A tavaszi tréningsorozaton több csoporttal játszottunk teljesítménymotivációs gyakorlatokat.
A Globe és Hofstede kutatásból kiderült, hogy mi magyarok a kudarcfélő póluson foglalunk helyet. Varga Károly már a 70-es években mért hasonlóan katasztrofális nemzetközi összehasonlító eredményeket. Ráadásul akkor az is kiderült, hogy minél több időt tölt valaki az oktatásban, annál kudarcfélőbb lesz.
A civil vezetőkről azt gondoltam, hogy azért szórni fog a teljesítmény motivációs kép. Azaz vegyesen lesznek a csoportban sikerorientáltak, átlagos hozzáállásúak és kudarcfélők.
Döbbenet, hogy az enyhén szólva nem reprezentatív mintavétel ellenére, döntően kudarcfélő eredményeket produkált a szimulációs játék.
Az egyik Pest közeli kisvárosban egy vak asszony is járt a tréningre, aki annak ellenére részt vett a gyakorlatban, hogy a játék célbadobásra alapul! Az első pozícióról még lényegében be lehet ejteni a labdákat.
Ez az asszony nyerte meg a pontozásos versenyt!
Amikor az értékelésnél jót mulattunk ezen a rendkívüli eredményen, elmondta, hogy ő nem elégedett a teljesítményével, mert végig az motoszkált a fejében, hogy meg kellene próbálnia messzebbről dobni!
De nem tette!
Ezért nem volt elégedett!
Kommentek