Már rég cikket akartam írni ehhez a topichoz, mert szerintem igazi állatorvosi ló.

Elfoglalt vagyok, mert szállást és állást keresek Londonban szerencsét próbáló barátaimnak.

Magam is erősen gondolkodtam rajta, hogy itt Angliában politikai menedékjogot kérjek és a blog és a médiatörvény ügyében állásfoglalásra késztessem az itteni hatóságokat.

Mint jogvédő, ez egy normális politikai tiltakozási akció. Mohácsi Viktória lépését azért is helyeslem, mert ő 2000 hazai roma hasonló lépése után tette ezt meg.

Bájos, amikor egy EU parlamenti képviselő azt a nyilatkozatot teszi, hogy az ország, amelyből jött, törvénytelen kirekesztés eszközeivel él.

1. A minap egy angol újságíró látogatott el Gyönygöspatára és annak a véleményének adott hangot, hogy ami ott van, az Apatheid szintű rendszer. Viktória is azügyben emelt szót, hogy a hazai iskolarendszer egyre durvább szegregációs lépéseket tesz. Réges-régen túl vagyunk már azon a ponton, amikor elhihetnénk, hogy egy-egy konkrét esetben sikeres szakmai munkával vissza lehet fordítani folyamatokat. Már olyan tömegű szociális problémával állunk szemben, ami már közösségi munkával sem kezelhető. A rendszer és a kultúra szintjén omlik ránk minden. Ha egy-egy faluban megszületik a heuréka, hogy az Apartheid nem megoldás... akkor mi van? Mi lesz a másik 2800 esettel, amelyet a rendszer támogat abban, hogy inkább a szegregáló iskola felé építkezzünk? Mekkora civil fejlesztői kapacitással kellene nekimenni annak a kihívásnak, hogy 3700 esetben tudjuk facilitálni a helyi lakossági közösség közgondolkodását a szegregáció ügyében?

2. Civil aktivistaként ellehetetlenült és éppen olyan földön futóvá vált, mint aki totál előröl kellene újra építenie önmagát. Mivel elég jól ismerem a civil szakértők "iparágát" és azzal a szemmel figyelemmel kísérem, hogy el lehet-e indulni ma ezen az úton.... totál igazat adok neki, hogy hanyat-homlok elmenekült. Én is ezt tettem 3 éve. A dédapám kerékgyártóként azt hitte, hogy az a szakma "örök életű". Néha fel kell ismernünk, hogy az a szakma, amit művelünk, az nem abba a világba való. Civil aktivistaként, humán-fejlesztő szakemberként most jobb ha nem próbálunk meg szolgáltatóként megélni. Nincsen ennek értelme! Totál rendszeridegen!

3. A blogban rengeteg cikket írtam arról, hogy a bérrendszerünk enyhén szólva nem jóléti társadalom konform, egy egészen magasan kvalifikált embernek sem kínál fel élhető perspektívát. Az intézményesség tagadó mentalitásunk azt diktálja, hogy egyből zsákmányszerzőnek bélyegezzünk mindenkit, aki kicsit is többet keres, ugyan akkor elképesztő látni, hogy nálunk az orvos sem lehet biztos abban, hogy a szakmaválasztása nem-e "one way ticket to the" hajléktalan karrier. Itt egy EU parlamenti képviselő azon a tapasztalaton döntött kivándorláson, hogy anyagilag teljesen ellehetetlenült. A magyar bérrendszer egy préselt falevél. nagyon közel van egymáshoz az alja és a teteje. A "magas" bérekből is éhen lehet halni! Innentől kezdve az egész a víz alá bukott!

4. Mint segítő, totálisan lehetetlen odahaza dolgozni, de van annak értelme, hogy egyének, családok vagy kisközösségek segítésével foglalkozzon az ember,csak ehhez kell egy jóléti társadalom. Ez esetben a rendszerváltás korabeli álmainkat nem kell a következő életünkbe delegálni. De sajna kultúrát kell váltani hozzá.