RDH Blog - RSS 2.0G. Fekete Éva munkaerőpiaci szakértő előadásában azt hallottam 7 évvel ezelőtt, hogy a rendszerváltás utáni időszakban a teljes foglalkoztatottságra való törekvést egy új korszak váltotta fel. A "munkahely teremtés" időszakát a "munkahely megtartás" céljára cseréltük. A privatizációs szerződések írásának idején ezt a célképzetet lehet leggyakrabban kiolvasni a dokumentumokból. Van-e a 25 évvel ezelőtti időszakhoz képest újabb korszakváltás a munkaerőpiaci folyamatokban?
A válasz egyszerű. Az elfojtókánk alól, ha kitekintünk és körbenézünk, láthatjuk, hogy a saját érzéketlenségünk takarhatja csak el azt, hogy mit éreznek ma vajon az egzisztenciájukat elveszített tarfikosok, a földönfutóvá lett vidékiek, akik mezőgazdasági munkára alapozták volna a megélhetésüket, a takarékszövetkezetek, akiket tőkeemelésnek álcázott bankrablás fenyegeti az egzisztenciáját és a listát még sorolhatnám sokáig. Lépjünk egyet hátra és kérdezzük meg azt, hogy mit éreznek a munkaszerződésüket aláírók akkor, amikor szembesülnek azzal, hogy mennyi pénzből kellene megélniük és boldog jövőt felépíteniük?
A földönfutóváv vált kirekesztettek egy predátor társadalom átszervezési folyamat, a kirekesztő és versenykorlátozó elvű rablás áldozatai. Az új rabló elit Putyin magándemokráciájához hasonló módon foglyul ejtette az államot, az igazságszolgáltatást, a médiát és hatalmát egész piacok bekebelezésére használja fel. Ma nem államosítás folyik, hanem az állam által facilitált magánosítás. Az állam erőszak gépezete segíti a maffiapolitikusok családi vagyonának gyarapításában!
Az életvilág eleve deffenzívában van. A héten olvastam egy adatokkal alátámasztott elemzést, hogy a 2009-es életszínvonal épp fele reálkeresetet, életszinvonalat jelent, mint a Kádár kori. Ahhoz képest az infláció újból elvitte a pénzünk vásárlóértékének felét, miközben a bér stagnál.
A szektorok bekebelezésére szakosodott rablóbanda berekesztette a közbeszédet arról, hogy miben tudnánk munkaerőpiaci integrációs sikereket elérni és önmaga következetesen nem tűz ki ilyen célokat.
Nagy ovációval kellene fogadnunk, hogy leáll a hitelezés, leállnak a beruházások és lassan elvéreztetjük a bankszektorunkat?
Az EU fejlesztési pénzek kifejezetten meg vannak címkézve más országokban munkaerőpiaci integrációs folyamatként sikeres módszerek adaptálására. A LEADER, az EQUAL, a mentor programok, a szociális szövetekezetek, az ágazati összefogások támogatása összesen 52 féle ilyesmi elvileg támogatná az ilyen irányú építkezést, de a civilgyilkos zsákmányszerző pártcsürhe eltéríti a forrásokat a munkahelyteremtési céloktól.
A "munkahely megtartás" célok korszaka lejárt. Egy ideje a hazai céljaink a "munkahely pusztítás" céljait követik.
Nemcsak a keretalkotó döntéshozók, a forrásokat eltérítő Zuschlágbrókerek felelőssége az, hogy ez a destruktív korszak 4. sebességbe kapcsolt. A sajtó és a civil társadalom asszisztált ehhez a folyamathoz, ez pedig rengeteg olyan kérdést felvet, hogy milyen kulturális alapok segítik a "munkaerőpiaci integráció" ügyének bukását. Képesek vagyunk arccal ebbe az irányba fordulni és utat találni magunknak?
Kódolva van-e a kultúránkba az integrációs keretekkel szembeni zsigeri ellenállás? Miért támogatjuk tevőlegesen a premodern sötétség elhatalmasodását a XXI. században? Miért nem lettünk érzékenyek az infláció szerepére azok után, hogy mi produkáltuk a világ legelvetemültebb inflációs örvényét 49-ben? Miért támogatjuk a tömegek durva kifosztását a Horthy korszak szétesett társadalma után? Miért támogatjuk egy új diktatúra kiépülését a Kádár - Rákosi kor erőszakos hatalom gyakorlásának tapasztalatai után?
A nemzetközi kultúra összehasonlító vizsgálatok tükrében rengeteg olyan szempontot lehet találni, amelyet érdemes lenne folyamatosan szemmel tartani, használni a döntés előkészítési folyamatok vagy az értékelések bégiggondolásához..
Kezdhetnénk azzal, hogy körül nézünk Magyarországon és megkeressük, hogy hol vannak döntés előkészítési vagy értékelési folyamatok!
Kommentek