Csak hogy a nagyobb kutatásokon végig fussak:

1. A mi diákmozgalmainkban egészen biztosan több mint 800, de talán 3000-nél is több fókuszcsoportban tettük fel azt a kérdést, hogy "Mi a probléma az iskolában?" Arra is rendszeresen megkértük a probléma feltáró csoportot, hogy több szempontú rangsoroló szavazás után nevezzék meg a "gyökérporoblémákat". Az esetek 95%-ban az jött ki, hogy az iskolai problémáink a "passzivitás" nevezetű bajainkra vezethetők vissza.

2. A Pál Tamás féle közösségfejlesztő irányzat ezt arra vezeti vissza, hogy a szervezetekben mi magyarok szankcionáljuk a problémák kimondását ez biztosítja a tömeges alattvalóvá nevelést.

3. A Korom Pál féle közösségfejlesztő irányzat ezt "védekező jellegű közönynek hívja"

4. A blogon csináltam egy röpke krónikát arról az oldalról, hogy az elmúlt 15 év NGO történelme miként fordult el a "civilgyilkos" irányba. Lépésről lépésre miként halad a hazai kultúra / politikai rendszer / civil közélet abba az irányba, ami elveszi a polgártól a szólás lehetőségét / jogát. Kezdődött ez a FIDESZ - MSZP között köttetett Halász - Zuschlág paktummal és álmomban sem, /azaz rémálmomban sem/ tudtam volna cifrább civilgyilkos törvényeket kitalálni, mint a FIDESZ gépezet. Amikor azt találták ki, hogy minden blogcikkem mellé képzeljek oda egy 35 milliós letétet, akkor be is zártam ezt a blogot. Az előbb a diákmozgalakban aktív, nagy közösségfejlesztőkről beszéltem, amikor civilgyikkost mondok, akkor meg azokról beszélek, akik kipusztították a hazai NGO világból a demokrácia fejlesztő mozgalakat, vagy általában a civil discurzus ellen szisztematikus háborút folytatnak. Sajnos az ő hatásuk érvényesül a hazai "polgár" személyiségére, amikor politikai szocializációs hatások érik.

4. Van ennek egy vaskos történelmi háttere. Az elmúlt 4-5 rendszer "fantasztikus" teljesítményeket mutat fel a "civilgyilkos" műfajban. Az elmúlt 7 generáció szinte kizárólag olyan rendszerekben élt, amely fizikai fenyegetettséggel lépett fel a korábbi rendszerek "rendszeralkotó" figuráival szemben és ennek az a rétege, aki a társadalmi tervezésben kihordta egy-egy rendszer jövőképét, akár a centrumban, akár abban a távolságban, amit a mai fejünkkel már civil szférának tartanánk, meghurcoltatott az új és új rendszerekben. Apáinktól és nagyapáinktól tehát pontosan azt halljuk, mint, amit ők hallottak apáiktól és nagyapáiktól a "részvételről". Azt hogy az életveszélyes!

5. Varga Károly 1971-ben részt vett egy nemzetközi kultúra összehasoníltó vizsgálatban, ahol rámutatott arra, hogy a világ versenyképes gazdaságai erős "részvételi alapú innovációkat" építettek fel. A japán "ringi" vagy az angolszász demokrácia döntéshozatali modelljei elképesztő, számunkra hihetetlen mértékű innovációs célú integtrációkra képesek. Ezzel szemben a magyar döntés előkészítési kultúra szinte garantáltan mellőzi az érintetteket, és a kulcsfontosságú szakértőket! Akár országos döntés előkészítési folyamatokról beszélünk, akár helyiekről! Az intézményességtagadó hipotézis alapja az a felismerés, hogy ennek kultúrális gyökerei lehetnek!

6. Maga a hipotézis a Globe- Hoffstede kutatás két faktorát köti össze. Mi vagyunk a világ II. leg individualistább népe és III. helyen vagyunk a kutatásban használt nőies-férfias tengelyen is. Ez a skála leginkább egy magánélet - köz szféra viszonyt ragad meg, amit a kutatás módszertanában eszközölt változás is jól mutat. Hoffstede ketté szedte az individualizmus kérdést és a mi esetünkben ez bejött. A megveszekedett individualizmus nem érvényesül a családi - kisközösségi síkon. Nekünk a "rendszerrel" a "rendszeralkotókkal van bajunk. A 4. ponthoz hozzátartozik, hogy majd az összes vezetőnket száműztük vagy kivégeztük az utóbbi 7 emberöltőben! Legutóbb Gyurcsány és Orbán rázták a pofonfát istenesen!

7. Itt a blogban egy átfogó kultúra kritikus nézőpont húzódik végig, amely az etológia agresszió témában letett nézőpontjaitól kezdve, a zöld mozgalak fenntartható fejlődés ügyben letett nézőpontjaiig gyűjtik a különbüző nézőpontokat. A sajtóban felmerülő kultúra összehasonlító kutatások, ide releváns elemeit megemlítve, számos kultúra elemzésre alkalmas adatot / teóriát vetek össze az általam érzékelt valósággal. Elkezdtem a részvételi demokrácia politikai szocializációs hátterére vonatkozó történelmünket végiggondolni és mind a keretalkotók, mind pedig a kirekesztettek történelmének szemszögéből, jól látszik, hogy a dehumanizációs forradalom óta komoly teher a részvétel / jogfosztottság kérdés. Ha nem csak a modernizáció utáni polgárosodás elmúlt 150 évére koncentrálunk, akkor méginkább kiviláglik az, hogy a kirekesztettség / részvételi jogok - lehetőségek kérdésében kevés annak a történelmét leírni, hogy mikor milyen részvételi lehetőségeket nyit a rendszer. A képességeink, a szándékaink sokkal inkább limitálják a fejlődést, mint a keretalkotók karámjai. Ezért fontos annak a vizsgálata, hogy a személyiségünk, vagy ennek a "családi életstartégia" része, vagy ennek a "vonatkoztatási csoportokban érvényesülő szövetkezési - együttműködési képesség" része hogyan alapozza meg azt a közéletet, amely képtelen érdemi társadalmi párbeszédet folytatni.

A kultúránk számos baja megalapozza azt, hogy amit Varga Károly 1971-ben vagy Pál Tamás 1985-ben felismer, az 2012-ben talán rosszabb, mint valaha.

Ki az intémzényesség tagadó?

- Aki elutasítja a kultúra kritikus nézőpontokat! Aki a saját nézőpontját / a saját ideológus érdekcsoportjának világképét kötelező - követendő modellként prédikálja, azaz 0 rugalmassággal áll neki "demokratikus párbeszéd helyzeteknek"! Halálra ítélve ezzel a demokráciát!