Most jöttem haza a Londoni Prideról, ami egyben a központi rendezvény, a Worldpride 2012 volt az idén. A nyugati kultúrákban ez egy régi-régi május elsejére és egy zenés táncos fesztiválra hasonlító hatalmas felvonulás.
Nem csak a melegek ünnepe ez, hanem a társadalom is ünnepli a szabadságot. Annak a szabadságát, hogy az identitás választható. Ma már, amióta a demokráciák kivívták azt a jogot, hogy az embernek joga van rendszer korrekciós javaslatokat tenni, azt ünneplik, hogy az identitás választásba többé nem avatkozik bele az állami erőszak.
Ennek a gyökere itt az angol kultúrában a 1500-as évek végén keresendő, amikor a I. Elizabeth Tudor királynő megvétózta a katolikus ellenes törvényeket és azt mondta a szenátus küldötteinek mint merényleten átesett református királyné, hogy amíg ő a trónon lesz, nem ír alá olyan törvényt, amely potenciális terroristának bélyegez minden katolikust.
Talán 2 évtizeddel korábban mifelénk az Augsburgi vallás béke zár le egy polgárháborút ebben a kérdésben. Nálunk törvénybe iktatják az identitás megerőszakolásohoz való jogot a cuius regio, eius religioval.
Kulturálisan mi még ott tartunk, hogy durva többségben van az a gondolkodás, hogy senkinek ne legyenek extra jogai, ha már mi is jogfosztottságban élünk.
Egy másik történelmi párhuzam 250 évvel későbbről. Amikor Petőfi barátja megalkotja a "homosexuális" szót, akkor Londonban 35 gay pub működik!
Ekkora a kulturális távolság a két kultúra között!
A mai napig az a fontos a politikusoknak és az egyszerű embernek egyaránt, hogy miként tilthatnák be, hogy a melegek közösségei, a társadalmi szervezetek NE kampányolhassanak ilyen módon! Az elmúlt 5 év hazai Pride arról szólt, hogy skin headek kivívták azt a jogot, hogy az állami erőszak monopóliumot ignorálva erőszakkal lépjenek fel. Mellesleg egy politikai tiltakozási akciót támadtak meg évről évre. TGM első reakciója az volt anno, hogy itt civil csoportok támadtak meg civil csoportokat és az állam jószerével asszisztál ehhez.
Az már fel sem tűnik senkinek, hogy a megegyezéses - tárgyaló asztal melletti demokratiikus rítusoknak már híre hamva sincs!
Nincsen olyan a hazai közéletben, hogy az érintettek társadalmi önszerveződései napirendre tűzetnek egy-egy kérdést, és a demokrácia rendszer korrekciós jellege érvényesülne.
Már olyan sincs, hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia perceket rá kellene hogy szánjon arra, hogy az állampolgárok kérdéseket tesznek fel.
Olyan végképp nincs mi polgárok panaszt teszünk és a probléma kimondása nyomán közeledünk a megoldás felé.
Nincsen közeg ahol beszélhetnénk.
Nincsen kinek elmondani hogy mi fáj!
Nincsen értelme, mert a civilgyilkos zsákmányszerző pártokráciát az emberek baja semennyire nem érdekli!
...és ez már fel sem tűnik senkinek!
Itt Angliában ha belemelegedek abba, hogy mi a baj a magyarokkal, akkor általában a kannibálokkal egy szintre raknak bennünket.
A Pride egy civil kampány, ami kultúraformáló hatást próbál kifejteni e körül a kérdés körül!
Kommentek