Hungarian Participation Democracy's Ghost.

A debreceni egyetemi fórumon, vagy a komlói lakossági fórumon lezajlott közéleti "performance" számos érdekes tanulságot hordoz.

Amikor a loki szurkolók egy kis csoportja elment az egyetemisták által szervezett lakossági fórumra és felszólalt, az ott elhangzott beszédek felkavarták a közvéleményt.

A loki szurkolók elmondhatták a véleményüket, de a vita stílusa odáig fajult, hogy a rendőrség garázdaság miatt eljárást indított a fórumon történtek miatt. Egy percig nem hiszem, hogy ez az eljárás végig megy, de ebbe most nem mélyednék bele.

A "párbeszédet" azzal zárták a loki aktivisták, hogy "örüljetek, hogy nem vertük szét a kocsmátokat". Egy másik fórum résztvevő beszámolója szerint azzal is megkínálták a HaHa aktivistáit, hogy "Elvágjuk a torkotokat!"

A vitában olyan érvek szerepelnek, mint " Bármennyire is buzinak nézel ki, próbálj már meg férfimódon viselkedni, és álljál ki a szavaidért, amit elmondtál."

Az egyik blogger rácsodálkozott arra, hogy ez a stílust én ismerem. Az előző rezsim 30-40 évvel ezelőtt ebben a stílusban beszélt velem.

 1. Frontvonalak a hazai közéletben

Lehet, hogy most megint beleléptünk ugyan abba a folyóba? Később kiderült, hogy a polgári tiltakozási akció ellen interpelláló "úriember" FIDESZ párt aktivista. Nemcsak a civilek fogalmaznak meg közérdekű problémákat, hanem a kormány oldal is "szót kért" ezen a lakossági fórumon. A napokban sokféle támadás érte a párt és a holdudvara részéről a problémákat megfogalmazó civileket.  A Professzorok Batthyány Köre szintén hangot adott annak, hogy szerinte a HaHa aktivistáknak nincsen mandátuma. A gyulai ellenzéki megmozduláson a kormányoldal határozattan azt üzente a tüntetőknek, hogy egészen biztos abban, hogy semmilyen üzenete nincs a tiltakozásuknak. "Mi ellen tüntetnek? A jó ellen?" Másnap Lázár Úr azt nyilatkozta, hogy "demokrácia deficitnek nyoma sincs". Az Éhségmenetet egy molinó fogadta, amely cimkézi az üzenet hordozóit. MSZP párt aktivistának titulálja őket. Arról ugye hallani sem akarnak, hogy mit kezdnek a közmunkások, ha kiderül, hogy a 46.000 Ft csak pár hónapig jár és sok esetben elkezdik 6 órában dolgoztatni őket és az csak 36.000 Ft-ot ér. Ennek 90%-át levonják rezsi tartozásra és 1000 Ft-okat fizetnek ki.

Mint szociális munkás és mint angol ilyenkor elképedek, hogy mit gondolnak ezek az állami hivatalnokok arról, hogy ezek az emberek hogyan közlekednek, esznek, ruházkodnak stb.?

Mindegyik territoriális agresszió forma arról szól, hogy a közbeszéd közegéből kizárunk valakiket, akik szólásra emelkednek. Ez a Dzsingisz Kán effektus. "Aki rossz hírt hoz karóba huzatik!"- Pál Tamás a hazai kultúra és az érdek artikuláció viszonyának vizsgálataiban, már a 80-as években diagnosztizálta ezt a jelenséget.  A jelenség nem új, nem különbözött ebben Kádár rendszere Horthyétől vagy Ferenc Jóskáétól. A problémák kimondását követő hatalmi szankció fontos része a kultúránknak. Amikor ilyesmi előfordul, általában kifüstölgöm magam a blogomon. 2007 szeptembere óta 911 cikk született.

2. Polgári vagy úri modor

Arra gondoltam, hogy a mai cikkemhez szmokingot veszek fel, angol kalapot öltök. Mint angol tartok tükröt a magyaroknak. 

Mint kettős kulturális gyökerű vagy inkább kettős kulturális identitású személyiség, mindkét nézőpontban otthonosan mozgok, de jelen esetben időről-időre vissza fogok térni ahhoz a pozícióhoz, hogy az angolság tükrét tartom oda a magyaroknak!

Az első érdekes különbség, hogy mit mond egy angol szótár arról, hogy "udvarias".

