A Moodys bóvli minősítése kapcsán reflex szerűen megszólalt a kormányzati kánon, amely azt harsogta, hogy a minősítés a napnál világosabban manipulatív rossz indulatú támadás, amely nem a valós magyar helyzetről ad képet, hanem a minősítés szeretne előállítani egy olyan állapotot, amely tönkreteszi a magyar gazdaságot.

Való igaz, hogy a bóvli minősítés egy igen veszélyes cselekmény, ugyanis számos pénzintézet ez esetben el kell, hogy adja a magyar papírjait, akár áron alul is. A szabályzatok többsége tiltja, hogy ilyen minősítésű állampapír hozamával kalkuláljanak.

A minősítés éppen arról egy jelzést, hogy a kalkulálhatóság megszűnik. Ennek a gazdaságnak, ennek az adórendszernek, ennek a társadalomnak a kalkulálhatatlanság a jellemzője. 

 A parlamentben éppen egy közgazdász találkozó volt, a megjelent professzorok adták a nevüket egy olyan nyilatkozathoz, amely a minősítéssel ellentétben azt állítja, hogy a magyar adatok kifejezetten jók, a minősítés érthetetlen. A magyar közbeszédben elhangzott két szakvélemény, amely ennél a címkézésnél részletesebben foglalkozott a magyar költségvetéssel és a magyar gazdaságban zajló folyamatokkal. 

Mindkét intézmény közpénzből működik és az a dolga, hogy szakvéleményt, a Moodys-éhoz hasonló visszacsatolást adjon és ezt a közbeszéd szereplői számára nyilvánosságra hozza.

Mindkét intézmény szakvéleményének recenzióját olvashattuk a Népszabadság hasábjain.
Az Állami Számvevőszék a költségvetési törvényt javarészt szakmailag értékelhetetlennek tartotta, mert az abban szereplő adóbevételi adatok és megtakarítási adatokat semmilyen követhető számítás, szakvélemény, hatástanulmány nem támasztja alá. Szeptemberben 98%-ban nem volt ilyen számítás.

A Pénzügykutató Rt tanulmányának recenziója ezzel a címmel jelent meg: "Itt az idő, térdre, imára! Ebben a recenzióban azt olvashattuk, hogy ha egy gazdaságban a beruházási kedv és a banki hitelezés egy bizonyos szint alá süllyed és az adóbevételek tervezett növekedése további kereslet csökkenéssel sújtja a gazdaságot, akkor ez több létfontosságú ponton megtámadja a pénzáramlás rendes egészséges menetét.

Orvosi példával éve, egy baleset esetén a legsürgősebb diagnózis kérdés, hogy ért-e komoly hatás létfontosságú szervet. Az emberi szervezetben több olyan szervünk van, amely sérülését másodpercekig, vagy maximum percekig tudjuk túlélni.

Ezek után mit értenek a politikusok és a nyilatkozattal egyet értő közgazdászok azon, hogy a magyar gazdasággal és költségvetéssel minden rendben van és ennek a rendkívül jól teljesítő gazdaságnak és költségvetésnek nincsenek érdemben gyenge pontjai? 

Ez a kormány életveszélyes mértékben blokkolja a vélemények áramlásának csatornáit. Minimum 20 ponton akasztotta meg a normális demokratikus érdekegyeztetés körüli információ áramlást. 

Ez a jelenség önmagában indokolhatja azt, hogy a magyarok által kommunikált dolgokat fenntartással fogadja egy külső szemlélő. Innentől kezdve egy magyar kormány által kimondott dolog nem ugyan olyan súlyú, mint azon kormányok által kimondott adat, amelyek szakmai és társadalmi kontroll mechanizmusok tükrének kitett, azaz a közvélemény által értékelhető adatokkal, javaslatokkal áll a nyilvánosság elé.

"Az állampapír, a forint árfolyam és CDS felár terén, minthogyha hadműveletek folynának az ország ellen!" - mondta Matolcsy ezen az ominózus sajtótájékoztatón.

Ez a rizsa eteti azokat a választókat, akik elhitték már a választási kampány 8 év alatt is, hogy a teljes üzleti világ a magyarok kipusztítására szerveződött.

