A stratégia és a taktika kérdése nagyon fontos terület a vezetők számára. Aki felelős egy cégért, egy társadalmi misszióért az a sokszor a teljes embercsoport életét befolyásolja döntéseivel. Az ország vezetői esetében a lakosság széles rétegei érzik meg, ha a vezeőink más irányba terelik az életvilág fejlődésének energiáit.

A helyes irány megválasztásához, ezért sokszor, nem rögtönzésen alapuló intuícióra, hanem alapos elmélyült elemzésre, az bejárandó idegen terep feltérképezésére, és a saját irányíthatóságunk olyan felépítésére van szükség, amely garantálja, hogy a választott úton sikeresen végig mehetünk! Elérhetjük, meghódíthatjuk azt a jövőt, amelyet megálmodtunk, egészen pontosan fogalmazva lépésekre lebontott feladatsorral, tervvel kiköveztünk! megszereztük az erőforrásokat és túl vagyunk a tréningeken!

Amikor még nem volt egységes kína, a kiskirályságok torzsalkodásának és a körülöttük élő törzsi világ folyamatos katonai nyomásának kitett világban élt egy ember, aki /ie. 544-496/ összefoglalta, hogy egy hadvezér mikor tekintheti magát felkészültnek háború ügyben.

Lényegében az egész ország erőfeszítéseit akkurátusan listába szedi. A korát messze meghaladó rálátással, annyira alaposan számba veszi a legfontosabb kulcsterületeket, hogy lényegében a mai management készségfejlesztéssel foglalkozó irányzatok is gazdag ötlettárat merítenek a felvetéseiből.

Végig veszi azt, hogy egy ország mikor készült fel a háborúra. Ha például elfelejtettünk utakat épteni, nincsenek élelmiszer tartalékaink vagy nincsen erős és kiképzett seregünk, nincsen stratégiánk, vagy hadvezérünk sincs, akkor ezek közül bármelyik pont gyengesége a pusztulás szélére sodorhatja az őseink által ránk hagyott nemzeti kereteket! Az országot!

Az egészet erőteljesen leönti HR kérdésekkel. Nem csak a logisztikai vagy a terepviszonyokkal kalkuláló taktikiai kérdésket elemzi végig! Alapvető kulcsfontosságú kérdésnek tartja a hadvezér személyét, a tisztek felkészültségét. Mindvégig a vezetői rétegben felépített "belső mű" tisztaságának, kivetítéseként beszél a felépített stuktúrákról.

Adott esetben még azt is helyénvalónak tartja, hogy a hadvezér a király ellen fordul. A hadvezér legfőbb célja az, hogy az élet védelmében tökéletesen fel tudjon lépni az ország. Ha a király, ezt kockára teszi, azt a parancsot hadvezérnek nem minden esetben kell követnie!

A blogon egy olyan szempontból írok a hazai közállapotokról, hogy a mi országunk miként építgeti a versenyképességét, amennyiben az EU tudástársadalommal kapcsolatos irányvonala a stratégiai irány. Ha arra van az előre!

A tudástársadalom nem igazán európai sztori!

Az utóbbi 20-30 évnek a heurékája, de valójában a skandináv vagy a japán és valamelyest az amerikai nemzetstratégiákon lehet látni azt, hogy megérte ezt a - Ping Fa féle - "minél tökéletsebb belső mű - annál tisztább struktúrák" kérdést komolyan venni.

A szervezetszociológia összeköti a 73-as olajválság után felemlkedő japán gazdasági sikert azzal a befektetéssel, amit ők, a ringi tipusú überdemokratikus döntés előkészítési rituálékba befektettek a II világháború után.

A japán gazdaság az irányíthatóság egyik legjobb mintája, és amikor eljött az a kor, amikor az innovatív ötletek és a termékszerkezetváltás sebessége óriási versenyelőnyt jelentenek egy egy terméknek, akkor a japánok leiskolázták a világot irányíthatóságból! A szerzői jogokra épülő, a marketingre épülő világban a termékeket ki lehet úgy tenni a piacra, mint ahogy mi, nem tettük ki a bűvöskockánkat.