Mielőtt nekifutnánk ennek, had osszam meg az egyik szociológia tanárom gondolatát arról, hogy a magyar szó honnan ered. Szerinte ez a szó onnan van, hogy eredetileg az az udvarias, "aki a király asztalánál eszik".

Eszik-e a király asztalánál a lokiszurkoló-FIDESZ aktivista, a PBK, Lázár, Bayer Zsolt, de sorolhatnám Hagyó Miklós, Weiszenberger, Zuschlág, Bajnai, Demszky,  etc. etc.... 

Anno ez a szó, a magyar dehumanizációs forradalom idején keletkezhetett Szent István idejében. Az akkori polgárháború fontos vitatémája lehetett, hogy megtelepedjen-e ebben a kultúrában a keresztény európai erkölcsi modell.

A feudális rendi társadalom erősen hierarchizált sztori. Szemben a törzsi demokráciával ez a rendi elképzelés, kasztokra osztja a népeket. Az eltérő kulturális gyökerekhez, eltérő jogok / jogfosztottságok kapcsolódnak. Fontos lenne feldolgozni, hogy a mai politikai marketing által használ kép:  a "ha magyar vagy, akkor kirekesztett vagy" az ebből az időből ered.

Az "udvarias", amennyiben az ország alapítás korából származik, kifejez egy olyan modernizációt is, ahol a "minta fülölről adatik" és az is a felettünk való döntése, hogy elfogadott, elfogadható-e a viselkedésünk.  Mi elfogadható és mi nem az? Ha ez hierarchiába szerveződik, akkor ebben a kultúrában a "fölülről történő legitimitás" jogosít "fel".

Ha a vislekedésem fölülről elfogadott, akkor vagyok OK! 

Ezzel szemben az angol ugyan ezt a szót így használja: "civil / civilized". Ha tükör fordítással ki akarom hámozni ennek a szónak a nyelvtanát - azok számára, akik nem ismerik mindkét nyelvet, - akkor úgy fordítanám le, hogy " polgári / polgárosodva van".

E két szó mögöt kirajzolódik egy laposabb és egy piramis jellegű társadalmi felépítmény. Az angol kultúra szerelmes abba a korba, amikor a polgár, a társadalom vezető bázisává változott. Látszott ez az olimpiai megnyitón, de durván látszik ez a konyha hagyomány tiszteletén is.

A mi kultúránk ezzel szemben megmaradt a hierarchia imádatnál.

Gyűlölt vezetők és a "betartás" széles eszköztárát alkalmazó vezetettek örök harca ez. A vezetés folyton arra panaszkodik, hogy ez a csürhe irányíthatatlan, míg a vezetettek könnyen őrültnek titulálják azt, aki "az udvar nevében szól".

3. Agresszió a közéletben

A közélet talán azért hozza ki belőlünk az agresszitót, mert ha nem mennek jól  dolgaink, akkor ez kihat a túlélési esélyeinkre. A családi boldogulásunk és a rendszer sikere nem teljesen függetleníthető. Eltérő korokban eltérő mértékben nem. A közösség, - akár a nemzetközösség méretekben - hatással lehet a közvetlen biztonságunkra. A premodern mitikus fantáziákra alapuló emberi közösségi integrációkat ez tarhatta életben. Anno a túlélés fontos készsége lehetett, hogy a különböző kultúrák megteremtsék az "elég nagy" integrációt, amely megvédte őket a potenciális ellenségtől. A történelem, a közös múlt ezernyi probléma megoldási algoritmusban öröklődik tovább. 

Amikor 2 éve a lányaim körül néztek Londonban azzal a szemmel, hogy élnének-e itt, írtam nekik egy mesét a londoni bevándorló kanadai ludakról. A mese persze egy kicsit rólam szól. Amatőr "etológus életem" két éves koromban kezdődött, amikor volt 100 liba a nagymamám udvarában, akik az én hangomra jöttek haza a rétről. Én tőlük tanultam az udvariasság alapjait. Amikor 12 éves koromban vettem egy kutyát, ki akartam képezni. Véletlenül Konrad Lorenz "Ember és a kutya" könyve került a kezembe, amikor utána akartam olvasni, hogy ezt hogy is kell. Mindent elolvastam a megyei könyvtárból, ami etológia. A végén találkoztam Lorenz "Agresszió" című munkájával is. Lorenz a libák és a kutyák "udvariassági szokásait" írja le szociográfiai részletességgel. Mit jelent, ha feléd közeledve előre nyujtogatja a nyakát? Mit jelent, ha a kutya a farkát csóválja? Mit jelent ha az égnek mereszti, felborzolja a hátán a szőrt és felhúzódó ínye alól kivillan a szemfoga?

