Az utóbbi napokban a nol kommentjeimben kirajzolódott egy jelenség, amely feltétlenül ide kívánkozik.
Tegnap az emigráns Bajnai Gordon alapítványa publikált egy durván manipulatítv kutatást, amely még mindíg azt kérdezi az emberektől, hogy a FIDESZ és az MSZP nevezetű civilgyilkos formációk közül melyiket szeretnék a kormányon látni.
A tanulmány azt elemzi, hogy az új választási rendszerben milyen lefedettségű és kivívott elfogadottságú formációnak van esélye kihívóként felvenni a kesztyűt a patás ördög orbánnal.
Abban egészen elbizonytalanodnak a publikálók, hogy ez a stratégiai elemzés kinek a politikai marketingje.
Nem azonosítják be kihívóként az MSZP-t, mellesleg azért is érdekes lenne, ha ezt tennék, mert amikor Bajnai miniszter lenök volt, akkor az a kormány lényegében szakított a párttal. Az volt a verdikt, hogy vagy megszavaznak mindent, amit az orruk elé tesznek, vagy veszi a stáb a kalapját és akkor az MSZP kormány nélkül marad.
Ez volt az első rendszerváltás utáni kormány, amely a döntéselőkészítési folyamatból a Parlamentet is képes volt totálisan kirekeszteni.
Ezt követte egy olyan kormány, amely a kormányt és a Parlamentet is kirekeszti a döntéslőkészítési folyamatokból. Egyes díszpintyek az Ipodjukon írnak nemzetközi botrányt kiváltó törvényeket, amit egy sajátos szervezeti kultúra garantáltan, automatikusan megszavaz. Az a szervezet, régóta arra trenírozza a tagjait, hogy a vezetőnek nem lehet ellentmondani! A "kutyád vagyok Effendi!" - mint kultúra immáron megjelent az ország lakosságát keretbe foglaló keretként. Orbán viktor szerint, ezt a félázsiai népet erővel kell uralni. Így!
A válság csak egyre mélyül és a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia egyre mélyebben visz befelé ebbe a zsákutcába.
Megjelent a horizonton ennek a paradigmának az ellenpólusa is. Róna Péter, akit egyes kommentelők szerint az LMP felvállalna miniszter elnök jelöltnek, sokat publikál arról, hogy a termelékenység növelése csakis helyi innovációk tömeges elindulása esetén alapoznának meg gazdasági növekedést.
Át kellene szabni a kabátot, mert a rendszerváltás utáni szerkezetváltás csakis a buta, az embergép típusú szervezet termelését preferálta, lepusztultabbak vagyunk a piacon mint, 20 éve. Feladtuk a korábbi pozícióinkat is azokon a területeken, ahol hazai tudás, hazai fejlesztés, egyedi minőség piaci pozíciót és munkahelyeket jelentett. A mezőgazdaságban és az élelmiszer iparban ez a folyamat szépen látszik.
Ha a munkaerő leértékelése munkahelyeket eredményezne, akkor ennek látszania kellene már.
Róna Péter szintén érdekes esettanulmány, mert valójában ott sem egy csoportnak az "artikulált érdek" szintű megnyilatkozásávsal találkozunk. Ha Róna váltaná Orbánt, ismét kapnánk a nyakunkba egy olyan helyzetet, ahol a vezető gyakorlatilag a saját szervezetével is csak most ismerkedik. Nem a csoport hord ki konszenztust azügyben, hogy mi is volna a közérdek, hanem egy ideológus agymenését kell majd ízlelgetnie.
A legszebb gyöngyszem ebben a kavalkádban két Antal kormány béli politikus nyilatkozata volt a Hetényi körből, akik idézik Fazekas Károlyt "MTA közgazdászok" aláírással, aki azügyben replikázik, hogy a "munkahelyteremtés" fogalmat igen is tíltsák ki a közbeszédből!
Bájos szösszenetek ezek félázsiából!
Elégetjük a Kossuth téren máglyán a munkahelyteremtés fogalmat, a társadalmi kontrollt, miközben "gőzerővel integrálunk" egymillió embert a munkaerőpiacra, épp recesszióba fordult a GDP, bedöntve ezzel a költségvetést.
A félázsiaiak nomáddá váltak újra. Már félmillióan hagyták el orbánisztánt.
A demokrácia deficitek ekkora mértékű eszkalálódásában mégsem születik meg az a közbeszéd, amely végre demonstrálná, hogy a demokráciában a közérdek a polgárok alkujának eredménye.
Le az ideológusokkal!
Kommentek