Uj Péter feszegeti ezt a kérdést a Népszabadság hasábjain.

Ez a cikk jól mutatja, hogy mennyire nem látja azt a kérdést, aminek a felszínét kapargatja.

Én Londonban lakom. Itt annyi űbergagyi zöldséget lehet kapni... Amerikát megjárt családtagok is arról számoltak be, hogy ott eléd tesznek öklömnyi epreket, gyönyörű, látványos, de semmiféle íze nincs.

Nagyjából 10 évvel ezelőttig a magyar meg a KAP (ez most EU-s, de ennek van USA változata is) országok által sújtott térségek termékei meredeken különböztek egymástól ízben, mert a mienk földben termett, hagyományos megközelítés szerint.

Egy foglalkoztatási program kapcsán bementem egy Kecskemét melletti fóliázós vállalkozóhoz. Rendszeresen beméreti a homokot, amiben a paprikát termeli, de semmi változás nincs. Nem vesz ki anyagot belőle a fóliás növény. Egy számítógép adagolja neki szottyot, amit tövéhez csepegtetnek.

Elvégzett egy szociál pszichológiai kísérletet a gazda, egy ötliteres befőttes üvegbe nyomott pár marék üveggyapotot és egy tő paprikát abban nevelt. Ugyan azt szüretelte, mint a homokban felnőtt paprika tövekről.

A hazai víz ízű paradicsom és víz ízű paprikának az a háttere, hogy a mezőgazdasági termékek jó része holland gén és technológiai szerzői jog védelem alatt álló istencsapása. Ezt én információs társadalom alapú paprikának hívom, mert itt a paprika alapvetően rendszerezett információból van. Marketingből meg joganyagból főleg. Ha így haladunk, unokáink nem egy csokor újhagymát esznek majd vitamin gyanánt, hanem a tavalyi Yello Pages-t vagy a tegnapi Metro-t fogják majszolni a zsíros kenyérhez.

Nekünk esélyünk lenne leszállni erről a lóról, mert mi tudunk hasonlóan egészséges, szép, és ráadásul nem annyira mérgező és ízes terméket létrehozni.

Nálunk olcsó a munkaerő, megvan a szaktudás hagyomány. Ez nem technológia igényes termelés, nem tőkeigényes annyira. Politikai szándék hiányzik ahhoz, hogy karakánul szembe menjünk az EU Kelet Közép Európa ellenes KAP-jával. Mi csokorba köthetnénk vagy 60 portékánkat és árulhatnánk a világban azzal a dumával, hogy ezt kóstold meg mert ez unicum. Különleges lesz Neked kedves fogyasztó. Tényleg az volna! Az angol barátaim 40-50%-a járt nálunk és tényleg szereti a magyar ételt, italt. Elképesztő, hogy Londoban pl. miért nincsenek magyar éttermek. Mindenféle más van.

Mellesleg nemcsak a hazai foglalkoztatási érdekek mentén kellene EU polgárként ebbe beleböfögnünk, nemcsak egészségtudatossági okokból, nem csak fenntartható fejlődés szempontból, nem csak az élőmunka igényes mezőgazdaságból élő vidéki roma és nem roma lakosság megélhetési forrása miatt, hanem azért mert mi is európai polgárok volnánk. Rajtunk is múlik, hogy mi lesz a Közös Agrár Politika 2014-től.

Mellesleg az információs társadalmon túl is volna élet.

Ma az internet segítségével totális átláthatóságot lehet megvalósítani. Én mint gazda megtehetem, hogy neten közvetítem, hogy mit csinálok, meg mit nem, akár megszavaztathatnám a fogyasztóimat növényvédelmi kérdésekről.

Japánban ha veszek egy sárgadinnyét, a bolti kódja alapján megnézhetem a neten, hogy hol termett, mennyit állt a hűtőházban és ez alapján mennyi a becsült cukorfoka, mennyi lesz, ha csak holnap eszem meg.

Megtehetnék azt is, hogy totál modern alapokra újraépítjük azt a kulturálisan sokszínű ízeiben gazdag világot, ami a hazai ezer színű hagyomány.

Az angoloknak vélhetően azért tetszik a mi ételünk, mert a mi gasztronómiai mentalitásunk kreatívan gazdagít.

Egy angol leves úgy néz ki, hogy 2 db cuccot összeturmixolnak. Mondjuk brokkoli meg sztilton sajt, vagy paradicsom meg pár bazsalikomlevél, répa meg hagyma...

Számunkra ez ehetetlenül szegényes.

Egyszer egy ismerősöm kiment olaszba és ráförmedt a pizzásra, hogy "Ez pizza?" - merthogy a mi konyhánk gazdagít.

Egyszerűen okosan építenünk kellene arra ami nálunk adottság.

Nagyon nehéz persze integrációs teljesítményeket felmutatnunk, mert mi vagyunk a legindividualistább nép.

Nem komáljuk az EU vidékfejlesztési cuccait, mert csupa közösségfejlesztési kihívás.

Ezek tudnak valamit...