RDH Blog - RSS 2.0A recessiós vállságokat korábban a kormány költségvetés lefaragó intézkedései 3, 2 majd 5 negyedévi recesszió után sikerült újra növekedési pályára állítani.
A mostani 7. negyedéves recesszió.
Ez sokat elmond a kormány irányító képességéről.
Mivel egy begyepesedett ideológus érdekcsoport tartja a kormányt, aki nem a GDP kérdésekre figyel, hanem másra, így a recesszió megelőzésére, kezelésére, vagy az abból való kilábalásra nincsen esély.
Meglehet, hogy azt gondolták, hogy ez majd magától is elmúlik, csak ki kell várni.
Ez szintén sokat elmond a krományzó/irányító képességükről.
Az, hogy ezt szakmai körök füle hallatára csodamódszernek emlegetik, az egyenesen elmeorvosért kiált.
Ennek van politológiai vonatkozása is.
A párt belső kontrollmechanizmusainak a halálában annyira 230%.ig bíznak, hogy akármilyen rossz teljesítmény esetén is halál biztosak a saját pozíciójukban. Abban is biztosak, hogy külső társadalmi kontroll se szól be nekik.
Meglepődtek, hogy a diákok és a nőmozgalmak komoly politikai tiltakozási akcióval álltak ki az ügyük mellett.
A magyaroknak van egy olyan régi szokása, hogy semmiképpen nem vonnak be érintetteket és kulcsfontosságú szakértőket a döntés elékészítési folyamatokba és amikor falnak vezetik a népet, akkor el szokott kezdődni a végrehajtás közepén az az értékelés, amely a döntés előkészítés során elmaradt.
A végrehajtás közepén a falnak vezetettek vérző orrúak, vagy akik látják, hogy becsapódunk a következő pillanatokban azok sikítozni szoktak és el szokták mondani, hogy mit akartak mondani a döntés előkészítés során.
A közgazdászok közül Petschnig Mária Zita írt egy cikket 2 évvel 2011.09.27 ezelőtt "Itt a vége! Térdre imára!" címmel. Abban jelezte, hogy ha egy országban leáll a bankhitelezés és a beruházás, annak egészen durva következménye lehet!
A kormány részéről meg is jött a válasz: Kirámolták a bankokat, a multikat, a középvállalatokat, a kisvállalatokat, a családi kasszákat, a jövőt, a múltat, a jelent, a vidékieket a fővárosiakat. Csak az azeri baltás gyilkosoknak volt kegyelem! Sajnos még ez sem okozott közgazdasági fordulatot.
Lassan el kellene kezdeni azt a közbeszédet, hogy mi magyarok mit gondolunk arról, hogy mi a lótüdőt kellene csinálni, mert az már nyilván való, hogy ez a politikai kaszt úgyis lehúzza magát a budin.
Itt már a ráolvasás nem segít!
Nem mentette meg a "pannon puma gazdasági minisztert" se attól, hogy az emberek utolsó tolvaj gazembernek lássák, akinek 0 a keretalkotó teljesítménye.
Amíg otthon voltam és közösségfejlesztőként pl. országos társadalmi vitákat is szerveztem, mindíg azt tapasztaltam, hogy a bankok sőt ezek civil szervezetei, sőt általában a vállalkozók civil szervezetei is mereven elzárkóznak azelől, hogy részt vegyenek a társadalmi vitákban.
Az 1998-as "Fiatalok első lakáshoz jutása" témánál is és a 2007-es "Munkahelyteremtés" témánál is ezt tapasztaltam. Ez feletéb megij esztett! El is menekültem az országból!
A 45 utáni jóléti társadalom modell az alkuk megszázezerszereződésével alakult ki.
Nálunk már tilos a helyi párbeszéd vagy az országos érdek egyeztetés.
Ezeknél a kampányoknál azért sikerült megtapasztolnom, mekkora a hajlandóságunk ilyesmire.
Az is egy érdekes szál, hogy lényegében az EU csatlakozás után kisebbek a növekedési hullámhegyek, mint a hullám völgyek.
Lehet, hogy az az 1000 milliárd Ft, amit befizetünk, majd fejlesztési pénzként visszakapunk és amit egy csavarintással le is nyúl a Simicska Közgép Zrt meg a civilgyilkos zsákmányszerző pártcsürhe sógornői tagozata, az így ebben a formában zavarja a félázsiaiak költségvetés egyensúly kereső agytekervényeit.
Ennek biztos genetikai háttere van!
Van egy olyan vicc, hogy "Ne lopj! A kormány nem tűri a konkurenciát!
A kormány nagyjából 70-80% - os mértékű elvonást kísérel meg ráépíteni a bérre. A TB, az adók meg az ÁFA ilyen mértékben oszlanak meg a kormány meg az emberek között.
A bankok is olyan intézményesültségek voltak, amelyek a nyugati országokban ismeretlen és mellesleg életveszélyes mértékben és elképesztő és mellesleg törvénytelen módszerekkel szipolyozták a családdi kassza és vállalti pénzügyek nevezetű életvilágokat.
Mindkét ponton ott sertepertéltem a piacra való belépéskor. Akkor is, amikor a lakáshitel felbukott a felszínre, előtte végig csináltam egy sikeres kampányt a "fiatalok első lakáshoz jutása" témában, és a kisvállalati hitelnél meg bankár voltam.
Érdekes, hogy mindkettőnél rendszer illeszkedési problémák miatt megint az a helyzet, hogy leállt a hitelezés.
Mivel nem vagyunk képesek a jövőkép alkotásra a politikusok pedig bizonyítottan nem foglalkoznak ilyesmivel így a bankok hátra dőlnek és közlik, hogy nem kiszámítható a környezet.
Most, hogy a kormány a bankok és a multik profitjainak is neki esett az is kérdéssé vált, hogy legyen-e a tőkének szerepe ezeknél a forduló pontoknál.
Arról minenképpen beszélhetnénk, hogy eredetileg mérgező volt-e az az egyensúlytalanságokra épülő jogi környezet, amit mi itt produkáltunk.
Kommentek