Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

A rendszerváltás és a gazdasági világválság esete az intézményességtagadókkal

2012.05.16. 06:09 :: Saman

 Megint egy családi történelem témájú cikket kell írnom.

Többször írtam már arról a témáról, hogy a késő Kádári éra, a 68-as fordulat politikai szocializációs szempontból mennyire helyén kezelte a piac felé lépegető kulturális /gazdasági fejlesztési kérdést.

A szüleim generációjának fiatal éveiről van szó.

Olyan összehasonlításnak is van alapja, hogy a nyugati jóléti társadalom modellhez képest, a nyugati piacgazdasághoz képest érdemes összevetni az akkori és a mostani magyar modellt.

A mostani magyar modell arra tesz kísérletet, hogy lehet-e 70% körüli elvonással szívatni az egyént?

Megél-e a vállalkozás egy ekkora adóteher mellet?

Meddig húzzuk cérnával?

Ezzel szemben a nyugati modellek nem próbálkoznak ekkora mértékű adóelvonással. Vélhetően tudják, hogy ez nem működik.

A piacgazdasági történet prehisztorikus aranykorában, az adórendszer első lépéseinél, amikor tisztázni akarták, hogy miként integrálják be az adórendszerbe az izmosabb vállalkozásokat, akkor még olyan mértékű adóval próbálkoztak, ami hasonlít a nyugati országok 30-40%-os adószintjére, vagy annál kevesebb.

Ráadásul széles tömegek számára biztosítottak projekt szerű gazdasági aktivitási terepet, ellentétben a mostani rendszerrel, ami a kirekesztésben próbál csak hatékonyságot felmutatni.

Az egyik idősebb családtagom olyan életpályát futott be, hogy számos vállalkozást épített fel, több mint 10 szervezeti keretet és biztosan 20 fölött van a projekt szerű próbálkozások száma is.

Mostanában megesett, hogy bepróbálkozott olyan vállalkozási projektekkel, mint amit fiatal korában megpróbált anno.

Az infláció "kutatásunkhoz" hasonlóan előállt egy olyan kegyelmi állapot, hogy ez a röntgen felvétel is alkalmas egy jelenség bemutatására. Amikor egy ismerősöm egy 5 évvel ezelőtti TESCO számla alapján megnézte, hogy "ha ez lenne a fogyasztói kosár", akkor mekkora inflációval kellene számolnunk, akkor előállt egy olyan "kegyelmi állapot", hogy az iskolákban dolgozó tanárok bére nominálisan mindössze 1%-ban tér el az öt évvel ezelőtti bérszinthez képest. Ez megkönnyíti ilyenkor a helyzetet, mert ez ad egy statikus viszonyítási pontot, ahonnan a dolog rákfenéje kristály tisztán megmutatkozik.

Ebben a históriában is előállt ez a kegyelmi helyzet.

Az Orfűi strandon hétvégéken és nagyobb rendezvényeken árult ez a családtagunk italt és ételt. Anno próbálkozott dinnyével, kukoricával, ott csinált először zöldséges pultot, árult üdítő italokat, alkoholt is.

Tavaly bepróbálkozott az EFOT szerű zenei fesztiválon és strandi napokon. A strand is és a fiataloknak szóló zenei fesztivál is telt házas. Ebben nincsen semmi új. Anno is kedvelt hely volt pihenésre Orfű. Talán 5000 ember élvezi egy hétvégi napon a tó adta környezeti adottságokat.

Infláció kutatási szempontból az az érdekessége ennek az esetpéldának, hogy a mostani próbálkozások pontosan akkora árbevételt produkáltak.

Az akkori és a mostani napi árbevétel is 20.000 Ft körül alakult!

Csakhogy az eladott áru ára, közben 100 szorosára emelkedett!

Amit most 360 Ft-rt tettünk ki a placcra, az anno pont 3.60-ba került.

Nem nehéz kiszámolni, hogy a vállalkozás forgalma ez esetben éppen 1%-a az akkorinak.