A lányaimnak írt mesében úgy vezettem be a történetet, hogy a "kétfejű sas királyságában" élt ez a 2 éves kisfiú, aki a "főhős". Megpróbáltam - a magam gyerek kori élményei alapján - elképzelni, hogy Lorenz mitől kattant rá arra, hogy megértse az állatok beszédét? Mi késztehette arra, hogy kérlelhetetlen, élet hosszig tartó kitartással feltárja a világháborúba torkolló nacionalizmus építő köveit? Mi hogyan vicsorgunk egymásra? Milyen indítékból támadunk rá másokra? Miért emelkedik ez a nemzeti célok síkjára? Miért mondja az egyik polgár a másiknak azt egy lakossági fórumon, hogy "örülj, hogy nem vágtam át a torkodat?"

4. Stresszes management

Egy szociálpszichológus ismerősöm, közzé tett a facebookján egy képet a Rákosi éra egyik vezetői körének fényképével. Egy emberöltővel később láthatjuk, hogy mi lett a személyes történetek vége.

Ezt írta a kép alá: "két kivégzett, egy száműzött, egy örűlt, egy vak lett, de a maradék sem úszta meg. mi lesz a jelenlegiekből?",

Rajk és Nagy Imre a kivégzettek. Rákosi a száműzött, azt már nem tudom ki őrült meg és ki lett vak.

 5. Nemzeti tradíció

A nol kommentjeimben sokszor felhívom a figyelmet arra, hogy a rendszerváltások nem csak az egyszerű mezítlábas állampolgár életútját szokták derékba törni, hanem vezetők-vezetettek relációjában is elég "interesting"  magyarul érdekes, valójában, amúgy hétköznapi nyelven szólva, horrorisztikus történet rajzolódik ki.

Kádár megúszta azzal, hogy feldulták a sírját. Rákosit száműzték, Nagy Imrét kivégezték, Schiffer Andris nagyapját, Szakasits Árpádot bebörtönözték, Szálasit kivégezték, Horthy és családja száműzetésbe vonult, ahogy a Károlyi család is. Szamuely Tibor főbe lőtte magát Bécsben egy igazoltatás előtt.

Mondhatnám, hogy Ferenc József példás halállal halt 1916-ban /lázasan csak azért is bement dolgozni! 86 évesen/, ha a hazai modernizációra gyakorolt hatása nem lenne annyira terhes. Valahogy nem hagyott maga után szép emlékeket.  

6. Az állam erőszak monopólima

Mint angol, tökéletesen értem, hogy mire való az, ha az államnak, erőszak monopóliuma van. 

Barbár szokás, ha az állami szakemberek helyett, magunk kezdünk el rendet tenni a világban.

Itt Londonban a szombat esti műszakot minden esetben vasárnap reggeli hazamenetel kíséri a hajnali órákban. Olyankor megy haza a mulatozó bohém ifjúság is.  Kétszer találkoztam azzal, hogy a DISCO-ból hazamenő fiatalok részegen utcai verekedést kezdeményeztek. Kiderült számomra, hogy a rendőrség, azért tud 20-40 másodpercen belül félbe szakítani egy ilyen torzsalkodást, mert önkéntesek figyelik a térfigyelő kamerákat ezekben az órákban és azonnal odaszólnak a legközelebbi rendőrnek. Az első hangos szó, az első kiloccsantott ital, vagy bármilyen kakaskodás, azonnali fizikai jelenlétet vált ki. A semmiből ott termett egy rendőr mindkét helyzetben.

Ennek ugye az a magyar megfelelője, hogy a rendőrség semmiképpen nem jön ki egy bejelentésre és azt kérdezi, hogy meghalt-e valaki.

Az is érthetővé teszi a magyarok bizalmatlanságát a keret alkotók irányába, ha "loki szurkolókból álló ideológus érdekcsoport" jut hatalomra és mit ad isten, 40 évre bebetonzza magát... na olyankor nézhetünk magunkon körbe. Ezesetben nem feltétlenül azt látjuk a keretalkotó által kontrollált rendvédelmi szervekben, hogy az feltételnül megvéd. A tapasztalatunk az, hogy gyakrabban megtámad, mint a szegénységi kultúra káosz éltvilága.

