RDH Blog - RSS 2.0A címben szereplő felhívás egy fényképről van. Egyszer egy neves hazai szociológus mutatott nekem egy szemeteléssel kapcsolatos plakátot, amin szintén az a fajta énünk volt megszólítva, amely értéknek tartja a tisztaságot. Rengeteg embernél működik az, hogy hivatkozunk elfogadott értékekre.
De nem mindenkinél.
Az orbánisták országépítő / országromboló tevékenysége egy régi-régi magyar történet, amit nagyon jól torkon ragad Hovák Zoltán cikke.
Azzal indít, hogy a torz magyar vitakultúrában nem is ismerjük el a másik értékvilágát így nincsen tapasztalatunk a megegyezésről.
Magyarországon nemcsak a demokratikus hagyományok hiányoznak, hanem a demokratikus értékrend megteremtéséhez szükséges vitakultúra is, amely nélkül a hagyományváltás és a (demokratikus) hagyományteremtés is lehetetlen. A magyar társadalom sosem volt képes békés módon – a társadalmi diskurzus eszközrendszerével – levezetni és kifuttatni az értékrendbeli konfliktusokat. A szemben álló felek többnyire még a társadalmi lét alapvető formáira vonatkozóan (államforma, szuverenitás) sem tudtak közös metszetet találni saját és a másik oldal nézetrendszerében. Akár a reformkort, akár a dualizmust, akár a két világháború közti időszakot, akár a Kádár-rendszert vesszük alapul, rendszerfenntartókra és rendszerellenzékiekre tagolódott a társadalom, és a két pólus értékvilága között nagyon kevés volt az érintkezési pont. Ezáltal nagyon kevés tapasztalati tudás halmozódott fel arról, hogyan kell menedzselni a társadalmi párbeszédet, hogyan kell kifuttatni az értékvitákat, hogyan kell lepárolni a diskurzust és az eredményre alapozva meghatározni a közös nemzeti minimumot.
A nemzetközi kultúra összehasonlító vizsgálatokban rendre elképesztő magyar eredmények jönnek.
Nagyon nagyon örülök neki, hogy walaki nekiáll összekötni a személyiség, a belső mű és a politikai sík jövőkép formáló funkcióját és megakad a figyelme a patologikus jelenségeken.
Szegény Kopp Mária is ezt a témát tematizálta, de ő már sajnos nincs közöttünk. Meghalt pár napja.
Én ennek az ügynek a terápia részén dolgoztam.
16 éves koromban belekeveredtem olyan mozgalmakba, amelyek demokrácia fejlesztő tevékenységet folytattak. 20 éven keresztül dolgoztam olyan fórumtechnikák terjesztésével, amelyek megkönnyítik az érdekeink becsatornázását! Számtalan tapasztalatom támasztja alá a cikk azon fókuszát, hogy ez egy két frontos harc. Sem a hétköznapi kultúra sem pedig a rendszer nem támogatja az egyes ember probléma megoldó akcióit vagy a kisközösségek ilyen erőfeszítéseit.
Pál Tamás, aki nagy guruja ennek a témának, az Iskolapolgár Közéleti Alapítvány logójának Sziszifuszt választotta.
Az utóbbi időben azon filózok a blogomban, hogy az egészen mély, azaz az 1000 éves vagy 4000 éves történelmünkből mennyire következik ez.
"Ha a nyugati demokráciákat modellértékűnek tartjuk, és elfogadjuk azok fogalomkészletét, akkor sajnos le kell szögeznünk, hogy a magyar társadalom nem politikai közösség – és nem is volt az soha. Ahhoz ugyanis, hogy annak tekintsük (minimumfeltételként), az kellene, hogy a szemben álló felek elfogadják egymás legitimitását, elfogadják egymás értékvilágának létjogosultságát. Ehhez képest Magyarországon egy-egy kormányváltás után a fél ország úgy érzi magát, mintha megszállt területen élne."
Ezt hívom én civilgyilkosnak.
Ez a perspektíva ha felülről nézzük a dolgot. A keretalkotók és a vonatkoztatási csoportok azaz a kisközösségek felé ez a politikusok viszonya.
Mivel a prototipe magyar politikus előbb vagy utóbb hátba szúrja a kisközösségi sík intézményeit, így nekünk nincsen szerves világunk.
Állandóan vargabetűket ír a történelmünk, ahol a csúcsvezetők száműzetnek és a résztvevő rétegek meg száműzötté válnak az új szellemi térben.
"a polgárok egyéni túlélési életstratégiák mentén cselekszenek, egyik napról a másikra élnek, nem terveznek, bizalmatlanok, alapvetően ellenséges környezetben érzik magukat, és érvényesülésük (saját megélésük alapján: túlélésük) érdekében könnyedén hágják át a szabályokat."
Ezt nevezem én INTÉZMÉNYESSÉGTAGADÓ attitűdnek.
A prototipe magyar polgár ??? vagy mi... akkor se megy civil aktivitás környékére ha tüzes vassal sütögetik a talpát, vagy a politikusok kilopják a szemét.
Így aztán együtt éneklik azt a kánont az orbáni csürhében és a népdalkórusokban, hogy a társadalmi kontroll intézményességek márpedig nem léteznek, soha nem is voltak és nem is lesznek, Kárthágót pedig fel kell szántani, a politikafüggetlen civileket ki kell irtani, de minimum távol kell tartani a közbeszédtől, Éljen a Halász-Zuschlág paktum és ovi a napisten földi helytartója!!!
A közösségfejlesztő a politikusok szemében egy ízzó vastrónon megégetendő paraszt, a zemberek szemében meg már messze a zsákmányszerző struktúra követe.
Kommentek