Ezen a szabadságomon épp azzal foglalkoztam, hogy a kivándorlást fontolgató családoknak segítsek érzelmileg feldolgozni ezt a gyászos hangulatú döntést. Ez az esetpélda engem vágott gyomorszájon.

A blogon gyűjtöm annak a kultúr-antropológiáját, hogy mi az oka, a mi intézményességtagadó attitűdjeinknek? Miért olyan tömeges az adócsalás? Miért tartózkodunk annyira megveszekedetten attól, hogy részt vegyünk a keretalkotó politikai kaszt kontrollálásában?

Ez az esetpélda számomra megint adott egy megvilágosodást. A boci, amire a kétszer olyan vákuummal működő fejőgépet igyekszünk felszerelni, éppen 1%-os méretű lett egy 25 évvel ezelőtti önmagához képest!

Egy megszületett borjú cirka 40 kg.

Most akkor tessenek elképzelni egy 0.4 kg méretű borjút, rajta egy fejőgéppel!

 A magyarok 1000 éve építgetett intézményességtagadó mentalitását meglehet, hogy ettől a "járványszerű", tömegesen megjelenő jelenségtől is el lehet kapni a vállalkozói fornton.

Nemcsak az állami elvonás elképesztően durva, hanem a piac alapja, azaz a fizetőképes kereslet is "átesett némi változáson"!

Ekkora tökön rúgást nem csoda, ha nem bírtunk ki. Igaza lehet Laki Lászlónak abban, hogy minimum a Nagy gazdasági világválság méretű folyamat ment végbe a társadalmunkon!

Csak éljük túl ép ésszel!

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr954515716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ejropalepke 2012.05.17. 07:27:37

A napokban találtam rá a blogodra, amikor a részvételi demokráciáról kerestem anyagokat.
Hogy Magyarországon - és a többi kelet-európai országban - miért ilyen alacsony az adómorál, annak nem csupán az az oka, hogy elképesztően magasak a különféle járulékok, hanem az előző rendszerben a civil kurázsi része volt, hogy az állampolgár miként tudja minél furfangosabban kijátszani az államot. Időközben "úgy maradtak" az emberek, nem volt alkalmuk felnőni felelős polgárrá, pláne, hogy a mostani kormány tesz is róla, hogy ismét a legjobbat/rosszabbat hozza ki magából az egyén a túlélés érdekében.
Más kérdés azonban, hogy miért nem élnek a magyarok a civil kontrollal. Bizonyára összetett történelmi, társadalmi okai vannak, hogy a magyaroknál a civil mozgalmak ilyen gyengék, de ezt a jelen körülmények között senyvedőt nem vigasztalja.
József Attilával szólva: száradunk, törődünk, korán öregszünk...

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2012.05.17. 18:47:09

"hanem az előző rendszerben"

Ez egy nagyon jó meglátás.

Sőt én arra jöttem rá itt a blogon pár év alatt, hogy ez nem pusztán az előző generációktól öröklött "hagyomány" Ez szerintem 1000 éves, azaz a dehumanizációs forradalmunk óta mi csakis ezt építgetjük, ha a történelmünket átvilágítjuk azzal a röntgen szemüveggel, hogy miként alakultak a magyarok és a többi nemzetalkotó népek jogai. A jogfosztottságunk történelme elképesztően gazdag és színes.

666Ordog666 · http://redszerhiba.blog.hirszerzo.hu/ 2012.07.22. 09:27:57

Kedves Saman!
A bocis példád közel áll a szívemhez. Mint afféle volt falusi gyermek nagyon tudom sajnálni szegény példabeli állatot. Nem ártott volna megrajzolni a környezetet sem.
Az hogy kevés táplálásban volt része, az látható.
A trágya kihordásáról a parasztok ( szegény ördögök) nem gondoskodtak. Amikor az ellenzék szóvá teszi a szagot, az illetékes Szaktársak azt szajkózzák, hogy minden istálló büdös.
A magyar gazdaság állapota hasonló, mint a kis bocié: szarban vagyunk ! ! !
Az "intézményességtagadók" fogalma alatt kiket kell érteni?

