Nincsen értelme azon vitatkozni, hogy a baltás gyilkos érezhetett-e nemzete nevében jogos indulatot az ellenséges nép fiával szemben.
Ez a konfliktus bennünket is durván érint.
Mi is egy olyan magyarságképet kezdtünk el felépíteni, ahol akár ilyen mértékű "nemzeti lojalitás" épülhet ki arra hajlamos polgártársainkban.
A svéd tömeggyilkosnál sokat tüntettek a civilek, hogy a nácizmust NE sorolja a bíró az elmebetegség kategóriájába!
Ítéljék el a gyilkost, gyilkosságét.
Ennek a sztorinak egy másik síkja az, hogy a politikai marketing mit csinál ezzel. Ott pl. elkezdték nemzeti hősnek nézni.
Azerbajdzsánban is nálunk is olyan politikusok vannak, akik szeretnék ha az egyén- egyén közötti nyílt erőszak teret kaphatna az állam erőszak monopóliumának rovására.
Barbár háborús propagandát folytató politikusok állapodtak itt meg!
Eszközként használják ezt a szarkeverést, amíg az erőszak réme fenyegeti az embereket, addig el tudják adni a választásokon önmagukat megmentő szerepben.
Emberek! Ezek olyan véres konfliktus kirobbantásán dolgoznak,amelyért a ti fiaitok vérével fogunk fizeni!
Gyerekkoromban mindíg azt gondoltam, hogy a háborúk kora lejárt, nem hittem abban, hogy ez számunkra lehetséges tapasztalat lesz.
Egyszer egy kollegámmal rácsodálkoztunk, hogy a születésnapunk 1 nappal követi egymást. Amikor az évet is megmondta, majd leestem a székről. Az év is egyezett, pedig esküdni mertem volna, hogy 10-15 évvel idősebb emberrel ülök egy asztalnál. Amikor látta, hogy megérintett ez az információ, elmesélte, hogy őt besorozták a horváth és szerb hadseregbe is. Mint minden magyart arra felé.
Ide vezet az etnikai uszítás!
Könnyes szemmel azt mondta: " Sosem tudtam, hogy akire lövök, az magyar vagy nem!"
Hány éve élünk már ebben az állati ösztönök által táplált nacionalista őrületben??????
A nagyapám egy szabolcsi faluban született, mint minden görög katolikus, román származású. Ők kb. 300 éve települtek be. Gyerekkorában még románul beszélt a családjában, de a gyerekei soha egy mondatot se hallottak tőle ezen a nyelven.
El tudom képzelni, hogy itt, kelet európában hányan élnek kettős gyökerű identitással. Hányan élnek azzal a skrizoféniával a szívükben, hogy nem mondhatom, hogy magyar is vagyok meg román is, mert ez a két nép halálos ellenségként gyűlöli egymást.
Itt Londonban több szlovákiai magyar barátom van, aki szlováknak hívja magát.
Pont, ahogy a nagyapám "felvette a magyart". Miért kell eltűrnünk, hogy mocsodék civilgyilkos zsákmányszerző csürhe ilyen mélyen beleavatkozzanak olyan kérdésekbe,amely a család, a személyiség, vagy a kisközösség hatáskörébe tartoznak!
Vannak örmény barátaim Gyergyószentmiklósból. Amikor vendég voltam náluk örmény étellel kínáltak.Csak magyarul beszélnek,mert évszázadok óta köztünk élnek már,de nem felejtették el, hogy honnan jöttek.
Most innentől kezdve meg kell gyűlöniük az egyik hovatartozás énüket?
Skizofrénnek kell lenniük, mint a kelet európai megerőszakolt személyiségűeknek?
Kommentek