Magyarként kétszer rabolt ki rendőr és kétszer rabló. Az angol életem mérlege 0-0. Errefelé elég hülye ötletnek tartják, hogy a rendőr rablónak áll. 

A DISCO világban nálunk tradíció a csoport - csoport közötti verekedés. Ez még a 100 évvel ezelőtti báli időben is úgy volt. Időnként két falu legényei egymásnak estek és ezek a történetek bár nem gyakoriak, sokáig megalapozzák a szomszéd faluval vagy az "alvégiekkel" való kapcsolatot. Az öregek mindig ezt mesélik és ettől a fiataloknak, amolyan férfivá avatási státusz, hogy részt vettek-e "már" ilyesmiben. Mint közösségfejlesztő rengeteg hajdúsági, szatmári, szabolcsi faluban dolgoztam. Elképesztő, hogy mennyire sok falunak van olyan felépítése arra felé, hogy eleve két etnikum lakik együtt. Vélhetően a földek vissza uradalmasítása miatt rengeteg  román, szlovák, rutén telepes jött be 300 éve a térségbe. Lényegében a hajdúk és közöttük az volt a különbség, hogy a hajdú nem ment pénteken robotba. Minden esetben vallási különbségről is szó van. Ez fenntartotta a közösségek szeparált létét. Nagyapám egyik kedvenc nótája volt ez:

"Esteledik a faluban, haza kéne menni.

Gyülekeznek a legények meg akarnak verni.

Ne bántsatok jó pajtások nem vagyok az oka.

Szeretek egy barna kislányt, nem tehetek róla."

7. Civil - civil erőszak és az állam

Rengeteg a képzavar ebben a debreceni fórum történetben, mert itt civil csoportok támadnak civil csoportra. Kétségtelen, hogy politikai marketing tevékenység motiválja őket, de kérdéses, hogy ez a "kacsa a nokedlit" tipikus esete, vagy a mozgalom centrumából jött emberekről van szó. Magam is debreceni vagyok, a látottak alapján magunkra ismerek. Igen ilyenek vagyunk! Lehet, hogy maguktól azt gondolják, hogy ezzel az aktivitással így kell résztvenni a felsőoktatás körüli társadalmi vitában.

Ha vélemény nyilvánító civilként szóltak, akkor kicsit nehéz elképzelni, hogy az a céljuk, hogy ne lehessen más véleményeket elmondani. Ez is egy képzavar! Most akkor "de jó, hogy polgárként szabadon beszélhetünk", vagy ez csak a kormánypárt házipolgáraira vonatkozik?

Az ageresszió mértéke márpedig ezt sugallja. "Mi civilek azért küzdünk, hogy más civilek ne beszéljenek bele a közbeszédbe!" Hülyén hangzik... nem? A rendőrség persze sehol. Pesten ott vannak! Ők rakják fel a molinot.

8. Szurkolók és politikusok Angliában

A helyi Collage-ban az angol tanárom egy 10-essel idősebb kiadás mint én. Az 50-es éveiben jár. Magától nem menne a facebbokra, de bevallotta, hogy van egy karakter, ami miatt létrehozott egy profilt. Fiatal korában részt vett azon a Liverpool meccsen, ahol 96 embert agyon tapostak a lelátóról leáramló szurkolók.

A Thatcher kormány brutális civil-civil konfliktusként írta le a történetet a kezdetektől fogva.

Mint apa, megélhette, hogy a lánya felteszi neki a kérdést, hogy gyilkosnak érzi-e magát azért, mert Ő ott volt.

A facebook kampány tevékenység, amihez ő is csatlakozott aktivistaként, kikényszerítette, hogy huszon x év után a párt bocsánatot kérjen az akkori címkézésért. Felállt az érintett párt néhány képviselője és kimondta, hogy tudatosan nem vallották be anno, hogy a rendőrség hibázott. 

Ha nem nyitnak kijáratot a lelátó alján, akkor nem áramlik le a tömeg és nem hal meg ennyi ember. A "profizmusba vetett hit" mítoszát próbálták védeni, amikor a rendőri meggondolatlan intézkedés helyett a szurkolókat bélyegezték meg.

