Az általam olvasott publicisztikákban és kommentekben egyértelműen megjelenik az a feszültség, amelyről Lengyel László egy évvel ezelőtt írt abban a két cikkében, amelyben a rendszerváltó elitre ráhúzza azt a modellt, amelyet anno 85-89 között a Kádári elitről tudtunk.

A rendszerváltás előtti években már lehetett tudni, az emberek nyiltan beszéltek róla, hogy ez a hatalom belátható időn belül eltűnik a történelem süllyesztőjében. Tudtuk, hogy mit hagyunk magunk mögött, és sokat álmodoztunk arról, hogy milyen lesz majd az új rendszer! 

LL egy évvel ezelőtt arról cikkezett, hogy éppen úgy, ahogy anno 85-ben, elkezdődött a társadalomban kiforrni az az érzés, hogy ne higyjünk többé ezeknek a vadbarmoknak!

„Kádárnak mennie kell!” – írták a Társadalmi szerződés szerzői 1987-ben. De hozzátették, igen helyesen, hogy a hatalom pártjával, ha képes és alkalmas rá, tárgyalni kell. Orbánnak mennie kell! De a Fidesz és választói itt maradnak, és megfelelő időben, megfelelő feltételek között velük tárgyalni és megegyezni kell. E feltételek egyike a közös szakértői dialógus és vélemény a válság megoldására és a válság utáni rezsim alapjainak megteremtésére". - Írta egyik cikkében /Orbán lova megdöglött nol.hu 2011 IX. 08.

"Az egyetemisták, akik 1995 óta meg se moccantak, most Pécstől Miskolcig, Szegedtől Budapestig készek voltak a megmozdulásra. Végül, de nem utolsósorban a Facebook-közösség március 15-e után október 23-án is megmutatta, hogy a legnagyobb tüntetést képes öszszehívni általános demokratikus célok érdekében. Az utca nem a kormányé. Az utca nem a Fideszé. Az utca nem Orbán Viktoré. De az utca nem is a Jobbiké, és nem Vonáé. Az utca a szabadelvű baloldalé. Ennél többet, itt és most, nem lehetett várni. Létezik demokratikus ellenállás, ebből lehet majd demokratikus ellenzék.

Budapesten és a nagyvárosokban feléledt az ellenállás hite, megteremtődött a kultúrája. Nincs törés-zúzás, gyújtogatás, kordonbontás. Nincs hivatásos politikai hazudozás. Nincs baloldali csőcselék. Civil egyszerűség és célszerűség. Ma azt mondja: tiéd a hatalom bunkere, miénk a tiltakozás köztere. Holnap azt mondhatja: tiéd a hatalom üressége, miénk az alternatíva teljessége. Kedves hatalom, mondj valamit, ami nekünk, az országnak jobb, és nem neked! Drága hatalom bácsi, mit tettél értünk és nem magadért? A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma." nol.hu Az ellenállás kultúrája 2011 XI. 08.

Biztató, hogy ebben az egy évben a közvélemény kutatási adatok is igazolták ezt a modellt. Az orbáni rezsim lába alól kifutott a talaj. Mélyrepülésben megközelítették a bukott MSZP támogatottságát és egy napokkal ezelőtt a színre lépett új mozgalom újszülött korában erős trónkövetelőként lépett fel a politikai versengés palettáján.

Jól látszik az a törésvonal, amelyről LL egy éves tendenciózus esés után kijelentette, hogy ez itt egy trend, amely a FIDESZ, vagy az MSZP számára ez még nem a gödör alja!

Azóta világosan látszik például a nol komentekben, hogy az emberek úgy beszélnek a politikusokhoz, a politikusokról, mint bolondokról, akiknek normális ember, egészséges személyiség, nem hisz többé. A szerkezet, amelyet építenek, nyilván valóan kártyavárként fog összeomlani, maga alá temetve ezt a korszakot! Ha az emberek nem látják értelmét annak, hogy miért kellene orbánékat 20-30 évre bebetonozni a hatalomba, akkor nem fognak asszisztálni az ezzel kapcsolatos színjátékhoz! A csúcsrapörgetett civilgyilkos "drive" a beteges késztetés arra, hogy egzisztenciális ellehetetlenülésbe taszítsanak mindenkit, aki nem csatlakozott a zsákmányszerző hordájukhoz, hamarosan ellenük fordul majd.

Mindannyiuknak, akik részt vesznek a demokratikus intézényrendszer elleni hadviselésben, fel kell tenniük maguknak a kérdést:

Kockáztatja-e a családi életstatégiámat az, hogy ha lojális cselekvéssel bekapcsolódok ebbe a minden szektorra kiterjedő politikai tisztogatásba? Veszélyes-e a jövőmre, ha részt veszek  ebben a civilgyilkos erőszakos őrjöngésben? Kirakhatnak-e engem politikai elkötelezettségre hivatkozva a FIDESZ bukása után az iskola igazgatói vagy kórházi osztályvezetői, tanszékvezetői, tanári, rendőri, bírói állásomból olyan szinten, hogy az emigráción kívül nem marad számomra más túlélési lehetőség? Eltilthatnak-e úgy a szakmámtól, mint a II. világháború utáni Németországban történt ez a fasiszta ideológus érdekcsoport helyi szekértolóival? Anno a szerkesztőségekben, a tantestületekben, a rendfenntartó szervekben szisztematikus átvilágítást végeztek és eltanácsolták a szakmától mindenkit, aki annak az eszmének a helyi politikai szocializációs terep munkáját végezte.