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2012.07.22. 12:47:50

Kedves Ördög!

Itt a blogon alaposan körbejártam ezt az "intézményességtagadó" hipotézist, sőt ha nekiállok könyvben megszerkeszteni az itteni benyomásaimat, akkor nyilván ez egy központi téma lesz.

Csak hogy a nagyobb kutatásokon végig fussak:

1. A mi diákmozgalmainkban egészen biztosan több mint 800, de talán 3000-nél is több fókuszcsoportban tettük fel azt a kérdést, hogy "Mi a probléma az iskolában?" Arra is rendszeresen megkértük a probléma feltáró csoportot, hogy több szempontú rangsoroló szavazás után nevezzék meg a "gyökérporoblémákat". Az esetek 95%-ban az jött ki, hogy az iskolai problémáink a "passzivitás" nevezetű bajainkra vezethetők vissza.

2. A Pál Tamás féle közösségfejlesztő irányzat ezt arra vezeti vissza, hogy a szervezetekben mi magyarok szankcionáljuk a problémák kimondását ez biztosítja a tömeges alattvalóvá nevelést.

3. A Korom Pál féle közösségfejlesztő irányzat ezt "védekező jellegű közönynek hívja"

4. A blogon csináltam egy röpke krónikát arról az oldalról, hogy az elmúlt 15 év NGO történelme miként fordult el a "civilgyilkos" irányba. Miként lépésről lépésre miként halad a hazai kultúra / politikai rendszer / civil közélet abba az irányba, ami elveszi a polgártól a szólás lehetőségét / jogát. Kezdődött ez a FIDESZ - MSZP Halász - Zuschlág paktummal és álmomban sem /azaz rémálmomban sem/ tudtam volna cifrább civilgyilkos törvényeket kitalálni, mint a FIDESZ gépezet. Amikor azt találták ki, hogy minden blogcikkem mellé képzeljek oda egy 35 milliós letétet, akkor be is zártam ezt a blogot. Az előbb a diákmozgalakban aktív nagy közösségfejlesztőkről beszéltem, amikor civilgyikkost mondok, akkor meg azokról beszélek, akik kipusztították a hazai NGO világból a demokrácia fejlesztő mozgalakat, vagy általában a civil discurzus ellen szisztematikus háborút folytatnak. Sajnos az ő hatásuk érvényesül a hazai "polgár" személyiségére, amikor politikai szocializációs hatások érik.

4. Van ennek egy vaskos történelmi háttere. Az elmúlt 4-5 rendszer fantasztikus teljesítményeket mutat fel a "civilgyilkos" műfajban. Az elmúlt 7 generáció szinte kizárólag olyan rendszerekben élt, amely fizikai fenyegetettséggel lépett fel a korábbi rendszerek "rendszeralkotó" figuráival szemben és ennek az a rétege, aki a társadalmi tervezésben kihordta egy-egy rendszer jövőképét, akár a centrumban akár abban a távolságban, amit a mai fejünkkel már civil szférának tartanánk, meghurcoltatott az új és új rendszerekben. Apáinktól és nagyapáinktól tehát pontosan azt halljuk, mint amit ők hallottak apáiktól és nagyapáiktól a "részvételről". Azt hogy az életveszélyes!

5. Varga Károly 1971-ben részt vett egy nemzetközi kultúra összehasoníltó vizsgálatban, ahol rámutatott arra, hogy a világ versenyképes gazdaságai erős "részvételi alapú innovációkat" építettek fel. A japán "ringi" vagy az angolszász demokrácia döntéshozatali modelljei elképesztő, számunkra hihetetlen mértékű innovációs célú integtrációkra képesek. Ezzel szemben a magyar döntés előkészítési kultúra szinte garantáltan mellőzi az érintetteket, és a kulcsfontosságú szakértőket! Akár országos döntés előkészítési folyamatokról beszélünk, akár helyiekről! Az intézményességtagadó hipotézis alapja az a felismerés, hogy ennek kultúrális gyökerei lehetnek!