A bűvöskocka mint potnciális 5643 hazai munkahely, amiből még 2534 még mindíg erre kellene hogy alapozza az egzisztenciáját, abba pusztult bele, hogy az aktuálisan közel 40 éve hatalmon lévő ideológus érdekcsoport bizonytalankodott abban, hogy létezik-e olyan, hogy egy bank egy kisvállalkozásnak / közepes cégnek, nevezetesen egy termelő üzemnek pénzeket ad. Ilyen papírpénzt, vagy banki izé papírokat vagy ilyesmit. Amiből ki lehet fizetni a számlákat. A beruhzási költségeket például.

Rettenetesen féltek attól, hogy ezzel nem-e hoznak feketepestist a hazai vállalatokra és akár hányszor napirendre tűzték a kérdés, hogy akkor most ezt szabad, vagy nem szabadna, sosem tudtak döntésre jutni.

Pontosan fogalmazva, lekésték. Amikor meghozták a döntést, akkorra a magyar bűvöskocka már el kellett volna hogy pusztítsa a piacon megejelnő hamisítvány bűvös kockákat és erre a háborúra aztán végképp senki nem volt felkészülve.

A japánok számára, pontosan a Sun Cu-ra alapozott szemlélet miatt, halálos szégyen lekésni! Ezalatt azt értik, hogy egy döntetlennek kinéző harci helyzetben lennie kell, megszervezetten rendelkezésre kell állnia annak a plusznak, amitől a győzelem garantált! Plusz felkészülétségnek, extra taktikának, gyors helyzet felismerésnek akárminek. Az hogy háborút kiabálunk, de se út, se élelem, se sereg, se puska ... Na ezt nem. A bolond, meg a hazdvezér könnyen megkülönböztethető egymástól, ha ezekkel a "tesztkérdésekkel" végig pásztázzuk az illető szakmapolitika csináló úriember élet teljesítményét!

Az egyik legnagyobb nemzeti hősük Miamoto Mushasi a küzdőtávolság kitaktikázására építette fel élete legnagyobb párbaját. Felkötött a homlokára egy csomót, egyenes vágással összecsapott az ellenfelével és míg az ő kardja összezúzta az ellenfele regio frontalisát, /japánul atama/  az ellenfele kardja csak a kendőcsomót vágta ketté az ő homlokáról.

Ma is látható egy múzeumban a két kard. Mushasi egy evezőlapátból kifaragott fakarddal állt ki. Késett a párbajból. Egyedül jött, tehát jelezte az ellenfelének, hogy nem gondolja, hogy valakinek a holttestét el kellene majd vinni erről a helyszinről. Nem is vett tiszta ruhát, ami egy hihetetlen arcátlan gorombaság az akkori szamuráj világban. Annyira felbőszítette ezekkel az ellenfelét, hogy az dühében nekirontott, lecsapott és holtan rogyott össze.

A múzeumban egymás mellé van téve a két kard. Az ellenfél azzal vált párbajhőssé, hogy a kardja kb. 3 cm-rel hosszab a szabályosnál. Mushasi kifaragott az evezőlapátból a szabályos kard 3 cm-énél 3 cm-rel nagyobb kardot, majd gondoskodott róla, hogy egy hirtelen felindulásból elkövetett összecsapásban, ezt ne nagyon vegye észre az ellenfele.

Az "érj oda", legyen taktikád" "legyen statégiád" "légy felkészült" egy fontos japán törekvés! Minden szinten törkeszenek arra, hogy időben és felkészülten rendelkezésre álljanak. Akár arról van szó, hogy rakjam össze a szaktudás szerű készségeket a munkámhoz, akár arról van szó, hogy a szervezetem nyújtson makulátlanul tiszta szolgáltatást, akár arról van szó, hogy a nemzeti gyorsvasút hálózat fejlesztése, az emberek munkába járását célozza és ne ködös korrupt nemtudom milyen célokat.

