Történt egyszer, hogy az ország legmodernebb, legokosabb, legagyontrénigezettebb, legrugalmasabb, legkreatívabb, legteljesítménymotiváltabb szervezete team building tréningre ment egy másfél méter magas belső mongóliai szilvafához.

  Lovagolnak, lovagolnak 9 napon át, majd egyszer csak meglátják a célt. Pont olyan, mint ahogy a mindent látó szem, a google earth mutatta.

Egy kicsit megsárgultak a levelei, persze szilva az nincsen rajta, hisz ehhez még túl fiatal, vagy talán túl sok kóbor varjú jár erre felé.

Nézegetik, nézegetik izzadtan, porosan, fejenként 10-30 hólyaggal a fenekükön a tréningcsoport résztvevői.

Egyszer csak Tompikából kitör a bölcsesség fényével sugárzó megvilágosodás:

- Mi a fasznak hoztál ide bennünket a picsába? Itt nincsen semmi!!!!!

A főnök szeme nem látszott ki a nagy tatár kucsmából, egy kicsit feltolta a szőrmét és intett a titkárnőjének, aki a sor végéről gyorsan odaügetett.

- Katika, lenne szives leblokkolni Tamás facebook oldalát minimum egy fél órára, ha ebben a lelki állapotban felcsinál a facebbokjára valamit, akkor semmi esélyünk..., nem is lenne értelme, hogy elinduljunk a következő választásokon.

Egy sovánka szőke hölgy jelentkezik, hogy megossza a benne feszülő - kavargó érzelmeket.

- Tessék Gabriella! Mond mi nyomja a hátsódat?

- Jól emlékszem, hogy indítványoztam a döntés előkészítési fázisban, hogy mindenkit szeretettel meghívnék a hétvégi házam avató ünnepségére. A nyugdíjmentésért kapott jutalékomból vettem egy házikót a Bahamákon, egyet a Kanárin és egyet Jamaikában. Ha ott folytatnánk a tréninget, készséggel elfelejteném az előző vendéglátónk okos aranyos kecskéjét, aki ki tudja nyitni a jurta zsákból készült bejáratának ördöglakat bonyolultságú biztonsági zárját. Szeretném eldönteni, hogy tulajdonképpen melyik legyen a megfelelő környezet a kislányom számára. A legjobb barátaim visszacsatolása nélkül egyedül biztosan nem tudok dönteni! Kérlek szépen Benneteket, ne hagyjatok magara ebben a nehéz döntésben! A nyugdíjas éveim boldogsága a tét!

A főnök erre még följebb tolta a kucsmát. Látszott, hogy egyre jobban fortyog.

- A köztársasági elnök Úr szólni kíván! - mondta Pista. - majd egy határozott mozdulattal rácsapott János lovának fenekére, mire az előrébb araszolt egy kicsit.

- Én sejtem, hogy Viktor miért hozott ide bennünket! A pszichiátere azt mondta, hogy úgy érzi, hogy nem kap elég figyelmet! Nagyon szenvedett ettől az elmúlt 8 évben. A kommunisták a napot is eltakarták előle! Amikor EU elnök volt, akkor is csak csupa rosszat írt róla a nemzetközi sajtó. A kommunisták mindenütt ott vannak! Még ide, az ősi földre is ideküldték a mongolokat, akik szégyen szemre egyszer csak beálltak kommunistának! Azért jöttünk, hát ide, hogy szabadon, ellenséges sajtó és remélhetőleg facebook nélküli világban csak Viktorra figyelhessünk egy egész hétig! Ha valakinek ez nem tetszik, hát ... az megnézheti magát! - mondta vészjóslóan János, majd meghúzta a szárat és megfordította a lovát, visszaügetett a sor végére.

Közben Tünde és Józsi között odáig fajult a veszekedés, hogy Tünde egy jól irányzott rúgással lelökte a lóról a férjét. Erre Józsi kicsatolta a nyereg szíját és Tünde nyergestül zúgott le a lóról. A földön nőies hajtépés jellegű dulakodásba kezdtek. A tömeg csendesen nézte a küzdelm kibontakozását. Sajnos nem hangosan szidalmazták egymást, így nem derült ki, hogy min húzták fel magukat ennyire.

Egy szemüveges hun harcos emelkedett szólásra. Felállt a kengyelre, kiegyenesedett így 15-20 centivel megnövelte a magasságát. Nem nagyon volt világos, hogy csak a fenekén keletkezett húlyagoknak ad egy kis kimenőt, vagy valóban szólásra emelkedett, de mivel mindenki ránézett így nyomás alá került, zavarba jött és kénytelen volt megszólalni.

- Én nagyon örülök, hogy itt vagyunk! Igazi tündérmese, ami itt velem történik! Végre megismertem az ősi gasztronómiánkat és sok-sok történetet hallgattam a lovastúra vezetőtől és a vendéglátóinktól. Én kiskoroban mindig is antropológus akartam lenni és íme megvalósult a gyermekkori álmom! Hát nem csoda ez? E nélkül a szervezeti teljesítmény nélkül ezt sohasem tapasztalhattam volna meg! Ha 2026-ban levált bennünket a JOBBIK és más lesz a pénzügyminiszter, akkor biztosan visszajövök ide még egyszer! Rájöttem, hogy a ló vastagbélbe töltött hurka hasonlít a mi gasztronómiánkra. Persze értem, hogy mi miért hagytunk fel a kumisz fogyasztással. Ezek a mongol kaják borzasztóak!

A mongolok például úgy csinálják a koponya lékelést, hogy a bőrvágóval fejbe kúrják az áldozatot és kiveszik a vascsőből a csontdarabkát. Egészen biztos vagyok benne, hogy a magyar módszer sokkal jobb volt. Sok bírálatot kaptam, amikor agysebészetnek neveztem a mi módszerünket, de régészeti leletekkel tudom bizonyítani, hogy a mi sámánjaink páciensei életben maradtak, - ellentétben az általam látott mongol próbálkozással - és a csont elkezdett összeforrni. Nekem a nagybátyám gyermekkoromban hozott egy olyan koponyát, amin legalább 5 évnyi forradásnyom van! Biztos vagyok benne, hogy a mongolok csak koponyalékelést csináltak, de a mi őseink tudományát már agysebészetnek kell tekintenünk!

Ti az elmúlt 9 napban mongol ételeket ettetek és kumiszt ittatok! Hát mondjátok meg nekem! Ehhez képest nem GASZTRONÓMIA a mi konyhaművészetünk?!!!

Ennek komoly mikroökonómiai vonatkozásai vannak! Impruving your life! Simplicity! Sikerrecept! - A tömeg erre egyemberként dobta lándzsáját a szemüveges hun felé, így az lovastul összerogyott az őt ért 50 rendbeli inzultus miatt.

Ekkor a főnök fellendítette a karját! - Bár látta, hogy elkésett. A levegőben zúgó lándzsaerdőt már nem lehetett megállítani.

Mindenki a főnökre nézett feszült figyelemmel, aki tekintetét lassan végig mérte a tömegen.

A főnök jógaedzésre emlékeztető lassúsággal leeresztette karját. Mongolosra növesztett félázsiai bajsza remegni kezdett, majd zokogásban tört ki, ráborult a lova fejére és bőgött!