Most, hogy a FIDESZ alkotmányellenesnek minősített ügyek sokaságával tűzdelte tele a tiszteletre méltó alkotmányt, az ügy kapcsán utólag kirobbant társadalmi vitában újra mantrázzák a fülünkbe a szokásos politikai szocializációs kliséiket.
Teljesen mindegy, hogy egyszerű 17 éves tiltakozó polgárról van szó, vagy az EU folyamataiért felelősséget érző nyugat európai politikusokról.
A FIDESZ golyószórójából ugyan az a töltény jön.
Mindenkit azzal vádolnak, hogy nem a saját meggyőződésükből beszélnek, hanem megvezetett, megmanipulált, módosult tudatállapotú, a saját beszédével önazonosságot vállalni nem tudó emberekről van szó.
Jelen esetben a FIDESZ nyilatkozatok pszicho analitikus ihletésű elemzésére vállalkozom.
Több szempontból érdekes nekifutni annak, hogy milyen elfojtásra utaló jeleket lehet látni ebben a kommunikációban.
A Freud-i teória szerint az elfojtás különböző formákban megjelenhet.
"Az egyik legfejlettebb elhárítási mód az elfojtás, melynek során az egyén arra törekszik, hogy azösztönkésztetéseket és a velük összefüggő képzeteket a tudattalanba szorítsa, mivel azok kielégítése veszélyes az én számára (Vikár Gy."
" Freud Elfojtáselmélete: a lelki betegségeket az okozza, hogy az érzelmileg túlságosan megterhelő esemény(eke)t az átélés időpontjában a személy képtelen tudatosan feldolgozni, ezért azokat elfojtja, így a tudattalanba száműzött élményanyag tünet(ek) formájában keres magának megnyilvánulási utat. De a tünet nem oldja fel az eredeti feszültséget és a gyógyulást a pszichoanalízis technikája (magyarázni tudta a neurotikus tünetek keletkezését, értelmét és célját) jelenti, mellyel az eredeti élményanyag a felszínre hozható és lereagálhatóvá válik az eredeti érzelem."
"Elhárító mechanizmusok: az én olyan szorongáscsökkentő műveletei, amelyek nem teljesen a valóságelvnek megfelelően működnek, mert kissé meghamisítják a realitást."
A legtöbb elhárító mechanizmus tankönyv ízű módon visszaköszön ebben az esetpéldában.
Az elhárító mechanizmusok közül vegyük végig a legfontosabbanat:
1. Tagadás, felejtés, meg nem történtté tétel
Az emberek a procedúrát és az eredményt egyaránt kritizálják számos közelmúltbéli döntés esetén.
Igaz-e, hogy a FIDESZ kulcsfontosságú keretszabályokat érdemi egyeztetés nélkül foglal törvényekbe?
Rengetegen emeltek már kifogást ez ellen, soha érdemi választ nem kaptunk. Amikor azt állítják, hogy akik beszélnek, azok nem létező problémáról beszélnek, akkor ez az elhárító mechanizmus szemmel láthatóan működik.
Könnyű leseperni a napirendről ezeket a kérdéséket azzal, hogy tulajdonképpen nem hangzott el problémafelvetés.
2. Szublimáció
A szublimációt az analitikus fogalomrendszer főként szexuális ösztönök áttételeződéses megjelenésére használja.
Kérdés, hogy miért van Orbán Viktornak arra egyre növekvő késztetése, hogy a tárgyalási szándékok ellen, a közmegegyezés ellen fellépjen egy olyan ,modellel, ami a "nem tárgyalok", "csak azért se", "semmiben", "soha", "még 20 évig az én embereimmel ezt fogjuk erősíteni". Ez tulajdonképpen a "normális" közéleti felfogásnak, azaz a közmegegyezésre való törekvésnek a helyettesítése,
Megerőszakolósdi zajlik.
Mindenki tudja, hogy az erőszakosság, a lopás, a törvényesség ignorálása, kulturálatlan, mindenki arra számít, hogy nem lépjük át a kultúra és a jog határait, de ebben a szituációban folyamatosan omlanak le határok. Hétről hétre újabb botrányok robbannak ki, amelyek megbotránkoztató agresszió dimenziót vetítenek elénk.
3. Projekció
Praktikusan a projekciót úgy lehet tetten érni, ha azt látjuk, hogy valaki a benne lévő hiátust belevetíti a konfliktus másik szereplőjébe.
Simán elhangzik a FIDESZ székház foglalásnál például, hogy a kormány nyitott az egyeztetésre és tulajdonképpen akár asztalhoz is leültetné a tiltakozókat. Az első diáktüntetések után el is játszák septiben, hogy asztal is van, diákokat is szereznek.
A vitapartnerek megbélyegzése azzal hogy nincsen tárgyalási szándékuk, nincsen üzenetük, nem akarnak európai módon tárgyalni valójában a FIDESZ tényszerű leírása.
