RDH Blog - RSS 2.0A Bajnai faló feldarabolása körüli újsághírekben, nevezetesen a hvg.hu-n ismét fellángolt az a vita, amit 1000 másik újságcikk kommentjeinél láthatunk, hogy jobbos és balos párt aktivisták egymásra kenik azt a fekáliát, ami az adósságtömeg toszogatása körüli feszültség.
A jobb oldali mítoszteremtők politikai marketing stratégiája szerint kezdetben vala a zsidó világösszeesküvés, amely meglátá a magyar gyönyörűségeket /talán még a kóser ételeinkbe is belekóstolt vala/ és elhatározta, hogy mind egy szálig kipusztítja a magyarokat innen. Egyszer aztán szembe találkoztak ezek a baloldali és liberális kormánypártokkal, akik pepitába pont ezt találták ki országstratégiának, alig akadt eltérés.
Ezek úgy megörültek egymásnak, hogy menten sírig tartó hűségesküt fogadtak és hozzá is láttak, hogy összeszerkesszék a nagy magyarpusztítógépeiket és családonkínt faluról faluról, városról városra, szervezetrül szervezetre eltegyék láb alól ezt a mitugrálsz kisebbséget.
A nagyágyú, amivel végső rohamra indultak az az IMF hitel vót. Történt egyszer, hogy megint gyütt az IMF és megint le akarta támadni a magyarságot egy országhitellel, mert úgy vette észre, hogy ezek még mindíg élnek!
A politikai szocializációs modelljeim szerint ez a fajta világlátás ennél a "hatalma van - kiszolgáltatott" viszony probléma feszegetésénél egészen máshová teszi a hangsúlyt, mint ahol az a valóságban van.
A valóságban az EU és az IMF esetében is az országon belüli viszonyok alakulása jelent kontrollt vagy kontroll vesztést. Dajkamese, hogy az ország belső demokráciájával felesleges foglalkozni, mert a kontroll pont úgy is odakint van. Az ország stratégiai kérdéseiben autonóm belső döntéshozatali mechanizusaink döntenek.
Jól vagy rosszul!
A külső szereplők erre nem mondanak semmit, mert nem az ő dolguk! Maximum annyira, mint amennyire ők is belső szereplők. Van olyan, hogy mások megnyilvánulnak, például befektetési tanácsadó minősítő intézetek véleményt nyilvánítanak és jóslás szerű diagnózisokkal tanácsokat adnak arra vonatkozóan, hogy érdemes-e profit reményében itt befektetni. Ezesetben ők értékelik a korábbi befektetések hozamait. Az új belépőknek erre a tapasztalati körre alapozva mondják azt, hogy milyen biztonsággal jósolható, hogy a pénzük itt fialni fog, vagy sem.
Volt, van és lesz is abban mozgásterünk, hogy amikor külső szereplőkkel alkuszunk, akkor tárgyaljunk a feltételekről.
Az már egy hozzánk közelebb eső réteg, hogy amikor mi küldönk egy küldöttet, hogy a nevünkben tárgyaljon, akkor annak miféle mandátum van a zsebében?
Pontosan mit akar a mi nevünkben?
Velünk mennyire van az leegyeztetve, hogy mi mit is akarunk? Mit tartunk követendő célnak, mit nevezünk közérdeknek?
A privatizációnál, az EU csatlakozás alapjainál épp jobb oldali kormányok képviselték hazánkat a tárgyaló asztalnál.
A helyzet az, hogy elképesztő mértékű szabad rablást fed le az a politikai akarat, hogy a jövőkép alkotó funkció totálisan ki van iktatva a mi közéletünkből.
Ángyán doktor kb. 20 éve, azaz az EU csatlakozást megelőző idők óta mondogatja, hogy milyen a sikeres európai mezőgazdasági - vidékfejlesztési modell. Ehhez képest nálunk micsoda rablás és pusztítás folyik.
Nálunk, a belső folyamatok hazugságaira épülve, hogyan válik nemzetvesztő pusztító eszköztárrá az a keretalkotó tevékenység, ami a mezőgazdasági szereplőket és a vidék lakosságát érinti.
Ángyán professzor dél amerikai nagybirtok politikának nevezi azt, ahol elképesztően szűk földbirtokos réteg kezében van ez a nemzeti erőforrás és a falusiaknak csak az a szerep jut, hogy éhbérért dolgozhatnak idénymunkában.
Magyarországon orbán azzal került kormányra, hogy folyamatosan azt mondja, hogy jó nagyot kell növelni a GDP-n és a többletből úgy kell fejleszteni a kiadásokon, hogy soha semmilyen megszorításra ne legyen szükség.
Teljes mértékben az ellenkező irányba fejleszt.
- Letörte a bérszinvonalat a kínai munkaerő szintjére! A belső kereslet durva csökkenése miatt megáltt majd negatívba fordult a GDP. Még a megszorításokkal sem lehet egyensúlyozni a költségvetési hiányt!
