A nol.on olvastam egy glosszát arról, hogy az orbánizmus bárói meg az átlagember... Végre egy értelmes szerző, aki rávilágít arra, hogy a szabad versenyhez, a piachoz mennyire nincsen köze a hazai gondolkodásnak.

"Ha már nem mindenki lehet a Főnök veje, kollégiumi szobatársa, de legalább hűséges bizalmasa, ami manapság egyenként mind maga a permanens főnyeremény. Az irigységen túl is van érv arra, miért nem jó ez a rendszer. A kapitalizmus úgy van kitalálva, hogy a piac, ha hagyják, a teljesítményt díjazza.

Az boldogul jobban, akinek jobb ötlete, módszere, terméke van, aki többet tud a vetélytársánál a világról, az emberekről, a keresletről. Merthogy ekkor lesz hatékony a termelés, versenyképes a vállalkozás, ami a hosszú távú siker garanciája: lesz belőle profit, bővülő termelés, technológiai fejlődés, egymillió új, emberhez méltó munkahely és jut belőle tisztességesen befizetett adóra, oktatásra, kultúrára, egészségügyre, jótékonykodásra, akár még futballklubra is.

Ezzel szemben Magyarországon az utóbbi években kifejezetten és csakis az kívánatos, hogy az illető álljon közel a Főnökhöz. Akkor falusi gázszerelő létére is lehet olyan vállalkozása, amelyből a busás és valós verseny nélküli állami megrendelések révén akár 800 millió forintos profitot is kivehet egyetlen év alatt, a szél meg közben hozzáfújja a környék szinte összes állami földjének bérleti jogát, vele a mocsok Brüsszel által juttatott földalapú támogatást. A kiválasztódás nem természetes, a piacra nagy ívben fütyül, aki megteheti."

Nagyjából ennyi köze van a magyaroknak a PIACgazdasághoz.

Szorosan összefügg ez azzal az örökölt politikai szocializációs szerkezettel, hogy a Szent Istváni konstrukcióban a magyarok lettek az alávetett kaszt és rájuk ez nehezebb teherként hat a modernizációban mint akár a kettős gyökerű polgárokra. Mi nem merünk próbálkozni azért, mert mi magyarok vagyunk! Tudjuk, hogy az nekünk veszélyes!

Amikor a jobbágyok lerázták magukról a Szent Istváni kereteket, akkor kiderült, hogy akár a mezőgazdasági kisvállalkozások terepén mások bátrabban versenyeznek, próbálkoznak. Volt itt bolgár kertész meg drótos tót, a mai napig lehet látni a piacokon a tejfelét kínáló sváb néniket.

A mai napig könnyű a civilgyilkos zsákmányszerző politikusainknak etnikai uszítással sűrű ködbe birkolni a piaci viszonyokat és eladni azt a képet az átlagembernek, hogy magyarpusztító világösszeesküvés áldozata vagy! Az eredeti, a kudarckerülő énünket - hájjal kenegeti ez a mitikus fantázia!

Gyűlöld a piacot, mert tudod, hogy ki a piac!

Hát Te nem! Te nem vagy piac!

Ezt a baromságot más népeknél nem lehet eladni. Nálunk óriási keletje van a politikai marketing piacán! Ugyan az a bagázs, - aki elképesztő mértékben kirekesztő - simán ráfogják ezt másokra és megmentőnek tettetik magukat.

A FIDESZ és a JOBBIK antiszemitizmusa ezt a zsákmányszezést takargatja szorgalmasan egyre komolyabb vehemenciával!

Eltakar azonban ez a fekete köd még valamit.

Végleg elvesznek a magyarok a társadalmi tervezés terepén.

Ezzel az "adottsággal" nem vagyunk képesek értelmes célokat kitűzni. Nincsenek válaszaink alapvető modernizációs kérdésekre! Már a nagyapáink is munkahelyre jártak és pénzért dolgoztak, mégis inkább gyűlölni szeretnénk a modernizáció eme kereteit és helyettesítjük az alapvető élet kereteink viszonyait premodern kapcsolati modellekkel! Ur - szolga viszonyokat jépzelünk bele olyan helyzetekbe, ahol polgárnak kellene szemben állnia polgárral. A joguralom eltörlése ezért illeszkedő lépés a valóságos kulturális hátterünkhöz. 

Amikor itt Angliában felvettem egy kölcsönt azzal a céllal, hogy segítsek a családomnak megfelezni a CHF hitelt megdöbbentem, hogy micsoda óriási különbség van a két hitelkonstrukció között. Odahaza szerveztem országos társadalmi vitát a "Fiatalok első lakáshoz jutásáról". Nem nagyon lehetséges rendszer illeszkedési kérdésekről magyarokkal gondolkodni.

Az nagyon megy, hogy érzi a magyar a rá nehezedő hatalmas súlyt és kesereg. Az elmúlt 10 évben a bér elvesztette a vásárlóerejének 50-70%-át. Gyakorlatilag a magyar béárből, már nem lehetséges előállítani munkakészre a munkaerőt! És erre az a magyarok válasza, hogy a munkahelytől az országos Érdek Egyeztető Tanácsig szüntessük be a párbeszédet! És ezeknek a pártbáróknak adjunk örökös társadalmi kontroll jogokat a köztársasági elnöktől a jegybankelnökig!

Az nagyon nem megy, hogy gondolkodjunk, vagy az ÉRINTETTSÉG JOGÁN szólásra emelkedjünk és beleszóljunk a sorsunk alakításába!

Rajtam kívül érdekel valakit a részvételi demokrácia nézőpont?