RDH Blog - RSS 2.0A rendszerváltás első két kormánya még elég világosan haladt a nyugati típusú demokrácia és a jóléti társadalom felépítmény irányába, de orbánnak nem tetszett ez a tempó, ezért nagy határozottsággal leszedte erről a vágányról az országot.
Most, hogy azt csinál, amit csak akar, most derült ki a közvélemény számára, hogy egy tőkeigényes, alacsony információ igényű, nem humanizált rendszerben gondolkodik.
Több oldalról is meg kellene vizsgálni ezt a jövőképet.
- Hogyan illeszkedik ehhez a külső gazdasági környezet? Van-e külső felvevő piaca a manufaktúrák termékeit értékesítő innovációnak?
- Milyen belső folyamatok erősítik vagy gyengítik azt, hogy ez robbanásszerű gazdasági erőként jelenjen meg a munkahelyteremtésben? Hogyan illeszkedik ez a hagyományainkhoz?
- Milyen kulturális problémák adódnak a kisvállalkozásokra támaszkodó kalandozások körül?
1. A kisvállalkozások elsősorban belső piacra termelnek. Ahhoz, hogy exportképes piramis jöjjön létre, ahhoz kedvező helyzet kell. A szocialista rendszerben exportálni tudtuk, mondjuk a háztáji termelésből származó paradicsomot, de ehhez a helyi és országos erőfeszítésen kívül volt egy keret is. Az EU kifejezetten olyan keretként jelent meg,amely ellenségesen viszonyult a mezőgazdasági rendszerünkhöz. Mind a feldolgozóipar, mind pedig a kistermelés megsemmisült.
Ha manufaktúrákra alapuló munkahelyteremtést szeretnénk támogatni, akkor előbb ennek a piacát kellene kialkudni a világban. Az sem utolsó, ha a belső kereslet gyakorol ilyen formában munkahelyteremtő hatást, ám jelen pillanatban ott is súlyos vereséget szenvedett az "új belépő kisvállalkozói" életvilág. Sakk matt!
2. A rendszerváltás környékén virágzott a "maszekoljunk" "gyerünk-gyerünk" világ. Könnyű volt belevágni valamibe, sokan találtak maguknak kiegészítő jövedelmet vagy akár megélhetést is a nyílt piacon.
A 68-as gazdasági fordulat azonban a rendszerváltással egy olyan keretbe landolt, amit a fejlett nyugat kisvállalkozásai sem bírnának ki élve 3-5 évig. Ekkora adóelvonást csak akkor lehet teljesíteni, ha valaki nagyon megtalálta az arany tojást tojó tyúkot, és az soha sem tart szünetet - egyenletesen teljesít.
A mi gazdasági rendszerünk az elejétől kezdve érvényesíti az állam adóigényét, sőt gyakorta magas belépési küszöböt határoz meg. A hitelek világában is elképesztően magas a belépési küszöbünk.
Határozott fordulat tehát a késő kádári kisvállalkozások világához képest, hogy mostani vállalkozásoknak egy óriási intézményesültségi környezettel kell szembenézniük. A születésük pillanatától kezdve bírniuk kell az állam adóelvonási tempóját.
A túlintézményesült közeg áttereli egy másik síkra a vállalkozásokat. Ez már nem alacsony információ igényű világ. Számtalan követelményt támaszt az állam.
A struktúra által támogatott rablás országában rendre jelennek meg olyan törvények is, amelyek politikai ragadozók nyájába terelnek egész iparágakat. Az elmúlt hetekben a temetési vállalkozók között rendezett ilyen jellegű szabad rablást a politika, majd a kocsmai játékgépek piacán.
Összehasonlítva a jelenlegi Angliával, odahaza minta nem lenne érték a munkahelyteremtő vagy az önfoglalkoztató.
3. A kulturális hagyományaink erőteljesen támaszkodnak a reciprocitás jellegű aktivitásra. A késő kádári rendszer ehhez szervesen illeszkedett, a ami rendszer jószerivel háborút folytat a kölcsönös segítségnyújtásra alapuló világ ellen.
A szabálykövetés / adócsalás körüli problémáinkkal feltétlenül kellene kezdeni valamit, de abban nincsen nagy munkahelyteremtési potenciál, hogy megpróbáljuk a szürkegazdaság - fekete gazdaság iparágakat adózógéppé átszerkeszteni.
Gyurcsány ezen a fronton semmilyen eredményt nem tudott felmutatni és ijesztő, hogy orbánék sem találnak más "húzóágazatot".
Kommentek