Egy mai nol.hu cikkben beszámolnak arról, hogy egy helyi juhász felment a Mezőgazdasági Bizottság ülésére és kérdést intézett az urakhoz:

– Volna egy kérdésem – jelentkezett a juhász az államtitkárnál azon a bizottsági ülésen, amelyre nem jött el kormánypárti képviselő, és hirtelen lebetegedtek azok a főhivatalnokok is, akik közreműködtek Mavranyi Zsigmond kisemmizésében. Az államtitkár hátrafordult, s láthatta: ott áll mögötte a juhász. – Nyugodtan kérdezzen – biztatta az idős embert. Mire Mavranyi Zsigmond, akinek a gyereke is állatokkal foglalkozik, meg az összes rokona, családtagja ebből élt eddig, azt találta kérdezni, hogy „akkor most hová vigyem a birkákat?”

A Berettyóújfalu határában kiadott földekről azt írta egy kommentelő, hogy valójában 3000 hektárt integráltak össze egyetlen kézbe.

Egy helyi lakos ezt a kommentet fűzte ahhoz a cikkhez, amely azt firtatta, hogy miként nyert olyan cég, amely be sem volt jegyezve a pályázati leadási határidőig:

nol.hu 13.44.04

A szóban forgó cég kettő területet nyert, összesen 511 hektárt, és van egy másik cég is a HALASKÖZI AGRÁR kft amelyiket még egy nappal később jegyeztek be mint a szikesmezőt, nyereménye 378 hektár. A szomszédok sem rosszak, a Zám Puszta kft: 416 hektár, bejegyezve 2013 június, és a Szásztelki Agrár kft nyert 478 hektárt, bejegyezve 2013 június. A hortobágy faluvéghalmi kft az egyedüli normálisan működő cég, 1170 hektárt kapott: ez a cég eladó, és van rá vevő is: milyen meglepő lesz, amikor kiderül hogy ez az öt cég tulajdonképpen egy cég és a tulajdonosa építési vállalkozó Hajdúszoboszlón. Ez összesen 3000 hektár!"

Ez már tényleg az a társadalomkép, amivel Ángyán professzor úr riogatja a közvéleményt! Az EU elvileg kisebb birtokméretben gondolkodik és ezt mi totálisan ignoráljuk!

Vessünk egy pillantást Szentgothárd goole térképére jól látszik, hogy mekkora kulturális különbség alakult ki a határ két oldalán birtokméret szempontból. A magyar mezőgazdaság jelenlegi képén azért még a TSZ idők nagyüzemi logikája köszön vissza, de azért az elmult 20 év elég idő ahhoz, hogy ne az örökséget hibáztassuk. Ez a mi keret alkotó szándékainknak a tükre!

Egy szűk tulajdonosi réteg éhező földönfutóvá teszi az embereket, pedig az EU CAP is megtette már a pusztító hatását ez előtt is! Két halálos csapást mért a hazai mezőgazdaságra! Ez most itt a harmadik!

Az EU Közös Agrár Politika szerkezete elvileg csak addig lett volna tatárjárás a mi mezőgazdaságunk számára, amikor még nem voltunk EU tagok, és lehetővé tette, hogy az EU-n kívülre /ide hozott/ áru olyan ártámogatást kapjon, ami kifizeti az itteni és az ottani ár közötti különbözetet. Az akkori EU, a költségvetése 80%-át tartotta a vidékfejlesztési büdzsében! Ekkora tőkeerővel kellett volna versenyezni!

A nem annyira piachívő magyar politikai szocializációs közeg így találkotott egy olyan "piaccal" vagy mivel, ami azt kérte a termelőktől, hogy tekintsenek el a munkabérüktől. Vagy legalább csak egy kis időre!

Csak az tudta eladni a termékét, aki csak technikai költségeket vagy azok egy részét érvényesíti az árban.

Ezt a korszakot felváltotta a csatlakozás időszaka. Ott az EU termelési quvótákkal rögzítette a termelési kapacitásokat ezen a II. világháború utáni állapotokat idéző termelési szinten.

Azt álmomban nem gondoltam volna, hogy a III. időszak, amikor már ugyan azok a támogatások járnak nekünk, mint a nyugati gazdáknak az egy III. tatárjárás lesz!

A mi politikai elitünk "éhes farkasként végig száguld a sztyeppén! Nyomában éhezés és halál!" - mondta a Pocahontasban a sámán.

Anno 1998-ban szerveztem egy országos társadalmi vitát a "Fiatalok első lakáshoz jutásáról". Sikeres kampány volt, több mint 100 sajtónk lett.

Ez után megírtam a CAP - ról szóló társadalmi vita füzetét és évekig soha senkitől nem kaptam egy vasat se arra, hogy ugyan azt a 20 fórumból álló társadalmi vitát és záró konferenciát megcsináljam.

Volt 4 fórum és a blogomban rengeteget írtam arról, hogy mennyire hiányzik a büdös paraszt politikusaink taktikai és stratégiai érzéke a vidékfejlesztés kérdésében! természetesen érdemi társadalmi vita sincsen!

A forráselosztás civilgyilkos jellegéről is sokat írtam. Az érintettek társadalmi önszerveződése halálos ellenséggé vált döntés előkészítési és értékelési fórumokon, mint ahogy ezt a cikk is megpedzegeti! Rettegnek a politikusaink, ha egy polgár szólásra emelkedik!

A sajtó is nagyjából akkora vehemenciával bűnös a gazdasági társadalmi összeomlás megszerkesztésében mint a többi gennyes terület, amit itt felvázoltam!

Mellesleg a műkedvelőknek ajánlom: írtam egy humoros glosszát arról, hogy a földosztás mellett tüntetők miként jelenhettek meg Berettyújfaluban és miként tüntehettek a mellett, hogy akkor itt most 3000 hektár egy új földesúré lészen!

Nem vagyunk polgárok, akár hazai nemzeti keretekben gondolkodunk, akár azt a nemzeti identitást vesszük magunkra, hogy "európai polgár vagyok".

Alattvalók vagyunk, a mai napig! Körül nézünk a teremben és ezt kérdezzük!

"Akkor, most hová vigyem a birkákat?"