Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Pávatáncország

2014.03.26. 14:45 :: Saman

Gyerekkoromban nagy akvarista voltam és a kutyakiképző hóbort miatt is faltam az etológiával /az állatok viselkedésének tanulmányozásával/ foglalkozó műveket.

Ez volt az első nézőpont az életemben, amely segít az emberi kultúrát egy kicsit kívülről, szemlélni. Azóta számos paradigma /fogalomrendszer/, amivel találkoztam alkalmas arra, hogy a kultúrát egy kicsit kívülről szemlélve a kezembe vegyem és úgy nézzek ember alkotta jelenségekre, folyamatokra, mintha a kezemben tartanék egy bűvös kockát.

236-betta76.jpg

 A történetben azért van képzavar, hiszen magam is ember vagyok. Kívülről személek valami olyasmit, amiben én is benne vagyok! Nem vagyok medúza, vagy gorilla vagy UFO. Része vagyok annak, amit szemlélni vagy szemléltetni akarok. Ezért sokak számára a külső nézőpontból való szemlélődés nem feltétlenül követhető, vagy érzelmileg kifejezetten egy kifogásolható perspektíva.

Tavaly 7 cikket írtam a határátkelő blogra, ahol kifejezetten szivattam a közönséget azzal, hogy én nem is magyar vagyok, hanem angol és élő példája vagyok annak, amikor a "nemzeti identitás ingét levetem" és felveszek helyette egy másikat. Még a nézőpontom a rálátás perspektívája is egészen más így!

Két jogilag korrekt ügy van e mögött. Egyrészt tényleg úgy van, hogy én európaiként dolgozom az angol munkaerő piacon. Ez a jogalapja az itt tartózkodásomnak. Ha megkérdezik, hogy Te honnan jöttél, akkor az amerikaiakhoz hasonlóan én is mondhatnám, hogy európai vagyok. Az identitás követheti a jogilag létező valóságot. Meglehet, hogy az a beteges, ha nem követi! Persze az is igaz, hogy ahhoz inkább amerikába kellene menni, hogy onnan, abból a perspektívából európainak látszak, itt az európaiak között ez nem olyan nagy szám. Mindannyian azok vagyunk, vagy nem? Az amerikai is csak nekem mondja hogy amerikai, odahaza ohioinak vagy new yorkinak mutatkozik be.

Másik jogi szerkezeti struktúrális nézőpont, hogy az államok még a nemrég kialakult könyvelési rendszerrel, az állampolgársággal könyvelik azt, hogy ki, ki fia borja. Az országok kb. 1000 évesek erre felé, az útlevelesdit meg csak kb. 100 éve vezették be. Én már 5 éve itt vagyok. Ha beadom az állampolgárság kérelmemet, akkor ezesetben meg fog rá kérni az Egyesült Királyság nevezetű állam, hogy mondjak le a magyar állampolgárságomról és legyek ennek az országnak a polgára.

A történet nem jogi, hanem puha, identitás, érzelem háttere az, hogy mivel én mindig is polgár akartam lenni és nem alattvaló így ez az "ingcsere" találkozik a személyes motivációimmal. Ez áll jól nekem! Ez az, ami nem énidegen! Az otthoni, régi identitást nagyon megkoptatta már többség ősi harci tánca! Én úgy nőttem fel, hogy szabad polgár leszek! Ha úgy akarom, hogy ebből nem engedek, akkor most itt az ideje, hogy megvédjem ezt az célomat! Ahogyan én hordom az identitásomat, az ma már nem divat a magyarok között! Ezzel a frizurával hülyén nézek ki közöttük!

 Lorenz, amikor megírta az Agresszió című könyvét, akkor már kifejezetten az emberi kultúrát elemzi. Az állatok agressziójának tanulmányozása során felismert törvényszerűségeket a mérlegre teszi, az emberi kultúrával kapcsolatban.

Mint a tudós, aki megtalálta a züld hátú de már majdnem piros hasú rózsa levél bogárkáját, úgy elemezgeti az emberi kultúra sajátosságait, mint tudományos érdekességet. A kezébe veszi, megforgatja és már diktálja is, a diktafonba, hogy milyen felismerésre jutott. Van-e nekünk is "területvédő" agressziónk? Falkán belüli dominancia harc? Van-e olyan érzelmi törekvésünk, hogy dominánsnak mutassuk magunkat másokkal szemben? Van-e olyan képeségünk, hogy az agresszióval vagy vészjelzésekkel az adrenalin koncentráció fokozásával irányíthatóvá tegyük a csoportunkat, és együttes mozgásra bírjuk rá egymást?

Az emberi viselkedés mozgató rugói, bizony levezethetők az állatok tanulmányozása során megtapasztalt törvényszerűségekből!