Ezt a társadalmi krízis méretű probléma tömeget éppen az okozta, hogy itt a politikusok egy elfojtó terápiát alkalmaznak. Azt a politikai szocializációs vonalat erősítik, hogy NE beszéljünk ezekről. NE nézzük oda. 

Ez a hozzáállás ideiglenesen is életveszélyes. Nagyjából annyira, mintha azt próbálgatnánk, hogy lehet-e az utcán becsukott szemmel két percig biciklizni.

Itt azért komolyabb módosítások történtek a rendszerben. A társadalmi kontroll intézmények 1998 óta tartó felszámolásával a rendszer lett vak. Nemhogy bekötötték a szemét, inkább kiműtötték.

Évekbe, évtizedekbe fog telni, amíg a kultúra az életvilág mélységéig ható módon ismét visszatérhet a látás képessége, de egyenlőre arról folyik a discurzus, hogy mi akarunk-e látni? Akarunk-e arra nézni, amerre megyünk?

A blogban van pár vesszőparipám, amit ezzel kapcsolatban gyakorta neki eresztek a magyar valóságnak.

1. Az etológia Csányi Vilmos által kifejlesztett ága szerint az emberi kultúra arra épül, hogy mi a világról alkotott modelljeinket, tapasztalatainkat képesek vagyunk megosztani egymással a beszéd útján. Ha a közbeszéd intézmények a pluralizmust helyettesítik azzal, hogy egyetlen ideológus érdekcsoport hangja hallható csak, ott nem csodálkozom, ha a rendszer komoly szürkeállomány hiány jeleit mutatja.

2. Varga Károly egy 40 éve lefolytatott kultúra összehasonlító kutatásban figyelmeztetett arra, hogy óriási ára van annak, ha a mi döntés előkészítési kultúránkban nem jelennek meg szakértők és az érintettek artikulált véleményei. Ehhez mérhető súlyú kulturális betegségünk az, hogy nem tudunk tisztességes értékeléseket végezni.

3. Ha már a kormány háborús retorikában szemléli a pénzpiaci folyamatokat. Nem lenne hiábavaló a Sun CU dinamikai tudásának gazdaság stratégiára vetített szemszögéből valódi értékelést végezni és ez alapján készíteni stratégiákat. Talán 5-6 cikket írtam már arról, hogy a mi gazdaságfejlesztési stratégiánk az, hogy minden nyaláb szénát felégettünk az alföldön, de ez nem csak az ellenség számára teszi átjárhatatlanná a földünket, hanem számunkra is lakhatatlanná válik. By the way! Hol az ellenség? Mert mi itt vagyunk!

5. Az Európai Unió, amelynek hazánk teljes jogú tagja, deklaráltan a tudás alapú társadalom irányba látja a gazdasági felemelkedés lehetőségét. Az, amit ez az Orbán kormány csinál, ez durván jóléti társadalom ellenes és a tudás társadalom korában a dilettantizmus diadala a kor színvonalán gondolkodók fölött. Ha semmilyen társadalmi kontroll nincsen már, ha Orbán Viktornak csak a szakrális legitimáció szintjén van csak elszámolni valója a jóistennel, akkor nekünk nem dolgunk visszacsatolást adni arról, hogy mi mit élünk meg hazai gazdasági fejlődésként, milyennek látjuk a kilátásainkat, mennyire tudunk bekapcsolódni a vezetőink által mutatott irányvonalakba. Nincsen már helye a közbeszédnek, nem folyik olyan döntés előkészítési eljárás, amelyben nekünk az érintetteknek lapot osztottak.

Egy kérdést feszeget Pál Tamás életműve, ami ide kívánkozik. A végrehajtási folyamatokban számítanak az erőfeszítésünkre?

Abban a 4 napja elhangzott beszédben amelyben Matolcsy az agysebészet fogalmat használta a koponyalékelésre, ez hangzott el:

"Javítsuk, fejlesszük, gyarapítsuk, gazdagítsuk, bontsuk ki a saját életünket! nem szabad olyannal foglalkozni amiben nem lehetünk jók! Ahhoz, hogy mindenki sikeres legyen... igen - improving your life. - A saját életén keresztül kell táplálni a Kárpát medence sikerét!"

Simplicity!