Mára már teljesen világos, hogy a rendszerváltó elit utolsó nagy hazudós társasága alól is kikopott a szőnyeg.

Mereven hajtogatják a saját probléma megoldó felkészültségükből adódó kliséket, de azok, akik eddig simán bedőltek a süketelésüknek, azok egyre inkább adrenalinfröccsként élik meg ezeket a szövegeket.

Kulcspontokon látszik, hogy ez már a hullamerevség állapota.

Mozdulatra képtelenül nézzük, hogy miként omlik össze az egymillió hiányzó munkahely mítosza.

A nyugdíjunkat benyelő államadósság elleni háború ott tart, hogy elértük az államadósság mindenkori csúcsát. Soha nem volt még ekkora az államkassza kölcsönállománya.

Elfogyott a jegybank valuta tartaléka, amivel az elmúlt 3-4 hétben még blokkolni tudták a forint leértékelődését. Eddig. Kihúztuk az ünnepig.

Orbán már csak kokikért és sallerokért jár Brüsszelbe. Bár most például inkább onnan gyűjt be párat, mert ha esetleg kiállna, akár csak FIDESZ hívő közönség elé, akkor meglehet hogy nem lennének vele olyan civilizáltak, mint az európaiak szoktak.

Reménykedem abban, hogy megszületett az a felismerés, hogy a demokrácia alapvetően a társadalmi tervezésen alapuló rendszer.

Nem elég, ha szavazni lehet. Attól, hogy szavazunk, attól még lehetünk kiszolgáltatottak ideológus érdekcsoportok önkényeskedésének.

A demokrácia azt jelenti, hogy közösen alkotjuk a szabályokat.

Vannak országok, akik nekifeküdtek annak, hogy a kultúrájukat erre az alapra helyezzék.

Japán sikere ebben rejlik. Az utolsó kis szervezetben is halálosan komolyan veszik, hogy mindent leegyeztessenek egymással és bárkinek az ötleteit integrálják a változtatásokba.

A skandinávok helyi társadalmi kontroll mániája is alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy az óriási mértékű elvonást /adót/ egy hihetetlen hatékonyság által vezérelt újraelosztás  vigye oda, ahol segítségre van szükség.

Ma az angolszász világban Ausztrália vagy Kanada számít a jóléti társadalom modell leg emberközpontúbb, leg élhetőbb országainak. Ezek az országok nem gyarmatosítók voltak, hanem gyarmatosított perifériák.

A centrum szerep Spanyolországról Angliára, onnan Amerikára majd onnan ezekre az országokra került.

A modernizáció kulturális csúcsteljesítményei a saját munkájukkal érték el ezeket az eredményeket.

Azzal, hogy olyanná szerkesztették a közbeszédet, amely figyel a problémákra, az ötletekre, a modern felé fordítja az arcát.

A magyaroknak le kell vetkőzniük azt a kulturális sajátosságukat, hogy mi nem szeretünk a problémáinkról nyilvánosan beszélni. Nem szabad megengedni, hogy a hatalmon lévők szankcionálják a problémák kimondását. Ha ezt tűrjük, akkor a leszakadás lesz a borítékolható sorsunk.

 Reménykedve várom a holnapot.

Várom, hogy megszülessen annak a reménye, hogy az emberek újra a kezükbe vegyék a sorsuk alakítását.

Nem az a lényeg, hogy nekimennek-e az orbánistáknak vagy nem. Megtehetik az orbán hívők, hogy nem állnak az útba. Álljanak félre, mert az ő idejük lejárt.