Az angolokban is van egy erőteljes japán imádat és az angol karakternek is erős identitás eleme ez az "érd el" - attitűd. Különösen az üzleti élettel kapcsolatban és a munkateljesítménnyel kapcsolatban. A kép, amit használnak ennek az illusztrálására, az a "harapd meg". A láncon önkívületben tomboló kutya erőteljes motivációját használja a kultúra, annak a képi felemlegetésére, hogy mekkora motviációt vár egy olyan helyzetben, amikor az élet kihíváskét jelenik meg számunkra.

Amikor az előző választásokon két új civil alapokon elindult párt bekerült a parlamentbe, meghódították az 5%-os belépési küszöböt, akkor egy hihetetlen fontos áttörés született meg a rendszerváltás utáni pártpolitikában.

Korábban csak a parlamenten belül alakultak új formációk, kívülről civil önszervzeődés nem tudta átlépni az 5%-os belépési küszöböt.

A hazai választási rendszer szándékosan centrifugális erőtér, a rendszerváltás utáni választási rendszer nem kedvez a kispártoknak.

Történelmileg úgy alakult, hogy a két nagypárt a Halász Zuschlág paktumban megegyezett a kis pártok és a civil mozgalmak ellen felépített forrás elosztási elvekben és ezzel kezdetét vette egy kor, ahol a nagy pártok gátlástalansága maga alá temetett mindent.

Gerilla akciókkal bizonyos korlátozott nyilvánosságú terekben lehetséges szembesíteni őket a disznóságaikkal, de annak az ügye, hogy bárki számon kérje őket, bármiben, az erőteljesen vesztésre áll.

Ping Fa azt javasolja a hadvezérnek, hogy ha az ütközet közel van, a két sereg távolsága megengedi, hogy bekövetkezzen az összecsapás, akkor a seregünket igyekezzünk a magaslatra vezényelni. A dombról lefelé lőni nem ugyan az mint felfelé. A dombról lefelé rohanni, extra helyzeti energiát ad.

Volt egy pont ebben a kormányciklusban, ahol volt rá esély, hogy rablás Magyarországa, és a rablás utáni új Magyarország így ebben a kérdésben felál egymással szemben, és az erők a választásokon e mentén a törésvonal mentén egymásnak eresztetnek.

Én azt gondolom, hogy valamikor lesz ilyen ütközet, nem hiszem azt hogy a Magyarok akár 400 - 500 évig az orbán féle keretalkotó teljesítmény rítusait fogják őrizgetni. Valamikor elegük lesz a kifosztottságból! van még lejjebb, de létezik tűréshatár is!

Nekem úgy látszik, hogy ez nem a mostani választás, ugyanis kb. egy éve eldőlt, hogy az ellenzék e mentén a törésvonal mentén nem egyesítette erejét, nem épített fel erőt, nem ment fel a dombtetőre, gyenge, láthatóan szervezetlen és lúzer arcot vág.

A magyar politika, ma úgy néz  ki, hogy néhány egyén, "show man" néha kiáll, és akkorát beszól, hogy beleborsódzik a háta, aki hallgatja.

Kiállt például Magyar Bálint a polipállam könyvével. Előtte Debreceni József az egyik szervezett "maffia a másik rablócsürhe" könyvével és sokan elmondják, hogy ebből és ebből a nézőpontból pontosan látható, hogy mi ezeknek a célja, hogyan csinálják, mivel táplálkoznak és milyen beszédekkel lelkesítik a közlegényeket, hogyen érik el hogy ne kerüljenek börtönbe.

Csakhogy az egyéni showmanok vs. hadsereg tipusú csaták, nem mindíg a szegény ember legkisebb fia győzelmével járnak. Rambo megoldotta, vagy Conan a barbár is jelentős sikerek ért el birodalmak felaprításában , de ezek csak egészen rendkívüli történelmi helyzetek.