- Leállt a bankhitelezés és leállt a vállalati beruházás.
- A III. szektor utolsó mohikánjai halál tusájukat vívják a civilgyilkos pogromok szorításában. Ez azt jelenti, hogy a humánszolgáltatások oldalán sem keletkeznek munkahelyek.
- Az állami kézben lévő földekkel kialakult a dél-amerikai típusú modell. A zéró összegű játszma a pártmaffia markába csatornázza a földből mint nemzeti erőforrásból származó jövedelmeket és az eddiginél durvább szegénységet és kilátástalanságot, kitaszítottságot hoz a vidék Magyarországára!
Nem csak a vidéki lakosság kirbalása fokozódik. A piaciszereplők kérdezhetnék azt, hogy miért nem szólt semmilyen országstratéga arról, hogy 5 év alatt elvész a pénzünk vásárló értékének a fele? Ez számukra azt jelenti, hogy egyszer csak fele annyi fizetőképes kereslet rohangál az utcákon.
A bankok, a telefon társasaágok kérdezhetik, hogy mik ezek az Eistand adók? Egész piacokat szállnak meg a pártmaffia emberei. Egy-két törvény és övék a temetkezési szokásaink vagy a kocsmai játék gépek haszna.
A belső kereteink változását sem könnyű szabad szemmel követni. Egy családi életstratégia nem képes alkalmazkodni olyan kihívásokhoz, ami itt lezajlott.
Egy vállalati alapkérdés, hogy a szolgáltatásnak / terméknek ki a célcsoportja és annak mik a fogyasztási szokásai. Ezt az árazáshoz jó ha érzi a marketing. Nálunk ember legyen a talpán, ha átlátja, hogy miként változik az emberek családi kaszza ügyben érzett biztonság érzete.
- Megvakultunk a családi kassza tervezési szerepünkben.
- Megvakultunk mint kis közepes és nagyvállalat azügyben, hogy hogyan árazzuk a termékeket.
- Megvakultunk a társadalmi tervezés szerepünkben is. Olyan kérdések vetődnek fel a társadalomban, hogy létezzenek-e egyetemek! Létezzen-e sajtó? Legyen-e civil szektor? Legyenek-e szakszervezetek?
Ezek a szereplők például kulcsszereplői a civilizált országok társadalmi tervezési folyamatainak!
Nálunk ezek közellenségek a kormány civilgyilkos célkeresztjében és néma Leventék a saját vonatkoztatási csoportjuk felé!
Márpedig a keretalkotó teljesítményünk bár a politika karmesteri mozdulataira, de ezeknek a szereplőknek a zenei összjátéka.
Talán azért érdekli a magyarokat egy olyan világkép, amelyben a külső világösszeesküvés tehetetlen bábá tesz bennünket, mert felépíteni ezeket a halál konkrét hazai szervezeti kereteket elég macerás lenne.
Így hogy már jóformán mindegyik elpusztult...
Most akkor kezdjük előről?
Már az előző alkalommal is kudarcot vallottunk!
Inkább fogjuk a nyuszira!
A dolog pikantériája, hogy a privatizációs folyamatot el akarják törölni visszamenőleges hatállyal. Matolcsi Gyögy az unorhodox gazdaság világ sőt messze az univerzum határain túl is híres gazdaságpolitikusa rohamra vezényli ezügyben nemzetünket!
A Varánus blog szerzőjének kérdése van a történethez:
Hibásan eladott belföldi monopóliumok, helytelenül privatizált vagyon? Gyurikám, töki, hunyd le a szemed, menj le alfába és próbálj emlékezni hol voltál és mit csináltál akkor, mikor ezek az ügyletek végbementek. Ha végképp elvesztél az önimádat tengerében akkor segítek kicsit felidézni:
- 1985 - 1990 között, a spontán privatizáció időszakában a Pénzügyminisztérium osztályvezetője, majd a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa voltál.
- 1990 augusztusában, amikor a parlament a "Tulajdon és privatizáció" címen elhíresült előterjesztést elfogadta, és ezzel "helytelenül privatizálhatóvá tette a belföldi monopóliumokat" akkor egyenesen te voltál a privatizációs kormánybizottság elnöke. A te elnöklésed mellett határoztátok meg ügyesen a tulajdonreformot, a vállalkozásélénkítést és a privatizáció irányát. Utána közel tíz évig kutattad személyesen a privatizációt, vagyis szemmel tartottad a történéseket a Privatizációs Kutatóintézet igazgatójaként.
Jól értjük, Gyuri, ez a kamingaut akkor azt jelenti, hogy elkúrtátok, nem kicsit, nagyon?
Innentől pedig érdekelne, ha a mindent visszacsinálnák dolog jár a fejedben, akkor vajon a te személyes felelősségeddel - igen, az anyagival is - mi lesz?
Kommentek