Cseles jótékonysági akciót szervezett Pesten és Budán a Sopron Bank. Az Ausztriában és a Nyugat-Dunántúlon bevált becsületkasszák mintájára a pesti és a budai bankfiókjuk elé olyan italautomatákat helyeztek el, amelyekből 50 forintért meg lehetett venni egy félliteres ásványvizet, de az „árut” ingyen is el lehetett vinni.
A bank vállalta, hogy a befolyt összeget megduplázza, ezzel segít a Csodalámpa Alapítványnak abban, hogy egy leukémiás zalaegerszegi kislány számára otthoni játszóteret építsenek. Azt is kiírták, hogy aki nem fizet, megrövidíti a kislány mögé álló alapítványt. Nagy volt tehát a kockázat – erkölcsi értelemben.
Az eredmény megszületett. Budán az ásványvíz-vételezők 37, Pesten 36 százaléka fizetett, a többség (63 és 64 százalék) nem. A bank a háromhetes akció eredményét igen finom diplomáciai érzékről tanúbizonyságot téve úgy összegezte, hogy Budapesten is olyan fontos a becsület és a tisztesség, mint a fővárostól nyugatra. Például Sopronban vagy a Lajtán túl.
Ez is egy jó kísérlet ahol az "intézményesség tagadó" mentalitásunk megmutatkozik.
Mi nem vagyunk hajlandóak "integrációs célú" akármikben részt venni.
A múltkor egy pszichiáter itt a nolon simán ráfogta a Habsburg, meg orosz, meg török, meg tatár befolyásra.
Én inkább Gézát, meg Szent Istvánt okolnám.
A dehumanizációs forradalmunknak volt egy olyan mintája, hogy a magyarok megéltek egy durva kirekesztettséget itt.
Még 300 év múlva is úgy néz ki a királyi hadsereg, hogy kunok, székelyek, meg szászok mellett kb. 10%-ban jelennek meg magyarok.
Azóta nem nagyon tudjuk helyrerakni ezt.
Azért kezdtem el kutatni ezt a kérdést, mert a mostani politikai marketing használja ezt a "kirekesztett vagy a saját országodban!" baromságot. Ennek spéci 80%-os kivívott elfogadottsága van a parlamentben.
Ennek a fonákja az, amikor hétköznapi "részvételi" kérdésekben kiderül, hogy senki sem /elképesztően kevesen/ hajlandó megmozdulni a közjóért.
Lopni meg 70% boldogan!
Kommentek