A valóságban, erő ellen, erő kell.

Amikor felmerült Schiffer Andriséktól az az ötlet, hogy teljes körű ellenzéki összefogás álljon össze, amely pusztán a kormányváltásról szól, azaz csakis arra kér mandátumot, hogy kidobja a kukába az orbánizmus mandátum nékül összefabrikált alkotmánymódosítási ötleteit, számon kérje a lopást és egy széles körű mandátumképzési folyamatra épülő új alkotmányt hozzon össze, akkor az MSZP - DK - Együtt 2014 formáció meghívást kapott arra, az LMP-től, hogy közösen induljanak el.

Ezen a ponton elszalasztottunk egy történelmi lehetőséget. Mivel ezt a keretet az MSZP nem fogadta el, így még akkor sem lesz érdemi változás, ha nyernek a választásokon!

Olyan sem lesz, hogy miniszter elnöki vitában ütős kérdéseket kap orbán. Ugyan ki kérdezne tőle valami tököset? Mesterházy?

Nem lesz számon kérés! Nem lesz sokkal szélesebb alapokra épülő új alkotmány! Szó nem lehet olyan világról, amelyben  az érintetek állampolgári önszerveződései, érdemi kontrollal rendelkeznek a területükön zajló döntés előkészítési folyamatok felett! Nem lesz szabad független sajtó, és civil társadalom! Független igazságszolgáltatás!

Nem lesznek leverve egy olyan ország alapjai, amelyben a közpénzek rablása a társadalmi kontroll mechanizmusok miatt, szinte lehetetlen!

A terepviszonyokból és a seregek méretéből a hadtáp tartalékok méretéből az látszik, hogy a FIDESZ mocskát megvédi két védő erő. Ha az állampolgár érvényre akarja juttatni a hangját, ha olyan Magyarországot akarunk, ahol polgárként belebeszélhetünk a közügyekbe, akkor az MSZP-t ugyan arról a mocskos korrupciós mechanizmuskról kellene leszoktatni, amint amit a FIDESZ csúcsra pörget, vagy a JOBBIK-kal ugyan arról a fasisztoid világképről kellene "tárgyalásos úton megegyezésre jutni", mint amit FIDESZ csúcsra pörget.

Vagy a pártokhoz semmilyen formában nem kötődő forradalom fogja a civilgyilkos zsákámányszerző pártcsürhét elsodorni vagy ez az agónia fog húzódni évekig, évtizedekig.

Egyszer fel fogjuk tenni azokat a kérdéseket, hogy taktikus-e az érintetteket minden döntés előkésztítési folyamatból kiszorítani? Statégiai fontosságú-e mellőzni a szakértőket!

El kell-e tipornunk a szabad sajtót és ki kell-e irtanunk minden független állampolgári önszerveződést?

Országunk legfontosabb céljai közé sorolható-e hogy a munkahelyteremtési forrásokat eltérítsük eredeti céljaiktól!

Hol közjó az, ha a magyar bér rövid idő alatt a felére zsugorodik?

Fontos-e megvakítani magunkat azügyben, hogy nőttek-e a reálkeresetek?

Gazdasági fejlődés szempontjából két fő stratégiai kérdést pásztázzunk már végig! Szerinted való valamire a BANK? Eszköz-e a bankszektor, vagy ki lehet iktatni, meg lehet szüntetni, el lehet tiporni őket? Nem baj az, hogy ha egy kicsit mondjuk egy évtizedre leáll a lakáshitelezés meg a kisvállalkozói hitelezés?

A másik kérdés, hogy szükség van-e kisvállalkozásokra?

Gondoljunk bele, hogy mekkora pusztítást vitt véghez ezeken a területeken az elmult 3 kormányciklus!

Majd kérdezzük meg magunktól azt, hogy ezek az emberek a legjobb stratégáink?

Tessék választani!