Ők nem tárgyalnak semmiről, semmiben, ők nem ülnek tárgyaló asztalhoz.
4. Racionalizálás
Napi szinten láthatjuk azt is, hogy a mitikus fantázia talaján születik egy-egy történet. Egy érthető magyarázat arra, amit látunk. Teljesen mindegy, hogy ez tényszerű vagy sem. A lényeg, hogy a szorongásunk lecsökkenthető azzal, hogy valamilyen sztorink van.
Sokkal rosszabb lenne azt állítani hogy "nem tudom", arra a kérdésre, hogy mitől kel fel keleten a nap és mitől bukik le este nyugaton, mint azt gondolni, hogy Panteon tüzes szekeret vezet végig az égen. A "valamilyen magyarázat" támogat bennünket abban, hogy lecsökkentsük a szorongást.
A jobb oldal világösszeesküvés elmélete, amelyben Angela Merkeltől kezdve Barossoig és a 17 éves diáklányokig mindenki kommunista kém, mindenki egy jól szervezett magyarpusztító mozgalom aktivistája. Na hát a bloggerek meg aztán tényleg!
Ez az "elmélet" naponta 5 ször megerősítést nyer. Ezt veszik elő a brüsszeli parlamenti beszédekben éppúgy, mint a televíziós nyilatkozataikban.
A párt, mint emberi közösség, no meg a párt és a választópolgár viszonyában is feltűnő, hogy ez az ideológia ad harci menekülési csoport alapfeltevésre épülő kohéziós erőt. "Fogjunk össze magyarok, különben jön a patás ördög Gyurcsány, vagy patás ördög II. Bajnai... vagy akárki is jön az biztosan patás ördög.
5. Áttolás
A veszélyt jelentő események, jelenségek más közegbe helyezése is gyakorta megjelenik a FIDESZ cikk-cakkjaiban.
Ha nem demokrácia, akkor hát legyen a félázsiai izmozás - dulakodás.
Ha nem EU, akkor Moszkva és Azerbajdzsán.
Gyakorta állítják be a FIDESZ propaganda alkotói a következő kontextusokat: Létezik-e a világon társadalmi kontroll? Baj-e hogy minden kontroll szervben pártkatonák vannak?
A kontroll szervek idehaza is működtek, számos esetben vétóztak még parlamenti döntést. A FIDESZ a saját multunkat letagadja, amikor pártkatonának bélyegez minden eddigi közszereplőt.
Valójában az ő modellje a totális pártkatonákból álló 0 kontroll konstrukció.
A nyugati demokráciákra is simán rávetítik a modelljüket, ahogy a saját multunkra is. A Médiatanács felállításakor össze is állítottak egy listát arról, hogy az ő modelljük miben hasonlít más EU tag országok média szabadságához.
Ilyenkor azt feltételezik, hogy kortársaik vagy a külföldet megjárt emberek eltekintenek attól, hogy mit látnak a valóságban.
6. Eszményítés
Régóta építik az orbáni kompetencia nimbuszt. Most, hogy kiderült, hogy mit is szeretnének, ha teljesen szabad kezet kapnának, értékelhetővé vált az ilyen furcsa módon napvilágot látott javaslat.
A döntések után kezdődő qvázi társadalmi vitákban, amikor a bűncselekmény határait súroló kérdésekben az derül ki, hogy elvetették a sulykot, rendre előállnak azzal, hogy az az ideális megoldás. Szinte lehetetlen megfordítani a percepciót és arról beszélgetni velük, hogy ha a szakszerűség szempontból vizsgálnánk, akkor milyen aggályok merülhetnének fel. Nem lehet napirendre tűzni semmilyen olyan kérdést, amely a tudományos discurzus klaszikus funkcióját szerepelni engedné. A tudósok dolga lenne a döntés előkészítési folyamatokban, hogy jelezzék az egyes alternatívák árát. Mi lesz velünk, ha abba az irányba építjük fel a jövőt?
Az orbáni világképről rengeteg sok szépet lehetett hallani! 8%-os GDP növekedés, soha többé megszorítás, a tandíjat örökre felejtsük el, megelőzzük reálbérben az EU átlagot stb. stb.
Aki ilyeneket tud ígérgetni, az tényleg megérdemli, hogy minimum a következő 40 évre kizárólagos jogokat kapjon a törvényalkotásra. Érdemes a javára lemondani, akár emberjogi mélységeket érintő természetes jogainkról is.
7. Izoláció
Számos esetben hallunk olyan nyilatkozatokat, amelyek a kontextusból teljesen kiragadják az adott eseményt.
"Angela Merkel feldühödött egy kicsit, majd lenyugszik." " Napirendre tűztek bennünket, de majd végre meghallgatják az érveinket." " Megunják és hazamennek." " Elmennek, de majd vissza fognak jönni."