A rendszeralkotó nekieshet vésővel a személyiségünknek és megpróbálhat a saját képére átformálni bennünket, kilóra megpróbálhat minden élő közösséget, minden általam választott vonatkoztatási csoportot, minden intémzényesült baráti társaságot vagy ügyek köré szerveződő kört egzisztenciálisan ellehetetleníteni, de egy idő után a fagyi visszanyal. 

Kiirthatják az utolsó független civil mozgalat, betilthatják az utolsó szabad sajtóorgánumot, kitörölhetik a jogrendből az utolsó demokratikus kontroll mechanizmust, átszervezhetik díszköcsögök néma gyülekezetévé az utolsó parlamenti bizottságot!

A rendszerváltás kori politikai elit ezzel sarokba szorította önmagát! Egy vagy két 30.000 fős párt meddig tud sakkban tartani egy tízmilliós népességet?

Minél erősebben tombol a civilgyilkos düh, annál közelebb az a szinguláris pont, ahonnan a lavina elindul a hegytetőről!

"Ehhez a véleményformálóknak ki kell kászálódniuk mániás depressziójukból. Hol prédikálunk, mániákusan hisztériázunk, hol keserűen a fal felé fordulunk. Hol az apokalipszis lovasainak dobogására figyelmeztetünk, hol örömhírre. Se ezt, se azt nem várják tőlünk. Végig kell gondolnunk, mit tettünk jól, s mit rosszul az elmúlt esztendőkben. Magunkba kell néznünk, hogy az évtizedes magyar elkanyarodást, tévútra kerülést miért nem vettük észre, miért nem jeleztük, ne adj’ isten, mivel szolgáltuk. A mozgalmak akár akarják, akár nem, szerzőket fognak keresni. Hozzáértőket. Válságkezelőket. Intézményépítőket. Párbeszédképeseket. A hatalom új nyelvével szemben a civil új nyelv teremtőit." - nol.hu  Az ellenállás kultúrája 2011 XI. 08.

Most egy év elteltével Lengyel László azon diagnózisa, hogy olyan időket élünk, mint '85-ös korszak, igazolódni látszik.

Az, hogy a Milla - Szolidaritás - Bajnai szövetség robbanásként jelent meg a politikai palettán jó indikátora ennek.

A vákuum jelen van! A társadalmi-gazdasági viszonyok hihetetlen mértékű átalakulása feldühítette az embereket! 

A politika nem a domboldal mögötti zaj, a mai ember életében, hanem testközelben érzékelhető entitás! Nem tehetjük meg, hogy "úri huncutságnak" tarsuk és ráhagyjuk a nagyfiúkra a piszkos játszmák világát.

Az talán nem váltott ki vészreakciót belőlünk, ha eltűnik egy-két egyesület a látókörünkből, de amikor 5 év alatt elviszi az infláció a pénzük vásárlóértékének a felét, amikor a nagyanyánk falujában nem marad az utcában férfi, mert mind külföldön dolgozik, amikor a pályakezdő fiatalok, elbőgik magukat, amikor megkísérelnek kijönni az első fizetésükből, amikor eltűnnek a látókörünkből olyan intémzényességek, mint az egyetem, vagy a bankhitel, a független bíróság, a független sajtó etc.

Ugyan mire épül ennek az ideológus érdekcsoportnak a 40 évre bejósolt uralma?

Szakmák csoportja vált rövidtávon értelemzhetetlenné, ami azt is jelenti, hogy akiknek az álmai annak a szakmának a működéséhez kötődtek, azok új utat kell, hogy keressenek! Ezzel a kérdéssel párhuzamosan az is felmerül, hogy az adott szakma rendszer illeszkedése / nem illeszkedése mit vetít előre! 

Lenyúlhatják-e a pártmaffiák a temetkezési vállalkozók vagy a kocsmai játégép automaták, a telefon társaságok ügyféltőkéjét a terület szabályainak átszerkesztésével? 

Mit tehetek, ...???!!!

- Ha szociális munkás akartam lenni, de úgy látom, hogy megszűnt a szociális munka. Olyan, mint ha a rendszer azt a visszajelzést adná nekünk, hogy erre nincsen szükség! De mi lesz így az elesettekkel?

- Ha tanár akartam lenni, de a rendszer azt a visszajelzést adja, hogy lehetek tanár, ha meg tudom finanszírozni, hogy hobbiból folytassam ezt a hivatást... de mi lesz így a gyerekekkel?

- Ha rendőr, ügyész, bíró akartam lenni de a rendszer azt a visszajelzést adja, hogy a jog a pártmaffia kasztját védi és gyerekjátékként formálja a jogrendet ennek a célképzetnek megfelelően... mi lesz így az igazsággal?

- Ha bankár akartam lenni, de megszűnt a kisállalkozói hitel, a közép és nagyvállalati hitel, a lakáshitel és a személyi kölcsön intézéménye ... akkor mit is csinálunk mi a piacon? Nem lesz ebből baj?

Az életvilágban mit kezdenek a párt kommiszárok azzal a feszültséggel, hogy a társadalmi - gazdasági viszonyok szétesése miatt eleve bizalmi deficittel indulnak?

Ha szólásra emelkednek egyből mindenki a Selmeci Gabriella vagy Matolcsy által kondícionált demagógia szintre asszociál majd. Hogy fogják benyelni a tanárok, az orvosok, a rendőrök, a BKV alkalmazottak a vezetői tisztogatáskat, kinevezéseket, átszervezéseket?

Meddíg tűri a nép a korrupciót, a politikus kaszt szabadrablását? Meddig tűri az EU?

Lassan de biztosan tanúi leszünk annak, hogy bekerül az utolsó csepp a pohárba!

Sokaknál már régen betelt ez a pohár, de ez itt már társadalmi méretűvé dagadt!