A Heysel tragédia után könnyű volt megcimkézni a Liverpool szurkolókat. Abban a helyzetben civil csoportok "támadtak" civil csoportokra. 600 sérült és 39 halott az olasz szurkolók között. Egy 1930-ban épült belga stadionban rádőlt a fal az olasz szurkolókra, akik nem ismerték azt az angol szokást, hogy a meccs kritikus pillanatában megjelennek az ellenfél szurkoló táborában, ha a kerítés nem elég erős és a rendőrség nem vonul fel elég haderővel. Ennek a tragikus balesetnek a farvizén a Liverpool szurkolók eleve meg voltak bélyegezve. Abban a vert helyzetben, esélyük nem volt a sajtó és a kormány által szajkózott képet komolyan megkérdőjelezni.

A Hillsborough Stadionban a Liverpool – Nottingham Forest FA-kupa-elődöntőn 96 Liverpool szurkoló halt meg és 200-an sérültek meg. Most több mint 20 év után a facebbok kampány elérte, hogy a politikus kaszt bocsánatot kért a szurkoló csoportot megbélyegző hamis kampányért.

Messzire ható hullámokat vet egy-egy ilyen tragédia.

Mint szociális munkás arra gondoltam, hogy itt a családi csoport dinamika részévé vált egy politikai karakter. A vaslady része annak a folyamatnak, ami az apa-gyerek viszony. Az apa fiatal korában is dolgozott azon témán, hogy mi történt azon a meccsen, de most ez megint elé állt. Az is teher, amit ott látott. És nincsen rendben a dolog, mert a kultúra nevében megnyilvánuló pártkaszt megbélyegezte őt! Nem elég egy, kapott egy másik sebet! A lánya egy érzékeny témára kérdez rá, mert a "hivatalos többség" azt állítja, hogy az ő lába is agyon taposott embereket. "Apa miért mondják, hogy Ti ott megöltétek a szurkoló társaitokat?"

Az angolok hisznek aban, hogy a civil erő, a független sajtó leleplezi a hazugságot. Itt ez 23 év alatt sikerült.

9. Céges HR

Másfél évig dolgoztam a világ III. legnagyobb olajcégének egyik nagy Londoni irodájában. A konyhai stáb nem volt része a szervezetnek, mi külön cégként szolgáltattuk nekik az étkezést és a rendezvények, meetingek ellátását. Mivel majdnem lett HR diplomám odahaza, így fokozott érzékenységgel figyeltem, hogy a HR osztály mit alakít. Érdekes volt megfigyelni, hogy a konyhai és pincér stábbal kapcsolatban mindig beárazták nekünk a kávézás közbeni pletykák között, hogy mennyit kóstálna egy perben, amit a mi managementünk megenged magának. 

Amikor kiakasztják a pincér kollegát azzal, hogy leelenőrzik, hogy mosott-e fogat, olyankor a HR osztály megmondja, hogy ez lenne vagy 4000 font.

A debreceni fórumon az látszott, hogy a kormány propaganda nem hezitál, ha fel kell lépnie érvekkel a foci költségvetés védelmében. Átléptek viszon egy határt, itt UK-ban nem működne az a viszony, ahol a fölül lévő zsarnokoskodni kezd. Angolul ez úgy hangzik, hogy bullying.

Angolul, mármint kulturális dekódolás értelemben, az erőszak nem ott kezdődik, hogy valaki átvágja valakinek a torkát. Az angol jog. A céges szervezeti kultúra fellép az első szónál.

Nem buzizhatsz le walakit, mert ezesetben a rendszer elég nagy magabizotssággal behajt rajtad egy 10.000 fontos büntetést.

Konkrétan, ennél a cégnél, a HR osztály olyan esetekre mondta ezt, amikor a kollegámnak a mi managementünk kolumbiai altitkárnője azt a visszajelzést adta, hogy szerinte  nem vasalta ki az ingét eléggé, nem dezodorozta be magát eléggé. 

Ilyen visszajelzéseket, ebben a kultúrában, a mi HR osztályunk szerint körültekintőbben kellene elhelyezni, mert ahogy ez elhangzott... az eléggé tuti, hogy behajtható, mint zaklatás. Még a főnök beosztott viszonyban sem léphet át a "visszajelzést adok" munkaköri kötelesség "egy zaklatásra alapuló viszonnyá".

Egyszer a főnök azt mondta nekem, hogy "mikor tanulok már meg rendesen angolul". A következő percben az összes szakács kollega odajött és felajánlották a támogatásukat arra az esetre, ha le akarnék ülni a főnökkel és szembesíteni szeretném azzal, hogy nem beszélhet velem így. 

