RDH Blog - RSS 2.0Ferge Zsuzsa a szegénység ügyben az objektív - relatív depriváció fogalmával operál, megkülönbözteti azt a fajta szegénységet, amely egy nehezen meghatározható határvonal alatti szegénység és azt, amikor valaki akár bőven középosztálybeli életmódja mellett szegényként definiálja önmagát vagy a környezete annak látja.
Az egyik nagybátyám pl. építkezett egyet a 40-es éveiben és a tízmilliós CHF hitel havi törlesztőrészlete megegyezik a kettejük fizetésével, így ha fizetnék a hitelt, akkor 0 forintból kellene megélniük. Ez a mai falusi értelmiségi keret.
Egy megrendítő történetet hallottam tegnap arról a környékről, ahová én is készültem letelepedni. Tiszainoka és Cibakháza között kinéztem egy tanyát és le is előlegeztem. Nekem ez első lakás lett volna, de sajnos vagy talán szerencsére nem tudtam megvenni, mert egyetlen foglalkoztatási projektem sem indult el, így nem költöztem oda.
Az ottani tanyavilágban megjelent egy idősebb pár, akik sikeres vállalkozói karrier után úgy döntöttek, hogy eladják a vállalkozást és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Több Tüzép telepük volt. A tanyát gyönyörűen felújították és vélhetően egy gyerekkori álom vált valóra, amikor pónilovakkal kezdtek foglalkozni. Nemzetközi szinten jegyzett tenyészetük volt.
Az utóbbi időben azonban nem ment a bolt és elérkezett az a pont, hogy talán évtizedek óta először kölcsön kellett kérniük.
Átmentek a szomszédba és kértek 5000 Ft-ot.
Bankárként sok kisvállalkozóval találkoztam. El tudom képzelni, hogy egy sikeres vállalkozói életpálya után mi zajlott le ezekben az emberekben. Rettenetesen összeegyeztethetetlen a szegénység ezen foka és az életpályából eredő önkép.
Egy héttel később a pár közösen öngyilkosságot követett el.
Engem nagyon elszomorított a történetük.
Kommentek