Akár a kultúra nagy változásait, vagy a tévében zajló nagypolitikát is, le lehet írni az etológia fogalmaival!

Ha figyelünk, akkor lehet látni hogy melyik politikus kire morog! Lehet látni, hogy az iparszerű profi vicsorgással foglalkozók csoportokra haragszanak-e? Csak amolyan múló perpatrvar ez, vagy halálos ellenségekről van szó?

Még értik a felek, hogy mit üzen a másik, vagy már végképp elszkadtak egymástól a kommunikációs rítusaikban?

Lorenz az állati viselkedés tanulmányozásánál megkülönböztet fejlett szociális kommunikációs hátérrel rendelkező fajokat és leír sok olyan példát, ahol egy-egy viselkedés mögött megtaláljuk az egészen egyszerűen, már már mechanikusan működő ösztönt.

A fejlett szociális háttér a falkaállatokra jellemzőbb. A csoportban működő állatok kommunikációja, empatikus képességei vagy modellezési képességei gyakorta fejlettebb készségeket eredményeznek.

Ha összehasonlítjuk mondjuk két madár, a falkában élő tyúk és a párban élő vörösbegy terület védő agresszióját, akkor azt látjuk, hogy a vörösbegy hím, eléggé mechanikus szerkezet a kakashoz képest. A vörösbegy egy tollcsomóval szemben is képes bekapcsolni a területvédő agresszióját.  Ha megtaláljuk, hogy mi nála a kulcsinger, és produkáljuk neki a madár nélküli vörös is meg begy is "ellenségképet", akkor támad. Nem kell neki egy gész madár, nem kell neki éneklés. Nem kell neki igazi kihívás, vagy bonyolult "kihívlak - harcoljunk" mozdulatsor.

A kakas ezzel szemben bonyolultabb szerkezet. Sokkal több kulcsingerre van szüksége ahhoz, hogy elhiggye valamiről, hogy ez egy rivális "trónkövetelő". Ráadásul tanul is. Ha egyszer megverekszik egy rivális kakassal, akkor nem fogja megtámadni legközelebb pusztán azért mert meglátta! Elindítja a kihívási rituálét, amire a másik illedelmesen jelzi, hogy ezt mi már lejátszottuk! Tied a pálya! A falkaállatoknál az a képesség, hogy emlékszünk a dominancia viszonyokra, az információk fejlettebb kombinációját építi be a viselkedésbe.

Az emlősöknél ez már egészen odáig fajul, hogy akár ki is küszöböli a fizikai agressziót. A kihívási rítus közben mérlegeli mondjuk egy ló azt, hogy egy esetleges küzdelem esetén, vajon győzhetek-e. Az esély latolgatás erősebben működik a lovak vagy a kutyák közötti rangsor eldöntésében, mint a valóságos fizikai küzdelemből származó tapasztalat. Nem kell minden esetben valóságosan megverekedniük ahhoz, hogy eldöntsék a rangsorvitát! A lovak vagy a kutyák ezért összeszoktathatók! Vörösbegyekkel ne próbálkozzunk!

Csányi Vilmos etológiai életműve egészen magas fokra fejlesztette e tudomány azon képességét, hogy az állatok viselkedéséből származó törvényszerűségeket használni tudjuk a napi gyakorlatban.

A "Gondolkodnak-e az állatok" című könyvében Csányi megemlít egy kanadai kutatócsoportot, akik azt vizsgálták, hogy a Nagytavaknál élő libák miként válnak le alfajokra vagy külön fajokra, annak ellenére, hogy az élőhelyük vagy a vándorlási útvonalaik nem változnak. A csigáknál fizikailag szétválhat két populáció és a fizikai elkülönülés évezredek alatt genetikailag érzékelhető távolságra sodorhatja őket, de hogyan válik szét sok sok alfajra egy olyan állat, amely nem különül el, nem válik le a korábban egy szaporodási közösséget képező eredeti csoportjáról?

A kanadai ludak viselkedésének tanulmányozása így sajátos nézőpontot adott ahhoz, hogy az ember, miért válik szét nyelvközösségekre, országokra, ilyen olyan identitás uniókra!

A ludak akkor válnak le a korábbi fősodorról, ha az agresszió vagy a párzási rítusaik olyan új viselkedési eltérést produkálnak, hogy a régi "csoportképző" vagy "agresszió rítusokat" már nem érti az új csoport. A magáét érti, az újat nem. A saját csoportjánál tudja dekódolni azt, hogy udvarolnak neki, a hagyományos udvarlási rítust nem dekódolja annak. A rítusok megávltozása akkora szeparáló erőként lép fel, mint a csigáknál a fizikai akadály megjelenése.