A személyiség, vagy a kisebbségi szubkultúra itt számíthat az állam védelmére vagy a kollegákéra, vagy a cég emberi méltóságot védő tudatos kultúra formáló erőfeszítésére! A keretalkotó nem támogatja vagy maga szervezi az erőszakot, hanem tiltja. Nemcsak az állam. Amikor én vagyok a keret alkotó középvezetőként, akkor én is! Nem csak rendőr jelenlétében nem mondunk csúnyát másokra, hanem úgy általában sehol. Se a cégnél, se az utcán, se lakossági fórumon!

Itt a cégnél a pult mögött álló lengyel kolleganő, akinek mindig van egy-két kedves szava a kiadott szendvics vagy kávé mellé, egyszer összeszólalkozott egy új kollegával. Leült vele a főnöke, kérdőre vonta  "- hogy nem beszélhet így másokkal?". Az új kollega azt találta mondani, hogy "She's just a Polish bitch!" ./Egy kis lengyel kurva./ Másnap kezébe nyomta a főnöke a felmondását. Egy rövid mondaton belül etnikai és nők elleni címkézés! Írásban "gratuláltak hozzá"!

Ráadásul egy olyan csapat tagot támadott meg ilyen módon, akitől hihetetlenül sok kedvességet kap a cég. Óriási hiányt élne meg a közösség, ha ez eltűnne. Esélye nem volt ennek a bunkónak. 

10. Gay Pride London

Óriási élmény volt látni, hogy a London Gay Pride olyan május 1-i felvonulásra emlékeztető walami, ahol az érintettek társadalmi önszerveződésein kívül, számtalan cég felvonul!

Egyenruhában ott menetelnek a vámosok, a mentősök, a tengerészek, a take wan do egyesület, a meleg rugby csapatok, a pártok, az állatvédő egyesületek, a zöldek, a különböző országok meleg szervezetei etc. Melegek és szüleik, gyerekeik, testvéreik, barátaik vagy akik általában örülnek annak, hogy kulturálisan vége lett a bujkálósdinak. Talán 2 hete, hogy itt a jobb oldali párt átvitte a meleg házasság ügyét a parlamenten. Ez a kultúra nem arra van rákattanva, hogy hol hogyan erőszakolhatja meg a kisebbségek identitását. Itt rendszerek védik ezeket! A rendőrség! A törvény ereje!  A vállalti HR! Itt egy céges közösségen belül sem fordulhat elő, hogy a debreceni fórumon elhangzott buzizás egyáltalán napvilágot lásson! Ezek a cégek komoly munkát fektettek be abba, hogy az etnikai vagy meleg kisebbséget ne lehessen még viccekkel se kipellengérezni. A rendőrség eredetileg egy masszívan homofób, macsós közösségi kultúra volt, itt Angliában 30 éve, de évek kitartó munkájával ez eltűnt. A vállalati HR lépésről lépésre, tudatosan építkezett abba az irányba, hogy felszámolja a kisebbség ellenes, előítéleteket erősítő beszédet. Az angol rendőrségen rengeteg szociális munkás dolgozik. Ideje volt, hogy hivatalosan a személyiség fejlesztés eszköztárával dolgozzanak azon, hogy "én és az előítéletesdi". Ez nem pusztán egy büntető rendszer. A rálátást támogató eszköztár, az önismereti csoport is mögötte van! A HÖOK listázós közösségi kultúra tünetei kezelhetők. A cimkézés iparszerű kiteljesedése helyett felépíthető egy előítéletességekkel szembe forduló közösségi attitűd.

Ennek van olyan szintje, hogy kisközösségi szinten se tud már ilyet felütni az ember, mert a nagy nemzeti coming out után természetesnek veszik az emberek, hogy nem érdemes homofób vagy egyéb többségi összetartásra való ügyeken lovagolni, mert ilyenkor pofára esés van, ha kiderül, hogy a tanárom, az edzőm, az unokatesóm, a lelkészem, a kollegám meleg.

Azért van törvényi szigor része is. Ha elhangzik.... 10.000 font. Vállalti közegben kirúgás. Civil közegben egy ilyen performance után nem hiszem, hogy párt listára tennének egy ilyen embert, mert bevállalhatatlan.

Ez meggyőző a homofób aktivistáknak! Ez még a rendőrségen is törvény.

11. Semi contact torok átvágás

A magyar rendőrségi / bírósági gyakorlat azon a ponton húzza meg a beavatkozási határt, hogy akkor most átvágta a torkát vagy nem. Az angol azon a ponton, hogy kimondta vagy nem. Itt az erőszakkal való fenyegetőzés is erőszaknak számít. 

