni tudok vele. A kultúra nagyobb mint én. Még az általam belátható emberi közösségeknél is nagyobb. Talán ezért historizálnak a politikai marketing üzeneteket gyártó politikusok, mert szeretnék olyan síkon megközelíteni a napi taktikai kérdéseket, ami a lehető legtöbb ember számára dekódolható.
Amikor ma kinyitottam a nol-t, hogy a szokásos kommentelős órámat kitöltsem, felbukkant egy cikk "haza és lemaradás" címen, ezzel a nyitóképpel:
"Magyarország azóta próbálkozik sikertelenül ezzel a felzárkózással, amióta az 1867-es kiegyezéssel visszaszerezte szuverenitását, "
A rendszerváltás után eltelt 20 év rendesen szembeköp egy 400 éves ábrándot. Ezek szerint nem azért vagyunk modernizációs lemaradásban, mert idegen hatalmak nem engednek fejlődni bennünket. A rossz idő bennünk van. Képtelenek vagyunk összerakni valamiféle stratégiát. Nincsenek normális céljaink és nem tudjuk feladatosítani, lépésekre bontani, hogy mitől haladnánk egy egészségesebb társadalom irányába.
Újra és újra forradalmakkal kezdünk új korszakot, de a gyakorlatban mindig nyögve-nyelős a megvalósítás.
Most egy kettős forradalmi helyzet van. Orbán, amikor szembesült azzal, hogy a Köztársaság Alkotmánya teljhatalmat ad neki a kétharmados parlamenti frakció vezetőjének, menten kimondta, hogy "tabula raza" a múltat végképp eltöröltük. Új korszak kezdődik. Ez a fülkeforradalom képe.
Semmi nem történik munkahelyteremtés terén, a gazdaság romokban, valuta válságot éltünk meg, ami a lakáshitellel rendelkező középosztályt elképesztő helyzetbe hozta, kétséges, hogy bármi történt volna a korrupció elleni harcban, a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia továbbra is, sőt most még inkább a társadalmi kontroll intézmények visszacsatolása nélkül működik.
Ha belebukik, és itt maradunk egy olyan politikai szisztémával, ami előre kinyírta a következő kormány mozgásterét, akkor ezt a rendszert ki lehet dobni az ablakon.
Ki kell dobni!
20 éve várunk arra, hogy élhető Magyarországban reménykedhessünk. Egyre fogy ez a remény!
Van még 10 új évünk orbán hülye játékaira?
Még mielőtt megszületett volna ez az új rendszer, ami alaptörvény szinten megalkotja a demokratikus részvételi szabályokat, megállapítható, hogy ennek csak akkor lesz bármiféle kivívott elfogadottsága, ha rövidesen gyökeres fordulat következik be az életszínvonal, a foglalkoztatás, a jóléti társadalom modell, a társadalmi kontroll intézmények terepén.
Egyik téma sincsen napirenden. Félő, hogy nem is lesz! Maximum bejelenti szíjártó, hogy a szemét vállalatvezetők nem emelték duplájára a béreket, bejelenti orbán, hogy a bankok nem adtak hiteleket a közösségi vállalkozások megszületéséhez, a középosztálybeli emberek nem szervezetek állampolgári önszerveződéseket a szegények megsegítésére... stb.
A magyarságideológiával operáló politikai szerveződések (FIDESZ és JOBBIK) nem próbálkoznak ezeken a terepeken, a FIDESZ a Halász- Zuschlag paktummal kifejezetten tatárjárás szerű pusztítást vitt véghez a civil életvilágban, majd a bankok között is dúlt, majd a multik között is, régen derékba törte már a sajtót... és ezzel párhuzamosan építik fel azt a képet, hogy ez az egész kudarctömeg külföldi predatorkultúrák manipulációja.
A közbeszéd terepén középkori hűbérbirtok szerűen felosztották az országos médiát, majd hadviselést folytattak az alternatív társadalmi mozgalmak ellen. A "szabad magyarnak lenni" mozgalmiságon kívül nem tűrnek meg semmi mást a közbeszédben.
A sok - sok forradalmasdi, és az, hogy ismét forradalom hegyek kerültek terítékre arra engednek következtetni, hogy mi nagy társadalmi konfliktusok mentén szeretünk fejlődni.
Nem megy nekünk a csendes kispolgári élet. Verjük az asszonyt, időről időre dráma van. Szakítás, kibékülés, kutya - macska "barátság".
Visszatérve az alapokhoz.
A Globe - Hoffstede kutatást 61 országban végezték el. Az individualizmus - kollektivizmus skálán másodikak lettünk, előttünk egy afrikai ország népe. Feltételezem, hogy a nőies - férfias mutatóval együtt, amiben szintén 3. helyen végeztünk a nőies póluson bemérhető egy intézményességtagadó attitűd. Bármikor megkérdőjelezzük egy adott intézményesség létjogosultságát. Lényegében mindegy, hogy miért. A legkézenfekvőbb azt mondani, hogy az állami cselekvő csak idegen hatalom végrehajtója, pusztán hazaszeretetből kötelességem beverni a körzeti orvos orrát, amikor vizitdíjat kér. Nem is vagyok rendes magyar, ha nem rúgok fel egy-két BKV ellenőrt.
