A nol.on olvastam ezt az estpéldát, ami beindította a mitikus fantáziámat.
Jeffrey Levine, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője azt követően írta a sürgönyt, hogy az ORTT 2009 októberében a Neo FM-nek ítélte az addig a Sláger Rádió által használt rádiófrekvenciát, míg a Danubiust a Class FM ütötte ki a nyeregből. (A döntésből kizárt ORTT-elnök, Majtényi László tiltakozásul lemondott, a pályázatot a vesztesek bíróságon támadták meg. Elvesztett frekvenciájukat nem tudták ugyan visszaperelni, még ha a Sláger-per jogerős ítélete jogellenesnek is nyilvánította a Neo FM pályázatát.)
A cikk esetleírása szerint az amerikai diplomácia megpróbál nyomást gyakorolni a civilgyilkos zsákmányszerző párttitkárkaszt FIDESZ-MSZP koalíciójára azügyben, hogy a rádió frekvenciák kiosztásakor ne "szalonpolitizálós háttéralkuk" és "maffiapárt kenőpénzek" alapon hozzanak döntést, hanem valami kulturált, törvényes korhű módszerrel.
Mivel a civilgyilkos zsákmányszerző párttitkárkaszt eléggé a végnapjait éli, így már nem adnak a látszatra. Nemhogy make up nélkül mennek ki az utcára, de képesek tök részegen hiányos öltözékben kimerészkedni. A Margit híd felújítási költségvetés módosítás, meg a rádió frekvenciák ügye eléggé nagy port felvert ügyek, bár a BKV nokiásdoboz felvonás elsodorta ezeket az ügyeket.
Egyenlőre csak két komment van a cikk alatt, de asszem holnap este szépen leülök a gép elé és a kommentekből olyan tisztán levezetem majd, hogy mi mennyire intézményességtagadóak vagyunk.
A közbeszédben imádjuk azt a játékot, hogy a mitikus fantáziánkat használjuk arra, hogy a felénk jövő üzenetet dekódoljuk.
Általában élből nem hisszük el, hogy az beszél, aki beszél, hanem arról kezdünk el fantáziálgatni, hogy ugyan ki adta a szájába ezeket a szavakat.
Amikor mi magunk választunk címzettet, akkor is gyakori, hogy fölé lövünk, azaz semmiképpen nem az illetékest szólítjuk meg, hanem 1-2-3 felettesét.
A legszebb ezügyben az érpataki polgármester, aki a helyi rendőrkapitánynak címzett levelét egyben elküldte a megyei és az országos rendőrkapitánynak is. Ez a magyaros sorozattűz. Biztos, ami biztos...
A konfliktus kezelésünk is olyan, hogy cunami erejű sztorik törnek elő a semmiből, egyfajta búvópatak szerű játék keretében. Ezt a modellt Pál Tamástól hallottam, amikor a halásztelki esetről készítettem esetleírást. Ott is azzal kezdte a XIV. Lajos mentalitású igazgató, hogy az önkormányzati Bizottság nem lehet illetékes az ő fegyelmi kérdésében, hiszen ő indult a választásokon, így a politikai ellenfelei csak nem bírálhatják el az ő esetét.
A nem intézményességtagadó kultúrák gyermekei ettől hülyét kapnak. Szerintük a rádió frekvencia ügyben egy konkrét testület dönt és konkrét törvényi kerete van mindennek. Az a piac is halál konkrét szervezeteket működtet vagy húzza ki ezek lába alól a talajt.
Ha bebizonyosodik, hogy a politikusok ügynökként árulták a rádiófrekvenciákat, akkor vélhetően akkora kártérítést fogunk fizetni polgári perben, hogy csak úgy füstöl!
Az, hogy mit visz a cikk mögé a mitikus fantáziánk, azt figyeljük csak szorgalmasan!
Holnap tovább írom ezt a cikket.
Kommentek