Amikor a nőmozgalmak a családon belüli erőszak témáját pozícionálták a hazai közéletben tavaly, pont hogy arra hívták fel a figyelmet, hogy a rendőri gyakorlat nem véd meg. Az Érpataki farsangon a rendőr és a politika hasonló jelmezbe öltözik. A JOBBIK felemelkedése, ahhoz a korszakhoz kötődik, amikor még utcai akciózó skin head mozgalomként megtámadták a Gay Pride rendezvényt évről évre. A buzizás, a politikai tiltakozási akciók elleni erőszakos fellépés, a politika kampány eszközévé emelkedett. A mi országunk nemhogy küzdene az előítéletesség ellen, ehelyett eszközként használjuk politikai marketing célokra. Azok a pártok, amelyek a kisebbségi csoportok elleni gyűlöletkeltést tudatosan használják a saját közsségeik összetartására, 80%-os arányban győztek a parlamenti választásokon. Megéri az erőfitoktatás, a magyarkodás, a gyűlöletkeltés, a demagógia. Ez a sikeres közösség képző erő a politikai síkon!

De hová vezet ez?

12. Szerepzavar

A hálapénz vagy a rendőri erőszak, a politikusi korrupció eszkalálódása, összezavarják a dolgokat Magyarországon. Az orvosnak normál esetben minden tudásával az élet védelmén kellene dolgoznia, elkötelezetten. Nem egészséges, ha éreztetik velünk, hogy jobb ha fizetünk, mert ellenkező esetben nem garantált hogy elérhető számunkra a szaktudás. Ezesetben félnem kell, hogy ha nincs pénzem, akkor az orvos gyilkossá változik.

Nem egészséges, ha rendőr azzal a szándékkal állítja meg az autómat, hogy megkérjen, hogy helyezzek be a forgalmiba egy kis zsebpénzt. Az sem egészséges, ha az önkormányzat, azért rak ki parkolni tilos táblát, hogy azonnal bekaszáljon százezres mértékű büntetéseket az ott parkoló autók tulajdonosaitól. Még akkor is, ha amikor ők parkoltak, akkor a tábla még nem volt ott. Az sem egészséges, ha az APEH több százezres TB-t követel a nem EU-ba kivándorolt polgároktól. A gyámügy utána ered, hogy egy spanyolországba kiköltözött orvos házasápár megfelelő környzetetet teremtett-e a gyereke ellátásához.

Amikor Orbán a diákokkal való tárgyalás helyett alkotmányozással fenyegetőzik, veszélyes vizekre evez. Az végképp veszélyes, ha a közbeszédben ilyen széles fronton megjelenik az erőszak, mint a közbeszéd alternatívája. A demokrácia olyan terep, ahol a kivívott elfogadottságnak kell meghatároznia a dolgokat. Nemcsak a személyek, hanem az ügyek is ennek vannak alárendelve.

Értelmetlen dolog a verbális és tetleges erőszak eszközeivel, a sajtó fenyegetettségének fokozásával, vagy például a civil közösségek forrásmegvonásával megkísérelni elhallgattatni a szólásra emelkedő POLGÁRT!

Ha a gyeremekes családok nem képesek 80%-ban 2-3 millió Ft tőketartalékkal felkészülni a gyerekük taníttatására, akkor nem lehet egyszerűen a nyakukba varrni ezt a költséget.

Ez értelmes felvetés a diákok részéről. 

Amatőr próbálkozás a kormány részéről, hogy letagadja az ügyet. Amikor már annyira ég a ház, hogy országszerte demonstrációk vannak, akkor nem lehet elintézni azzal az ügyet, hogy ez nem is létezik. Akik beszélnek, azok nem is diákok, nem is élő érdeksérelmeket mondanak.

Fiatal koromban rövid ideig elnöke voltam az Országos Diák Uniónak majd egy középiskolás közösségeket támogató diák közösségfejlesztő egyesületnek. Büszke vagyok a mai fiatalokra, hogy a neten dokumentált formában kiállnak azért, hogy a kormány hazudik, amikor azt állítja, hogy egyeztette a javaslatait a diákszervezetekkel. Ez a kormány már az előző ciklusában is frontálisan letámadta az érdekegyeztető csatornákat. Most is azt tartja "innovatívnak", hogy megszünt az Érdekegyeztető Tanács és a helyi, szervezeti kérdésekben is megszünt a szakszervezetek szerepe.

