Hungarian Participation Democracy's Ghost.

Az utóbbi időben megéltem azt, hogy az életem alapvető hiedelmei egy 180 fokos fordulatot vettek.

Mint közösségfejlesztő azon a nyomvonalon haladtam, hogy modernizáció irányba feljődik a kultúra / társadalom / gazdaság, majd egy ponton úgy döntöttem, hogy ím ez összeomlott.

Kimondtam a magam számára, hogy 

0. Itt nemhogy tudástársadalom nem lesz, de el fog pusztulni a tudás társadalom irányába mutató humán infrastruktúra.

Egy ponton meggyászoltam a közösségfejlesztő 20 évemet és új szakmai identitást vettem fel. Szakács lettem. Az évi 1000 milliárd EU forrás nem azt fogja előidézni, hogy itt hétmérföldes csizmával  lépünk a modernizáció újabb lépcsőfokai felé, hanem minden elpusztul, ami eddig felépül! Átfordulta percepcióm és mostmár a fejlődést látom káprázatnak és az avitt nézetek rendszerré szerveződése a valóság.

A rendszerváltás alapvető társadalmi szerződése mentén érdekes kihámozni azt, hogy nem-e az ellenkezője a valóság az akkori célkitűzéseknek.  A piac, a demokrácia és a jóléti társadalom helyett, mik most a fő nemzeti célkitűzések.

1. A demokrácia több pólusú társadalmi kontroll intémzényrendszere egy maffia megszállási terültévé, magántulajdonává lépett elő. A párt nem egy érték közösség, hanem valakinek a vállalkozása. Ameddig a pártmaffia emberei vannak a régebben társadalmi kontorll funkciókra kitalált intézményekben, addig a demokrácia sakkban tartott esély. A kontrollálásra kitalált intémzényességek veszélyessé váltak a közbeszédre, a társadalmi tervezésre, a joguralomra. Ameddig ezek az emberek, azt a játszmát játszák, addig itt közmegegyezéses alapon soha semmiben nem fogunk döntésre jutni. A korábban demokratikus kontroll funkcióra megalkotott intézményes keretek, garantálják a demokárcia hosszú távú kudarcát!

Ma már az erőszak a valóság és dajkamese le demokráciázni a hazai közállapotokat.

2. A piac helyett ennek a pártmaffiának a tulajdonosi érdekei rablógazdálkodnak a hazai tőke és ügyféltőke viszonyokkal, a nemzeti erőforrásokkal. Már ott tartunk, hogy komplett piacokat kap be a kisgömböc. A trafikok, a kocsami játékautomaták vagy a temetkezés piaca klaszikus predátor történetek, ahol a kirekesztő és versenykorlátozó modell válik egyeduralkodóvá és végez tar vágást a szabad verseny erdejeiben.

Ma már a rablás a valóság és illúzió szabad piacnak hinni azokat a közállapotokat.

3. A jóléti társadalom, mondjuk a Liszaboni Egyezmény jövőképéből úgy nézne ki, hogy 73%-ra emeljük a felnőtt korú népesség foglalkoztatottságát az információs társadalom és a tudás alapú társadalom irányába mutató innovációk erősítésével. Ehhez képest mi a 30-as évek szegénységét idéztük meg társadalmi valóságként. A tudás alapú társadalom és az információs társadalom irányába mutató innovációk pogrom szerű üldözésével.

Ma már nem a magas minimálbér és a magas foglalkoztatottság a cél, hanem bármekkora életszinvonal esést vagy munkaerőpiaci összeomlást tétlenül nézünk nap mint nap! Tervezni, álmodni nem tudunk másfelé és lépni is csak ilyen irányba lépünk!

Ellopták a szavainkat, az álmainkat, kisemmiztek és vakká tettek bennünket! A legégetőbb bajainkat sem tudjuk napirendre tűzni! Nincsen kihez beszélni, mert világossá tette a hatalom, hogy a tárgyalás korának egyszer s mindenkorra vége! Se kisközösségi szinten se nemzeti szinten, nem lehetséges célokat kitűzni, vagy legalább is abban bízni, hogy ennek értelme van, értelmetlenné vált "mi" szinten gondolkodni .

Innentől ők diktálnak!

Polgár! Neked hallgass a neved!