RDH Blog - RSS 2.0Megint egy családi történelem témájú cikket kell írnom.
Többször írtam már arról a témáról, hogy a késő Kádári éra, a 68-as fordulat politikai szocializációs szempontból mennyire helyén kezelte a piac felé lépegető kulturális /gazdasági fejlesztési kérdést.
A szüleim generációjának fiatal éveiről van szó.
Olyan összehasonlításnak is van alapja, hogy a nyugati jóléti társadalom modellhez képest, a nyugati piacgazdasághoz képest érdemes összevetni az akkori és a mostani magyar modellt.
A mostani magyar modell arra tesz kísérletet, hogy lehet-e 70% körüli elvonással szívatni az egyént?
Megél-e a vállalkozás egy ekkora adóteher mellet?
Meddig húzzuk cérnával?
Ezzel szemben a nyugati modellek nem próbálkoznak ekkora mértékű adóelvonással. Vélhetően tudják, hogy ez nem működik.
A piacgazdasági történet prehisztorikus aranykorában, az adórendszer első lépéseinél, amikor tisztázni akarták, hogy miként integrálják be az adórendszerbe az izmosabb vállalkozásokat, akkor még olyan mértékű adóval próbálkoztak, ami hasonlít a nyugati országok 30-40%-os adószintjére, vagy annál kevesebb.
Ráadásul széles tömegek számára biztosítottak projekt szerű gazdasági aktivitási terepet, ellentétben a mostani rendszerrel, ami a kirekesztésben próbál csak hatékonyságot felmutatni.
Az egyik idősebb családtagom olyan életpályát futott be, hogy számos vállalkozást épített fel, több mint 10 szervezeti keretet és biztosan 20 fölött van a projekt szerű próbálkozások száma is.
Mostanában megesett, hogy bepróbálkozott olyan vállalkozási projektekkel, mint amit fiatal korában megpróbált anno.
Az infláció "kutatásunkhoz" hasonlóan előállt egy olyan kegyelmi állapot, hogy ez a röntgen felvétel is alkalmas egy jelenség bemutatására. Amikor egy ismerősöm egy 5 évvel ezelőtti TESCO számla alapján megnézte, hogy "ha ez lenne a fogyasztói kosár", akkor mekkora inflációval kellene számolnunk, akkor előállt egy olyan "kegyelmi állapot", hogy az iskolákban dolgozó tanárok bére nominálisan mindössze 1%-ban tér el az öt évvel ezelőtti bérszinthez képest. Ez megkönnyíti ilyenkor a helyzetet, mert ez ad egy statikus viszonyítási pontot, ahonnan a dolog rákfenéje kristály tisztán megmutatkozik.
Ebben a históriában is előállt ez a kegyelmi helyzet.
Az Orfűi strandon hétvégéken és nagyobb rendezvényeken árult ez a családtagunk italt és ételt. Anno próbálkozott dinnyével, kukoricával, ott csinált először zöldséges pultot, árult üdítő italokat, alkoholt is.
Tavaly bepróbálkozott az EFOT szerű zenei fesztiválon és strandi napokon. A strand is és a fiataloknak szóló zenei fesztivál is telt házas. Ebben nincsen semmi új. Anno is kedvelt hely volt pihenésre Orfű. Talán 5000 ember élvezi egy hétvégi napon a tó adta környezeti adottságokat.
Infláció kutatási szempontból az az érdekessége ennek az esetpéldának, hogy a mostani próbálkozások pontosan akkora árbevételt produkáltak.
Az akkori és a mostani napi árbevétel is 20.000 Ft körül alakult!
Csakhogy az eladott áru ára, közben 100 szorosára emelkedett!
Amit most 360 Ft-rt tettünk ki a placcra, az anno pont 3.60-ba került.
Nem nehéz kiszámolni, hogy a vállalkozás forgalma ez esetben éppen 1%-a az akkorinak.
Ezen a szabadságomon épp azzal foglalkoztam, hogy a kivándorlást fontolgató családoknak segítsek érzelmileg feldolgozni ezt a gyászos hangulatú döntést. Ez az esetpélda engem vágott gyomorszájon.
A blogon gyűjtöm annak a kultúr-antropológiáját, hogy mi az oka, a mi intézményességtagadó attitűdjeinknek? Miért olyan tömeges az adócsalás? Miért tartózkodunk annyira megveszekedetten attól, hogy részt vegyünk a keretalkotó politikai kaszt kontrollálásában?
Ez az esetpélda számomra megint adott egy megvilágosodást. A boci, amire a kétszer olyan vákuummal működő fejőgépet igyekszünk felszerelni, éppen 1%-os méretű lett egy 25 évvel ezelőtti önmagához képest!
Egy megszületett borjú cirka 40 kg.
Most akkor tessenek elképzelni egy 0.4 kg méretű borjút, rajta egy fejőgéppel!
A magyarok 1000 éve építgetett intézményességtagadó mentalitását meglehet, hogy ettől a "járványszerű", tömegesen megjelenő jelenségtől is el lehet kapni a vállalkozói fornton.
Nemcsak az állami elvonás elképesztően durva, hanem a piac alapja, azaz a fizetőképes kereslet is "átesett némi változáson"!
Ekkora tökön rúgást nem csoda, ha nem bírtunk ki. Igaza lehet Laki Lászlónak abban, hogy minimum a Nagy gazdasági világválság méretű folyamat ment végbe a társadalmunkon!
Csak éljük túl ép ésszel!
Kommentek