Itt tényleg egy iszonyatos zéró összegű játszma zajlik, amely ha nem is emel putyini magasságokba vörös és narancs bárókat /ahhoz nincsen a világpiacon értékes olajunk/, de azt azért elintézi, hogy golyószóróval és tankkal lövik a piaci szereplőket a pártmaffiák rablóbandái.
Egy nol.hu cikk is említ kirekesztő és verenykorltozó rémtörténeteket a pártmaffiák piaci dúlásáról, amikor...
"A patikák után jöttek a magánnyugdíjpénztárak, a bankok, a dohányboltok, a szerencsejátékot szervezők, az energiaszolgáltatók, aztán a többi közműcég. Eddig"
Nekem két kedvencem a tavalyi évből, amikor a civilgyilkos zsákmányszerző pártcsürhe a kocsmai játék automaták és a temetkezési szolgáltatások piacán rendezett fosztogatást.
Jó kérdés, hogy a magyarok, ezt miért engedik, támogatják, nézik el, ellenállás nélkül.
Ennek szerintem elképesztően mély kulturális okai vannak. A piac, a középkorban is létezett, de kulturálisan megvetett, marginális történet volt, az önellátó, azaz a reciprocitáson alapuló gazdálkodási forma és az állami újraelosztás szövetsége mellett. Amolyan szükséges rossznak tekintik az ókori vagy középkori európai kultúrák.
Ez a kulturális eszköz reprezentáció vezetett oda, hogy ahogyan a szerző megállapítja, az elmúlt 100 évben harmadszor, de valójában negyedszer vagy ötödször esünk neki annak a kihívásnak, hogy miként tapossuk agyon a piac intézményességeit.
A Tanácsköztársaság és a Rákosi rendszer is államosított már.
Annak, hogy a piac, a játszmákon, a siker-kudarc versenyen alapuló rendszerlogika "vadhajtásait lenyesegessük", van egy ősi, törzsies rituálé archetipusa. Az, amikor etnikai élt adunk ennek a sztorinak. A blogomban gyakran elemzem, hogy miként juthattunk oda, hogy a "ha magyar vagy, akkor kirekesztett kisebbségként élsz a saját országodban" kép ennyire kelendő a politikai marketing piacán.
Az Aranybulla, amikor könyvelésileg végig veszi a rendek, kasztok, népcsoportok jogait, a sóügyekkel foglalkozó izraelita és izmaelita kalmár népeket kitíltja a kormányzásból.
Amikor a Numerus Clausust elfogadja hazai rendszer, akkor van egy etnikai feszültség abban, hogy az egyetemeken alapvetően a városi polgárság gyerekei jelennek meg az új értelmiségi szakmákban /orvos, mérnök, jogász/ /a pap, a tanító és a katonatiszt az más tészta/. A Numerus Clausus után a hagyományos városi lakosság ellen annyira eldurvul a pogrom, hogy a Holocaust és a német lakosság kitelepítése a városi és értelmiségi csoportok tömeges fizikai megsemmisítésével végződnek. Ennek velejárója kismillió kis és középvállalkozás elpusztítása is! Eltűnik az orvos és a boltos a faluból. Percepció kérdése, hogy a 19-es a 49-es vagy a 2012-es piaci intézményességek elleni pogrom mellé oda értsük e azt a két történelmi korszakot, amikor a kisvállalkozói tulajdonosi réteget etnikai alapon irtogatták őseink!
Tehát az 1919-es és az 1949-es piac ellenes támadás között kétszer is nekitámadunk a modernizáció kulcsszereplőjének, a polgárságnak.
A leánykori nevén népi - urbánus vagy újabban MSZP - FIDESZ duális világkép újra felkorbácsolta ezt az indulat kört. A FIDESZ-JOBBIK a rendszerváltás utáni modernizáció kirekesztettjeinek kínált piac ellenes - modernizáció ellenes álomvilágot. Ennek 80%-os kivívott elfogadottsága lett a parlamentben.
A magyar emancipáció még a mai napig a premodern / modern frontvonalán harcol és a premodern modern fölötti győzelme harmadszor rendezi át az államot feudális vagy félsziciliai förmedvénnyé.
Ady "bamba" magyarja újra felébredt. Már megint. Nem józanodott még ki, de sajnos elég erős annyira, hogy megint ordítva, gereblye nyelet ragadva üldözőbe vegye a gyerekeit és az asszonyt!
Ezért menekülnek a fiatalok az országból!
Különösen az értelmiség és a tenni, vállalkozni akarók!
Mint a Munkahelyteremtés.hu Program ex vezetője megírtam a Határtákelő blogon, hogy én miért éreztem úgy, ha otthon maradok, akkor tuti, hogy rövidesen hajléktanként kell meghalnom az utcán.
Kommentek