Ilyenkor nem akarunk szembe nézni azzal, hogy a jelenség, a tendencia mekkora üzeneteket hordoz. Az elvándorlással kapcsolatban például nem akarunk arról beszélni, hogy a keretfeltételek nem kínálnak élhető perspektívát odahaza. Egyéni döntésként írunk le egy olyan jelenséget, amihez az otthoniak elszegényedését a kilátástalanság fokozódását kellene mellé tennünk. Arról hallunk számokat, hogy 20 év mulva milyen szép lesz. Hallottunk a 4 kerék, négy szoba, 3 gyerek célképzeteket korábban is. Egy mukkot sem hallunk arról, hoy most hogyan lehet arccal arra felé fordulni. Arra sem pazarolnak túl sok energiát, hogy elmagyarázzák, hogy az amit most csinálnak, az nem hátra arc, hanem a célok operatív megvalósítása.
8. Passzív agresszió
A saját bőrünkön egyértelműen elszegényedést tapasztalunk. Komoly rendszerek rohadnak le, Olyan dolgokat iktatunk ki, mint a lakáshitelezés, a kisvállalati hitelek világa, a társadalmi kontrollok, a sajtó, az igazságszolgáltatás függetlensége, javaslatot teszünk a blogok befenyítésére, az egyetemek 70%-ának a megszüntetésére. Fel nem merül az a discurzus, hogy mi lesz az ára ezeknek a döntéseknek.
Az orbáni világképben
- közellenség-e a nagyvállalati szféra?
- közellenség-e a kisvállalkozó?
- közellenség-e az alkalmazott?
- közellenség-e a meleg?
- közelenség-e a cigány?
- közellenség-e a polgárjogi aktivista?
- közellenség-e az egyetemista?
- közellenség-e a nemzetközi sajtó?
- közellenség-e a hazai sajtó?
- közellenség-e a civil szféra?
- közellenség-e az ellenzék?
- közellenség-e a szomszéd országok népei?
- közellenség-e a bank?
Fel kell tennünk TGM kérdését: "Ki marad?"
9. Regresszió
Ez a hatalmas akarnokság, a párbeszéd lehetőségek felcserélése a nyílt erőszakkal, tipikus anális fixáció ügy. Dackorszakba kerültünk, de ezúttal országosan. IIyenkor egy "tisztességes személyiségnek" nincs más dolga, hogy mint hogy minden lehetséges alkalmat megragadjon arra, hogy nemet mondhasson. Teátrális keretek között ordítunk és toporzékolunk napról napra. Meg akarjuk mutatni a külvilágnak, hogy határtalan énerő birtokában bármilyen szituációban uralni tudjuk a helyzetet.
Számomra hihetetlen, hogy komolyan gondolják, hogy ez a kártyavár tartósan fennmarad.
Hiába hoz a 2 évesek parlamentje anya ellenes keretszabályokat.
A hiszti előbb vagy utóbb kiváltja a felnőttekből azt a reakciót, hogy határt szabnak.
Minél erősebb és teátrálisabb a hisztéria, annál inkább felnőtt reakciót fog kiváltani.
A FIDESZ politikai szocializációs üzenet csokorjának nagyon erős üzenete van a személyiség számára.
Normális esetben ezt a hatást ellensúlyozza az, hogy az ember része különböző közösségeknek, amelyekben a paranoiás elképzelésekről azt a visszajelzést kapja, hogy ezek irreleváns leírásai a valóságnak.
Normális esetben a sajtó kifejezetten igyekszik a közbeszéd szereplőit, az ellenzéket, a civil szférát és a tudományos discurzust megszólaltani, ezért a normális közbeszéd azonnali visszajelzést ad az ilyen vadhajtásokról, már az elején. Az elmúlt 15 év folyamatai lassan manőverezték oda a hazai állapotokat, hogy ekkora hazugságok tartósan uralják a közélemény figyelmének teljes horizontját.
A sajtó függetlenségének felszámolása és a civil társadalom függetelen szereplői elleni civilgyilkos pogrom ebbe az irányba tolták a hazai közállapotokat.
A jobb oldali kánon szerint ma már az számít paranoiásnak, akinek kérdései vannak. Szerintük az a normális, ha orbán csak a borotválkozó tükrével folytat társadalmi vitát. A törvényeket Ipodon írják és minden javaslatról elfogadott törvények formájában értesülünk.
Sokkal többről van szó, mint arról, hogy a parlamenti döntésekhez szabad kezet kap-e a kormánytöbbség.
Ez a "senki ne szólon bele!" -törekvés, ami megkísérli a blogokat ellehetetleníteni, az országos érdek egyeztető folymatokat okafogyottá tenni, a helyi béralkut levenni a napirendről, vagy lesósavazni a politikai tiltakozási akciókban részt vevő fiatalokat, ez egy innovációt berekesztő javaslat is egyben.
