RDH Blog - RSS 2.0A konyhában, ahol dolgozom, néha jön egy-egy helyettesítő kolléga egy ügynökségtől. A múlt héten egy tatár hölgy jött, akivel sokat beszéltünk a közös kulturális gyökerekről. Ő pl. azzal kezdte, hogy a magyarokban tuti van tatár vér. Az udvariasság visszafogott abban, hogy elmondjam neki, hogy ezügyben azt tanultam az iskolában, hogy a tatár sereg vonulását a B vércsoport elterjedése jelzi a mi populációnkban, szóval tuti végig erőszakolták a jó népet.
Egyébként ez amolyan lovas nomád kalandozó szokás lehet, mert rólunk is ez maradt meg az európaiak emlékezetében. Amikor szóba került az Attila kora beli történelem, akkor például az angol séfünknek menten az jutott eszébe, hogy végig erőszakoltuk a kontinenst.
Az, amit a civilgyilkos zsákmányszerző párttitkárkaszt tett, az egy információs korabeli tatárjárás.
Elfoglalják a döntéshozó pozíciókat és privatizáció 1, privatizáció 2. privatizáció 3. és szépen omlik össze a hazai foglalkoztatás / mezőgazdasági termelékenység és még valami.
A gazdaság tudatalattija a mi kultúránkban nem számol az önellátással, pedig ez a téma a durván elszegényedő társadalomban nem érdemli meg, hogy totálisan vakok legyünk rá. A reciprocitás évmilliókon keresztül pótolta a piac hiányát.
A piac egy új konstrukció, ami nálunk egyelőre valahogy nem akar a saját lábán megállni.
Asszem 4 éve alternatív Nobel díjat kapott az az indiai hitelezési modell, amely asszonyoknak hitelt ad arra a fedezetre, hogy 4-5 szintén nincstelen társa kezességet vállal érte. Általában tehenet vesznek ezen a pénzen és a tejét félig értékesítik és félig megeszi a család.
Gyerekkoromban még élt az a hagyomány a hajdúság falvaiban, hogy a tehenet kihajtották a csordára.
Amikor 5 évvel ezelőtt közösségfejlesztőként dolgoztam egy hajdú faluban, mondták, hogy tavaly szűnt meg az utolsó csorda.
Eltemettünk valamit, ami nem biztos, hogy halálra ítélendő probléma megoldási algoritmus. Mint szociális ügy se lényegtelen, hogy fenntartjuk-e ezt a hagyományt vagy évtizedekig tartó hadviseléssel elérjük, hogy eltöröltessen a föld(ünk) színéről.
A lengyelek megvédték ezt és ma már látszik, hogy ennek volt értelme.
Ahogy az indiai társadalomban megvan a helye ennek, így a lengyelek is jól jártak vele.
Azért hívom tatárjárás volumenűnek a mezőgazdaságban végbement és a vidéki élettérben végbement társadalompolitikai pusztítást, mert teljesen indokolatlan, hogy a vidéki emberek depressziósan otthon ücsörögjenek és várják a soha meg nem érkező nyugdíjat és segélyeket.
Egy zsebkendőnyi földön el lehet tartani a családot élelemmel, és ennek kisvállalkozás formája is képes forradalmi foglalkoztatási eredményeket produkálni.
Voltam egy Észal-alföldi civil díjátadón 1997-ben, ahol egy 14 HA területen működő foglalkoztatási szervezet kapott abban az évben elismerést. A díjazott azt mondta, hogy általában ekkora földön 1-2 családtag él meg valamilyen traktorosdi technológiával. Ha akarjuk, akkor ki lehet találni, hogy miként lehet a föld foglalkoztatási és szociális eszköz.
Ennek az eszközreprezentációja se az egyszerű emberek fejében se a politikusok fejében nincsen a helyén.
A Marxizmus kifordítva. Ez van a fejünkben. Azt gondoljuk, hogy akkor ember az ember, ha termelő eszközt birtokol, lehetőleg jó nagyot.
Semennyire nem tulajdonítunk jelentőséget annak, hogy ez az eszköz más célokat is szolgálhat.
A FIDESZ nevezetű és az MSZP nevezetű falkaállatok között az Ángyán doktor félék csak arra kellenek, hogy elhitessék a néppel, hogy van közjó tartalma az ő kormányra kerülésüknek.
Pedig egyetlen célt követnek.
Ezért hívom őket civilgyilkos zsákmányszerző pártitkárkasztnak.
Szerintem ezt a Gordiuszi csomót onnan kell kibogozni, hogy fel kellene építeni annak a célképzetét, hogy a foglalkoztatás körüli kulcspontokon fontos társadalmi kontrollt gyakorolni.
Nem szabad engedni a Putyinista társadalompolitika kirekesztő és versenykorlátozó erőit tovább garázdálkodni.
Én. például a "Munkahelytermetés" országos társadalmi vita után megírtam a mérlegelő vita anyagát és el akartam kezdeni a "Mezőgazdaság - foglalkoztatottság" társadalmi vitát. Megkerestem ez ügyben Ángyán tanár urat is Gödöllőn.
A "Munkahelyteremtés" témában lefolyt kampánynál megdöbbentett az, hogy 0 sajtóvisszhangja lett. Az előző ugyan ilyen és ugyan ekkora kampányunknak több mint 100 sajtója volt. A mezőgazdaság kampányra 12 pályázatot dobtak vissza. Volt 4 fórum, szóval kipróbáltam, hogy milyen a gyakorlatban az anyag.
Aztán elhagytam az országot és nem tervezem, hogy valaha közösségfejlesztek odahaza.
Kommentek