RDH Blog - RSS 2.0Dubaiban ismét megtartották a távközlési világkonferenciát, amelyen az arab - kínai és orosz keretalkotók által szűrt internet modellt igyekeztek eladni a szabad világ népeinek. Ismét sikertelenül. :)
A rendszerváltás előtti korszakban voltam középiskolás diák és utána 20 évig közösségfejlesztőként dolgoztam, főként diákmozgalmak és pedagógus fejlesztő műhelyek körül.
Mostanában a blogomban gyűjtöm azokat a konfliktusokat, ahol a közösségi érdekeink ütköznek egymással.
Kilépve az individuum síkjáról (1), vannak olyan alkalmak, amikor a nézőpontunk egyben a "csoportunk nevében" elhangzott üzenet.
Ezt ha szétszedjük, látható, hogy olykor:
2. a családi életstratégia nevében nyilvánulunk meg
3. a vonatkoztatási csoport nevében nyilvánulunk meg
4. politikai marketing nevében nyilvánulunk meg
5. modernizációs keret, A-ból B-be tipusú jövőkép konfliktusáról beszélünk.
Itt Londonban erős kultursokként ért az az információ, hogy az indiai vagy muszlim országoknál a kultúra, nevezetesen a vonatkoztatási csoport és a család, de ez ugye a vallás, azaz keretalkotó által felépített politikai szocializációs felépítmény, kerek perec tíltja a párválasztás azon módját, ahogyan mi az európai kultúrkörben csináljuk.
Ezekben az országokban az egyén döntése arról, hogy kit akar élete párjának komoly szentségtörésnek számít.
Ebben a kérdésben a családnak azaz szülőknek kell döntést hoznia. Ha ezt megszegi valaki, annak durva kiközösítés a szankciója.
Ez a politikai szocializációs modell teljesen más politikai szocializációs felépítményt eredményez a személyiségben, eltérő családmodellt eredményez és másképp működik az intézményes vagy informális vonatkoztatási csoportok kérdésköre is. Ezekben az országokban nincsen funkciója a demokratikus közbeszédnek, hiszen a keretalkotó szakrális legitimációval bír. A szellemírtókban van az a vicces jelenet, ahol a szellemek főmuftia megérkezik "New Yorkba" és rögtön az első kérdéssel sarokba szorítja "vendéglátóit". Azt kérdezi: "Te isten vagy?"
Korábbi hiradásokból kiderül, hogy a fő és feloldhatatlan vita a kultúrák között az, hogy az állam keretalkotó beavatkozással korlátozza-e az egyén pornónézési szabadságát.
Azok a vallások, amelyek kifejezetten nem szeretik az egyéni vágyakra és szexuális vonzalmakra építeni a családmodellt, hanem meggyőződésük, hogy az a helyes, ha a bölcs szülők egy "megfelelő" párt választanak a gyerkeküknek, nem szeretik, ha az egyén állatias ösztöneit ilyesmivel etetgeti.
A vallások itt egy "two in one" politikai szocializációs terméket adnak el. Azért, hogy elveszik az egyén ilyen típusú szabadságát és támogatják a családot, hogy akár konfliktusok felvállalása árán is ragaszkodjon ehhez, kifizetik a családokat azzal, hogy támogatják vallási előírásokkal a családi szerepeket. Ezek a családok a vallási rendszertől komoly lelki támaszt kapnak élethosszig tartó tanácsadás fomájában. Ez nekem tetszik. A "two in one" marketingnek van azonban egy másik oldala. Cserébe a családterápás jószolgálati segítségért elvárják, hogy a keretalkotó dolgokban hasonló szabadásgjogokról mondjon le a személyiség és annak kisközösségei. Ezekben az országokban nincsen olyan demokrácia vagy más mondjuk szakszerűségi javaslati rendszer, amely a köz síkját rendszer korrekciós hatékonysággal ruházza fel.
Ez az országokban is egy óriási politikai szocializációs vita és az interkulturális térben is ütközőpont.
Külön unikum a Putyin hívő például a magyar politikai szocializációs felépítmény. Nálunk ugyanis ez nem a vallási fanatikusok politikai szocializációs teljesítménye, hanem demagóg politikusoké.
Mi is azon félázsiai áramlatban sodródunk, ahol az átlagembernek csak annyi jut eszábe az emberi jogokról, hogy "miket kellene megtaposni". A politikus és az átlagember egyet ért abban, ha magyar vagy, akkor jogfosztott vagy és ha magyar vagy, akkor meg kell taposnod az emberi jogokról prédikálók cuccait! A hazai szélsőjobbos "posztmodern" emancipációs mozgalmak inkább azügyben serénykednek, hogy miként küzdjünk meg a jogok eltörlése típusú "szabadságjogokért".
Ez a furi misszió feltünő perpatvart kavart, mivel az elmúlt 15 évben jól haladunk ezen az úton és két éve futószalagon gyártja e mozgalom a politikai szocializációs pofozógép típusú törvényeket. Az egyén, a családi életstratégia és a kisközösség hihetetlen nyomásnak van kitéve a civilgyilkos zsákányszerző pártcsürhe javaslataitól és napi ténykedésétől.