Minél nagyobb tömegben megvalósul az a modell, hogy senki nem szól semmit, nincsenek problémáink, nincsenek javaslataink, de legfőképp nincs tárgyalás, akkor érthetővé válik, hogy miért nincsenek nálunk munkehelyek.
A részvételi demokrácia megközelítés nálunk rengeteg kulturális, történlelmileg beágyazott konstrukciós hibával találja szembe magát. A hazai belső mű nem barátja a keret alkotó aktivitásnak. Kifejezetten félünk tőle 1000 okból.
Ha nem üldöznék a részvételi demokrácia mozgalmakat, akkor is harmatgyenge lenne a jelenlétük.
Középiskolás koromban megtapasztaltam azt a jelenséget, hogy az iskolákban interpellációkat gyakorló diák közösségek elszigetelődnek a környezetükben és 1-2 Igazlátó Nap megszervezése uátn az iskola letesz arról, hogy ezzel a fórumtechnikával vessünk fel problémákat. A 450 Igazlátó Napot szervező iskolából talán 10-ben volt 2. vagy 3. ilyen.
Ugyan így lepergett az iskola világáról a Comeinius program minőségbiztosítási módszertana.
A rendszerváltás "tanuljuk meg gyakorolni a demokráciát" törekvése már az akkori demokrácia fejlesztő programokban megmutatta, hogy kulturálisan mekkora távolságra vagyunk a demokratikus társadalmi tervezéstől
Két iskola összehasonlító elemzésében rámutattam 1991-ben arra jelenségre, hogy az erkölcsiségét erőszakos módon a közösségre ráeröltető típus nyílt konfliktusba kerül a hazai közegben a demokrácia kereteit építő / védő figurákkal. Látszott az iskolai esetpéldák sokaságán, hogy kulturálisan számos bajunk van demokratikus kontrollal.
Mára a prédikátor és a rendszerfejlesztő polgár konfliktusa alkotmányos vitává lett.
Az egyik oldalon autoriter és jogi kategóriákban nem gondolkodó, főként erkölcsi - érzelmi alapon érvelő közösségiség, a másik oldalon az emberi szabadságot garantáló kommunikációs csatornák, jogi-szerkezeti garanciák őrei. A rendszerben, jogban gondolkodó és facilitatív szempont közéletfejlesztő figurái.
A prédikátor és a rendszerfejlesztő javaslatokat tevő aktív polgár nyílt háborúja tört ki megint, ezúttal a nemzeti jövőkép a tét.
Pontosan úgy, mint 89-ben az iskola világában.
Anno egy totálisan kirekesztő ideológus érdekcsoport leváltása volt a kihívás, mint ahogy most is az.
A diagramm nyílt konfliktust jelez.
Az orbán féle világkép ezt a háborúskodást próbálta előre nyakon önteni azzal a szósszal, hogy valami miatt nemzeti együttműködésnek kellene hívnunk ezt. Bájos kis csúsztatás együttműködésnek keresztelni a konfliktust.
A döntés előkészítési és értékelési folyamatokból totálisan kirekesztettek az érintettek. Nincs hol felszóllanunk, nincs miről és nincsen kinek! Amikor a külföldiek kérdeznek, akkor orbánék a magyarok megtámadásáról beszélnek. Amikor a magyarok kérdeznek, akkor a külföldiek támadásáról beszélnek. A nagy nemzetközi magyarpusztító világösszeesküvés 17 éves diáklányok tudatába férkőzve huncut kérdésekkel próbálja megingatni erős és szilárd nemzeti boldogulásunkat!
Az elfojtás szót nem csak Freud-i értelemben használja a köznyelv. Ezt a szót használhatjuk arra is, amikor lázadást, mozgalmat, tüntetést erőszakkal berekeszt a hatalom.
Mindkét esetben előtörő, napvilágra kerülő, tudatosuló dolgokkal szembeni folyamatra használjuk ezt a szót. Nem csak a személyiség, a társadalom, a politikai jövőkép tervező sík is képes valamit a szőnyeg alá söpörni, vagy tartósan tabu témaként kezelve akadályozni a nyílt kommunikációt.
Valami miatt a FIDESZ hívők számára belefér a kirekesztés totális fokozása abba a fogalomrendszerbe, amit ők szabadságnak hívnak.
Mi kívülállók nem nagyon értjük, hogy miért kellene a szabadság kiteljesedésének tekintenünk a jogtiprást, a lopást, a demokratikus keretek szétverését, a közbeszéd fórumainak elnémítását.
De azért, lennének kérdéseink!
Van-e, aki válaszolna?
Van-e fórum, ahol feltehetjük a kérdéseket?
Kommentek