6. Maga a hipotézis a Globe- Hoffstede kutatás két faktorát köti össze. Mi vagyunk a világ II. leg individualistább népe és III. helyen vagyunk a kutatásban használt nőies-férfias tengelyen is. Ez a skála leginkább egy magánélet - köz szféra viszonyt ragad meg, amit a kutatás módszertanában eszközölt változás is jól mutat. Hoffstede kettészedte az individualizmus kérdést és a mi esetünkben ez bejött. A megveszekedett individualizmus nem érvényesül a családi - kisközösségi síkon. Nekünk a "rendszerrel" a "rendszeralkotókkal van bajunk. A 4. ponthoz hozzátartozik, hogy majd az összes vezetőnket száműztük vagy kivégeztük az utóbbi 7 emberöltőben! Legutóbb Gyurcsány és Orbán rázták a pofonfát istenesen!

7. Itt a blogban egy átfogó kultúra kritikus nézőpont húzódik végig, amely az etológia agresszió témában letett nézőpontjaitól kezdve, a zöld mozgalak fenntartható fejlődés ügyben letett nézőpontjait felvonultatva, a sajtóban felmerülő kultúra összehasonlító kutatások ide releváns elemeit megfemlítve, számos kultúra elemzésre alkalmas adatot / teóriát vetek össze az általam érzékelt valósággal. Elkezdtem a részvételi demokrácia politikai szocializációs hátterére vonatkozó történelmünket végiggondolni és mind a keretalkotók, mind pedig a kirekesztettek történelmének szemszögéből jól látszik, hogy a dehumánizációs forradalom óta komoly teher a részvétel / jogfosztottság kérdés. Ha nem csak a modernizáció utáni polgárosodás elmúlt 150 évére koncentrálunk, akkor méginkább kiviláglik az, hogy a kirekesztettség / részvételi jogok - lehetőségek kérdésében kevés annak a történelmét leírni, hogy mikor milyen részvételi lehetőségeket nyit a rendszer. A képességeink, a szándékaink sokkal inkább limitálják a fejlődést, mint a keretalkotók karámjai. Ezért fontos annak a vizsgálata, hogy a személyiségünk, vagy ennek a "családi életstartégia" része, vagy ennek a "vonatkoztatási csoportokban érvényesülő szövetkezési - együttműködési képesség" része hogyan alapozza meg azt a közéletet, amely képtelen érdemi társadalmi párbeszédet folytatni. A kulktúránk számos baja megalapozza azt, hogy amit Varga Károly 1971-ben vagy Pál Tamás 1985-ben felismer, az 2012-ben talán rosszabb, mint valaha.

Ki az intémzényesség tagadó?

- Aki fél az "érintettek társadalmi önszerveződései" - típusú NGO-kban való részvételtől!

- Aki könnyen átlépi az állam erőszak monopóliumát, azaz fizikai erőszakkal, vagy csoport-csoport közötti fizikai harccal szeretne megoldani olyan konflitkusokat, amelyekről európai módon tárgyalni is lehetne.

- Aki lemond arról, hogy a pártjainkban, a társadalmi szervezeteinkben, az országos érdek egyeztető párbeszéd folyamatokban mi adjunk mandátumot a vezetőinknek!

- Aki nem hisz abban, hogy az értékelési folyamatok tükrei olyan tapasztalatokat hozhatnak elénk, amelyek rámutatnak arra, hogy miben kellene változtatnunk!

- Aki elutasítja a kultúra kritikus nézőpontokat! Aki a saját nézőpontját / a saját ideológus érdekcsoportjának világképét kötelező - követendő modellként prédikálja, azaz 0 rugalmassággal áll neki "demokratikus párbeszéd helyzeteknek"! Halkálra ítélve ezzel a demokráciát!

Bocs, hogy eleresztettem magam.... Már rég nem blogoltam és Te beletenyereltél a lecsóba! Kiteszem ezt cikknek és belinkelek egy kis háttér anyagot, ha érdekel ez téma.
süti beállítások módosítása