Az etológusok ezen felismerése megmagyarázza azt, hogy az emberi faj miért és hogyan építte fel a babiloni világképet. Miért tartjuk fenn a nyelvünkkel, vagy az országhatárral, vagy akármilyen identitás közösséggel a "megértelek és elfogadlak" vagy a " fogalmam sincs hogyan és miről beszélsz! Nem értelek és nem akarok beszéni Veled!" - rítusainkat?

Nemcsak a kultúrák közötti kommunikációt segít megérteni ez a perspekítva. A pártpolitikát is, az általuk létrehozott virtuális vagy nagyon is élő szubkultúrát is jól áramlatokká festi ez a nézőpont. A vallási vagy modernizációs szint beli kultúrális eltérések vagy akár a párt elkötelezettségek szintén okozhatnak olyan csoport-csoport konfliktusokat, ahol hosszabb rövidebb időre valaha egymással szót értő emberek egyszer csak elkezdenek falakba ütközni, ha beszélni akarnak egymáshoz!

Én magam a rendszerváltáskor voltam fiatal felnőtt. A személyiségem alapjait, a hitemet a céljaimat javarészt az a meghatározó alapélmény rakta le. Középiskolásként Igazlátó Napot szerveztünk, ahol élő kérdéseket tettünk fel élő címzetteknek. Nagyon komolyan vettük magunkat, mint demokrácia fejlesztő / kultúra formáló mozgalmár és asszem 5 ilyen fórumot csináltunk, ami majdnem egyedülálló a hazai középiskolák történetében. A többi 450 iskolában, ahol volt ilyen, legtöbbször egy vagy két ilyen fórumot lehetett megszervezni.

Később közösségfejlesztőként azzal foglalkoztam, hogy az emberek merjenek kérdezni, javasolni, mert ez nem bánt! Részt venni a sorsunk alakításban, megálmodni valamit, és tenni valamit a céljainkért, szövetkezni másokkal és akár intézményesült együttműködési formákat felépíteni, az tök jó!

A rendszerváltás utáni évtizedben egyre lelkesebben vetettem bele magam a különböző demokrácia fejlesztő mozgalmakba. Az Igazlátó Nap mellett elkezdtünk más civil technikákat /fórum módszereket/ terjeszteni. Élveztem, hogy része vagyok egy olyan folyamatnak, ahol együtt kitaláljuk a közös álmodozás formáját. Tervezünk és alkotunk!

Szerettem megtalálni azokat a kihívásokat, amelyek leküzdésével bebizonythatjuk magunknak, hogy a helyi közbeszéd, a helyi porobléma felvetés, a közös tervezés keretei felépíthetőek!

Aztán jött egy kor, ahol megint tömegével azt tapasztaltam, hogy a "nem értem hogy mit akarsz" - gesztusok miatt zavarossá válik ez az egész.

Ma megint olyan az iskola, ahol ciki lenne kérdéseket fevetni! Ma megint belengi a hierarchikus szervezeteket Dzsingisz kán szelleme! Ma megint az a csoport képző erő sok-sok konkrét emberi közösségben, szerkesztőségekben, tantestületekben, minisztériumi bizottságokban, civil szervezeteknek forrásokat osztó bizottságokban, hogy "aki rossz hírt hozm karóba huzatik!".

Megint eljött egy kor, ahol nem lehet feltenni azt a kérdést egy politikusnak, hogy hogy kerültek a számlájára adóforintok milliárdos nagyságrendben! Aki ilyet merne, az könnyen meghal egy rendőr autóban.

Ma megint eljött egy olyan "jogi eszközökkel és pályázati forrásokkal jól megtámogatott kultúrális vonulat", ahol a tisztességes ember az interpellációt követelők jogainak megtiprásáért tüntet!

Itt a neten is ezeket a harci táncokat járjuk! Ha kint van a cikkem az indexen, akkor az emberek boldogan jönnek és járják azokat a rítusokat, hogy "ezt meg minnek kellett", "miért kell ilyeneket írni", "mikor hagyjátok már abba".

A lányaimmal szeretünk régiség kereskedsébe járni, otthon is vagy itt Brightonban is megvannak a kedvenc helyeink. Az otthoni helyről kikoptunk egy ideje. A bácsi, aki mindíg barátságosan elbeszélget velünk, legutóbb megkért rá, hogy ne nyissak ki hvg-t vagy a Népszabadság internetes felületét, mert ott csak mérgező hazugságokat lehet olvasni! Mondtam neki, hogy ezzel az a baj, hogy én meg általában ezeket olvasom. Pont azért, mert mérgezőnek gondolom azt, amit egy ideje nem nyitok már meg!

Szólj hozzá!

Közösségi HR Társadalmi tervezési folyamatok támogatása. Munkaerőpiaci reintegrációs projektek előkészítése Részvételi Demokrácia Hálózat civilmandatum@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr885879705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.