A Mátyás utáni magyar történelem tényleg egy permanens függetlenségi dinamika. Ugyanakkor az elmúlt 100 -120 év nacionalizmusa rendesen átfesti azt a képet, hogy kik vagyunk mi, akik ebben az országban lakunk! Kik azok a magyarok?
1848-nak még rendesen az a képe, hogy normális a több nemzetiségű ország. A 12. pont így beszél erről: 12. Uniót.
A mai magyarságképünk olyan, mintha kölcsön vettük volna Ceausescu modelljét, de valójában ő vette kölcsön a mienket. Tőlünk tanulták az erőszakos magyarosítást a szlovákok, a románok, a szerbek. A kiegyezés után szabadult el ez a pokol!
Amin viszont teljesen meglepődtem, hogy jó néhány pontja van a történelmünknek, amikor működik a mai politikai marketing modellje, azaz a magyarok valóban kirekesztettek Magyarországon. Talán csúsztatok ezzel a mondatommal. Nem kirekesztettek, hanem nem óhajtanak részt venni! Vagy vezetőként nem lehet kalkulálni az irányíthatóságukkal!
Kezdődik a sztori az államalapítással, ahol a dehumanizációs forradalom arra kéri a nomád népet, hogy mondjon le a fegyverviselési jogáról. Szent István katonai győzelmet arat a nomád harcmodor felett és német ajkú kisnemesi kasztra építve alakítja ki a feudalizmus kereteit. Egy megszervezhető népet von be a "szervezés - irányítás" funkciók működtetésébe.
Az irányíthatóság a férfias kultúrák sajátja a Globe - Hoffstede kutatás szerint. Egyetlen dimenziót mérnek a gender síkon. Az "azért élek, hogy dolgozzak", vagy "azért dolgozok, hogy éljek" attitűdöt. A nőies végpont "magánélethívő" és nem nagyon akar alárendelődni.
Azt hiszem, hogy még 300 év múlva is úgy néz ki egy királyi hadsereg, hogy nem magyar népek adnak katonai szolgálatot a köz védelmében. A kunok és a jászok, a székelyek és a szászok.
Szláv és német ajkúak és a székelyek, akik sosem tartották magyarnak magukat.
Szent István félti az országot a magyarkodástól, mint tudjuk az ő autonómia-homonómia képe véres konfliktusok árán teremtődött meg, Imre herceghez intézett intelmeiben így ír erről:
"A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén.... Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák."
A II. Orbán kormány kirekesztő törvények sokaságát hozta már meg. A médiatörvénnyel megpróbálták befenyegetni a bloggereket. Minden cikkemhez 25 milliós tőkeletétet kellene csatolnom, arra az eshetőségre, ha Annamariék sértőnek találnák a cikkemet.
Összebalhézik orbán mindenkivel, majd időnként széttárja a kezét és belekérdez a levegőbe, hogy "hol a szabadság, a béke meg az egyetértés?"
Szétrombolja a maradék demokratikus kontroll intézményeket és 10 évre előre bebetonozza magát. Miközben ez az ideológus érdekcsoport a hatalmát építgeti, a tudás alapú társadalom intézményességei romokban hevernek.
Le kellene cserélnünk ezt a "szabad-e magyarnak lenni" képet arra, hogy "szabad-e sikeresnek lenni".
Az lenne a jó, ha a nemzeti identitás sőt minden itt élő nép nemzeti identitása szabadon viselhető volna, mint számos más multikulturális országban.
Teljesen másik napirend kellene, hogy legyen, hogy "ki vagy te és mire jutottál", mint az, hogy "honnan jöttél és milyen történelmi sérelmek nyomorították meg apáid életét".
Azt hiszem, hogy a Globe-Hoffstede kutatás nem érzékeny a belső interkulturális sokszínűségre. Nem kérdezték az IBM dolgozókat, hogy Tóth vagy Urchler-e a neve. By the way egy rendes magyar alig tudja kibogarászni, hogy milyen kultúrák keveredéséből áll a saját családi gyökérzete. Így együtt vagyunk a világ második legindividualistább és talán a világ legintézményesség-tagadóbb népe.
Dolgoznunk kellene ezen.
Ha így hagyjuk, sosem kezdünk el alkukat kötni helyi és országos szinten.
Ha rablónak tekintjük a politikusokat és a vállalatvezetéseket, akkor nem hiszünk abban, hogy a magas foglalkoztatottságra és magas minimálbérre épülő jóléti társadalom helyi verziójáról tárgyalni lehetne velük.
Ehhez már csak az kell, hogy az infláció huzata két-három havi fizetésünket kivigye az ablakon és máris kész az újabb forradalmi koktél.
Újabb forradalom, újra szűk, de legalább velejéig kirekesztő elitcsoportok vajákolnak valamit a tribünön (lásd LMP), megpróbálják kirekeszteni az eleve a részvétel minden formájától undorodó népet. Ezen nem kell sokat fáradozni, mert ez eleve adott struktúra.
Újra üvölthetjük az ég felé:
"Egy ezredévi szenvedés kér életet vagy halált!"
Mikor szálunk már le a földre!
Kommentek