RDH Blog - RSS 2.0A mai nol-on a "Ki a magyar?" című cikkben azt veti fel a szerző, hogy a románok már kapásból keblükre ölelik azt, aki nemzetközi iskerekt ér el és onnan származik, míg nálunk rengeteg péld van arra, hogy a sikeres elszármazottakat is az idegenek közé könyvelje e nemzeti emlékezet!
A nemzeti identitásunk körüli politikai jövőkép alkotás felépített egy magyaráságképet.
A hatalmon lévő ideológus érdekcsoport ajánlásokat fogalmaz meg, amit a közösségek egy jelentős része, a média és számtalan hivatalos szerv követ. Olyakor egyes pártagitátor tanárok olyanokat prédikálnak, amiket a politikai marketing boszorkánykonyhák kifőztek és ilyeneket papolnak újságírók vagy állcivil közösségi vezetők is. A papokról nem is beszélve!
Az idegen vs. falkatag kérdést nem bírjuk kiradírozni a gondolkodásunkból, erről Csányi Vilmos sokat mesélt, hogy miért nem.
Az nemzetenként eltérő, hogy mitől akarunk elhatárolódni és mihez akarunk integárlódni! Mit tartunk az identitásunk részének és mit énidegennek ezen a téren.
A magyar politikai szocializációs stratégia éppen kifordítottja a világ legsikeresebb nemzetei politikai szocializációs felépítményének.
A svéd, japán vagy ír példa elképesztően erős belső, nemzeti integrációs teljesítményt mutat fel és ezzel egy időben erősen oda köti magát az amerikai és nyugat európai piaci fellendülések sikeres korszakaihoz! Spéci az ír példa azt mutatja, hogy nem kell a II. világháború utáni nagy ipari társadalmi boom, ahhoz, hogy ilyen integráció létre jöhessen!
A magyar vagy a kelet európai modell erre két ponton nem képes!
1. Mi meg szoktuk szakítani a kapcsolatot a kivándorló genrációkkal! Az 1906-os, a 32-es, a 38-as, a 44-es, az 56-os kivándorló generációk elvesztek a magyarok számára és nagy kérdés, hogy a mostani kivándorló generáció ugyan azzal az "örök harag" attitűddel válik el, vagy ez bekapcsolja a magyarokat a világ vérkeringésébe?
Róna Péter esetpéldája kitűnően mutatja, hogy nem vagyunk képesek sem belső, sem külső tükröket felhasználni fésülködéshez! A rálátás, a demokrácia mint rendszer korrekciós teljesítmény nálunk nem kell a kutyának sem! Ez itt nem tudás alapú társadalom és alapvető kommunikációs blokkok működnek a társadalmi párbeszéd hült helyén!
A magyarok hivatalos elfojtókája úgy működik, hogy ha "egy érintettek társadalmi önszerveződése" vagy egy "szakértő" a sérelmekről beszél, ha Róna Péter azt mondja, hogy a hibás termék összeomlaszthat egy gazdaságot, akkor mi nem akarunk oda figyelni.
Félre fordítjuk a fejünket és heves fütyfürüttyhetnékünk támad.
Róna Péternek sem belső szakértőként / érdekképviselőként nincsen esélye gondolatokat belehelyezni közgondokosába...
és most váltsunk át egy másik síkra! van-e a külső tükörnek ilyen hatása!
A magyarokból kivált-e érrdemi reakciót az a meglátás, hogy valaki a New York város gazdasági bizottsága "tapasztalati körrel a háta mögött" jelzi, hogy ezt egy kerek asztalnál meg szokták beszélni a civilizált országokban.
Én ott voltam és így csináljuk!
Vagy az erre a reakciója a magyaroknak, mármint ha látnak egy olyan modellt, ahol az érintettek és a kulcsfontosságú szakértők is megszólalnak, hogy elfordítják a fejüket és négy és fél évig tartó füttyfürütthetnékük támad?
Az elfojtókánk nem csak úgy működik, megmutatja miként tanuljuk meg, fius vagy lányos viselkedésrepertoárt, városias vagy falusias, teljesítő vagy teljesítményt elutasító hozzáállást, hanem, a nemzeti idnetitás kérdéseink körül is napi szinten edződik a "mi magyaros" és "mi idegen" kérdés. A sajtóban és a pártagitátoroknál lehet is látni az edzőket!
Visszatérve az "ír + japán + svéd" interkulturális tükörhöz.
Azok a népek nem szöges korbácssal kergették el a fiaikat, hanem később a piaci integráció közvetítőiként támaszkodtak erre a kötelékre!
2. Azok a népek az országon belül!!!! Évtizedekig építgették azt a belső kommunikációs felépítményt, amely játszi könnyedtséggel tűz napirendre helyi problémákat! A japán ringi, a svéd társadalmi kontroll modell, vagy az írek EU támogatásokra épülő civil világa, gazdaságfejlesztési gyakorlata, mozgatja, gondokodásra, cselekvésre ösztönzi a helyiket!
3. Nálunk abban az esetben sem lehet a kerekasztalhoz érintetteket vagy kulcsfontosságú szakértőket leültetni, ha már annyira ég a ház, mint a devizahiteleknél! Még a nemzetgazdaság összeomlása méretű ügy sem váltja ki a belső kommunikációt! A nem beszélünk, nem hozunk létre kerek asztalokat! Nemcsak az elszármazottakkal nem akarunk beszélni, de az otthon maradottakkal sem! Az elszármazottak sem tudnak hazabeszélni, amíg az otthoniak nem tanultak beszélni egymással! Nincsen fórum ahol közügyekről beszélni lehetséges!
Ha igaz a cikkben megfogalmazódó megérzés, hogy a románoknak már van késztetésük a kívülről érkező hazai sikereket a nemzet sikerének érezni és nekünk meg még mindíg ott van az az izmos elfojtókánk által irányított késztetés, hogy "NE INTEGRÁLÓDJUNK SEMMIVEL, AMI IDEGEN!", még a magyarországról elindult idegenekkel sem!
Akkor a sikerességskálán a japán - svéd - ír ingrációs vonal másik végén a románok meg fognak előzni bennünket, amennyiben ez versenyelőny!
Az írek egy 40 éves polgárháborús helyzetből építették újjá az országukat!
Mi 15 éve csak rombolunk és a rombolásainkra vagyunk büszkék!
nincsen már nyilvánosságunk
nincsen már munka törvény könyve
nincsen már minimálbér, amely tekintettel lenne a arra, hogy mennyi pénzből felépíthető a munkaképes ember
nincsen már országos érdek egyeztető tanács
nincsen független ügyészég
nincsen független bíróság
nincsen civil társadalom
nincsen törvényesség, alkotmányosság, Döbrögi kádi bíráskodása polgárjogot nyert
Van még valami, amit nem pusztítottunk el?
Kommentek