Az európai kultúrkörben ez szokatlan "didalmenet".
Az internetszabadság hazai "csúcsa", amikor a civilgyilkos zsákmáynszerző pártcsürhe FIDESZ-es fele törvényt alkot arról, hogy egy-egy blogcikkem mellé ne felejtsek el összegyűjteni egy 36 milliós kauciót, amit ők tetszésük szerint bármikor leemelhetnek a számlámról.
Ezt az agressziót Csányi Vilmos beemelhetné a kutyák egymásra vicsorgása vagy a sziámi harcoshalak harci tánca mellé unikumnak.
Egy komntelő felvetése a cikkhez:
"Ezért gondolom helyesnek a "modern" és a "posztmodern" politikai filozófiák közötti egyensúlyozást. Ellenkező esetben jön a buta fundamentalizmusok háborúja."
A helyzet az, hogy premodern és posztodern világok ütközéséről van szó.
A gazdasági viszonyok meggyengülése miatt alapvetően felkerült napirendre a kérdés, hogy működik-e a modernizált világ? Illúzió-e az, hogy a piaci viszonyok lehetővé tegyszik, hogy pénzért munkát vállalva azt az életmódot éljük, amit szeretnénk?
Mivel minden második 16-64 évesnek nincsen munkája Magyarorországon és a maradéknak is komoly kérdései vannak a modernizációhoz abban a dimenzióban, hogy ebből a "fizetés vagy mi" történetből el kellene tartani a családomat... így komolyan felmerül az a kérdés, hogy ugyan mi ez a felépített szerkezet nálunk.
Itt Londonban könnyen baráti kapcsolatba kerülők minden féle náció fiaival és sose hagyom ki, hogy meg interjúvoljam őket azügyben, hogy a korosztályában élő fiataloknak volt-e van-e élhető életperpektívája akár visszamenőlegesen is.
Akár az amerikai, akár az angol, akár a spanyol,olasz, indiai, kelet európai, thai földi kolegáimmal beszélek, mindenütt téma, hogy a 30-as 40-es generációk mást kaptak a jóléti társadalom modellből, mint a 20 évvel idősebb generációk. Akár Magyarországon, akár az USA-ban, Spanyolországban, Tunéziában, Nigériában rosszabb ma családi életstartégiáról gondolkodni, mint 20-30 évvel ezelőtt.
Ez az oka annak, hogy a modernizáció tagadó világképek /mint amilyet orbán által Magyarország is követ, / népszerűbbek a posztmodern világképeknél.
Az LMP miatt nem mondhatják a magyarok, hogy a jövőkép alternatívák között nincsen politikai alternatívája a premodern restaurációnak. Ők ezt értik. ha posztmodern és premodern alternatívák között kell választani, akkor sík egyértelműen hátat fordítunk a 400 éve tartó modernizációnak és arccal fordulunk a múltba.
Egyszerre tudom azt mondani, hogy ez nem is komoly. Valójában nem bontjuk le a modernizáció kereteit és nem akarunk valamilyen fajta önellátó akármi keretrendszer felé visszafordulni... Amikor Bogár László jobb oldali guru társadalom kritikáját úgy foglalom össze, hogy a "kancetejen alapuló gazdaság mellett prédikál", akkor egy kicsit orrba fricskázom azt a jövőkép alternatívát.
Pontosan mit is akar? Mi az általa megálmodott keret?
Végül is nem akar túl sokat a premodern, csak azt a jogot, hogy az internet NE LEGYEN ENNYIRE SZABAD! NE LEHESSEN SZABADON VÉLEMÉNYT NYÍLVÁNÍTANI! A személyiség és a vonatkoztatási csoport szinten a vallások szószólói, a politikusok had építhessenek szabadon korlátokat.
Ez a preodern keretalkotók receptje! Az internet feladta a leckét nekik!
A posztmodenr szerint az identitás szabadon választható!
Nem örökölhetjük a keretalkotóktól és nincsen kitéve a politikusok manipulációinak! VÁLASZTHATJUK!
Ez a posztmodenr alapja!
Én hiszek a kultúra lineáris fejlődésében. Szerintem az emberi rálátás megnövekedett szintjét nem fogja tudni elsöpörni ez a jobb oldali premodern gőg!
Az internet csak technológiai hátteret adott ahhoz, hogy az információ szabadon és gyorsabban áramoljon!
Olyan váltás ez, mint amikor a lóról áttértünk a járművekre!
A személyiség tecnológiai és kulturális támogatást /68/ kapott ahoz, hogy önmaga döntsön kulcsfontosságú kérdésekben! Többé nem a vallási vezetők / poliitkusok döntenek az idnetitás választás kérdésekben! Egyre kevesebb az öröklött mentális keret és egyre több a felépített!
Ez a posztodern valóság került napirendre ezen a konferencián is!
Kommentek