A jóléti társadalom modell úgy épült ki, hogy mind a központi, mind pedig a helyi tervezési folyamat intenzívebbé vált. Nem megszünt! Intenzívebbé vált! Amatőr baromság, amit a politikusaink 15 éve művelnek! Az lenne az értelmes, ha naponta 10.000 értekezleten az lenne a beszédtéma, hogy mit tehetünk az európai bér elérése érdekében úgy, hogy közben még 10 emberrel növeljük a stábot és ezzel a foglalkoztatottságot.

Amikor a kormány, a Porfesszorok Batthyány köre, a loki szurkolók és a Békemenet állcivilek azért küzdenek, hogy a többiek ne beszéljenek bele a közbeszédbe, akkor sikerük esetén, elveszítünk egy fontos erőforrást.

Azt, amit Chris szóvá tett itt a február 4-i bejegyzésben ezen a blogon.

Normális esetben, az ember szereti a nemzetét, büszke a kultúrájára. Tenni akar annak jobbulásááért. Azért, mert ha a többség nem tesz semmit, akkor annyira lerohadnak a dolgaink, hogy a saját életünkben megjelennek a következmények.

Összefoglaló

Az agresszió közösségi síkja több oldalról megvizsgálandó kérdés.

Ebben a cikkben felvonultattam 12 különböző nézőpontot.

 Sikerült nekifutni politológiai, antropológiai, etológia, management, történelmi, néprajzi, szociológiai, interkulturális tanulás, HR, gender, kriminológiai, pszichológiai nézőpontokból.

Egy kicsit olyan lett, mint a francia származású vasárnapi csirkelevesünk. Beledobáltam sok sok zöldséget, akár több féle húst, ami épp van nálunk és ez szinte mindig összeérik.

Számomra világos, hogy a rálátás terén rengeteg a tenni valónk.

Az egyik főként pszichológusokból - terapeutákból álló egyesület vezetője fogalmazta meg azt egyszer egy találkozón, hogy "a nagy kultúrák emberképe segíti a rálátást a saját kultúránkra".  A határátkelő blogot ezért tartom egy önmagán túlmutató fórumnak.

Azért is vagyunk itt, mert, amit az itteni cikkek megmutatnak az otthoniaknak a nagyvilágból, az segíti az ilyen célú a rálátást.

Azért is vagyunk itt, mert ez egy önsegítő csoport. A kivándorlást megéltek és a kivándorlást tevezők információkat megosztó fóruma.

Azért is vagyunk itt, mert odahaza nem jól mennek a dolgaink. Én bevállalom és kimondom, hogy szorongok ha haza felé kalandoznak a gondolataim. Az otthoniak veszélyben vannak-e? A gyerekeim hogyan élik majd meg ezt az országot, ezt a kort, amelyikbe én egy ponton túl már  nem tudtam bele álmodni a saját boldogságomat?  Néha megkapom a nol-on, hogy minek beszélek bele az ottaniak dolgába, ha már elhagytam azt a közeget. Nem élményem az, ami nekik napi megélés. A kérdés az ilyenkor, hogy érintett vagyok-e. Számomra a válasz egyértelmű. Amíg élnek ott rokonaim, gyerekeim, ameddig nem temettem el a saját multamat, addig oda is köt a felelősség. Érintett vagyok, és senki sem veheti el azt a jogot, hogy szólásra emelkedhetek-e vagy sem.

Ha véget akarunk vetni annak, hogy az ököljog, vagy az ideológus érdekcsoportok kirekesztő játékai bárkinek a szólás szabadságát korlátozzák, akkor fel kell építenünk egy olyan közbeszédet, amely figyel az érintettek és a szakértők szavaira.

Az egyetemekkel kapcsolatos közbeszédben megynyilvánulhatnak az egyetemisták, a szülői felelősséggel gondolkodók, az oktatók, és az oktatáspolitikával vagy ennek társadalom politikai vetületével foglalkozó szakemberek. És sokmindenki más is!.

Sem a loki szurkolók, sem a FIDESZ, sem a kormány, sem a politikai kaszt nem hitetheti el velünk, hogy nem szabad beszélnünk! Azért, mert a beszéd, a közbeszéd, polgári, emberi szabadságunk! És egyben közös felelősségünk is!

Ehhez bátor, tettre kész polgárokra van szükség! Álmodozókra, szervezkedőkre, alkuszokra és hálózat fejlesztőkre! Minden féle polgári aktivitásra, minden szinten!