Az adatvédelmi onbusman felfigyelt arra, hogy a parlamentben egy interpellációra adott válaszban Navracsics Tibor azt a látszatot keltette, hogy hazudozik arról, hogy kinyilvánított-e véleményt a szociális konzultáció kérdőívéről.

Egyszer nyeretem egy kutatási ösztöndíjat főiskolás koromban és nekieredtem annak a kérdésnek, hogy miért van az, hogy 450 iskolában volt olyan társadalmi tervezés fórum /Igazlátó Nap/, ahol a gyerekek interpellációkat fogalmazhattak meg és ehhez képest 5 iskola van, ahol ezt követték újabb ilyen fórumok.

Ebben a kutatásban ismertem fel, hogy az autoriter és életvilág szempontokban gondolkodó általam PRÉDIKÁTOR-nak elnevezett karakter szemben áll a facilitatív és rendszerszemélettel közelítő RENDSZERFEJLESZTŐK értékvilágával.

Ez egy tipikusan ilyen vita.

Az atutoriter nagyhasú török basa, aki halálra lopta már magát, elvitatja a szólás jogát valakitől, azzal az érvvel, hogy ez a szerencsétlen kivégeznivaló csak az életéért könyörögve mondja azt, amit szakmai véleményként mond. 

A vita tárgyszerűségében épp arról szólt, hogy kikérték a véleményét és ezzel betartották a törvényt, vagy NEM!

Az onbudsman azt hiszi, hogy a bíróság a tények világából fog ítélni.

Meglátjuk, hogy lesz-e még bíróság mire ez az ügy odaér.

 

Az ombudsman június 7-én a vizsgálat eredményeire alapozva nyilvánosságra hozta állásfoglalását. Jóri András azt írta: álláspontja szerint sérti a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény előírásait a szociális konzultáció keretében végzett adatkezelés, mert nem biztosítja az érintettek személyes adatok védelméhez fűződő jogát, ezért a beérkezett kérdőíveken szereplő személyes adatokat törölni kell.

Aznap a miniszterelnök szóvivője újságíróknak azt mondta: "személyes motivációk indokolhatják" az ombudsman állásfoglalását. Szijjártó Péter utalt arra: a szociális konzultáció megkezdése előtt a kormány által kijelölt KEKKH felvette a kapcsolatot az adatvédelmi biztos hivatalával, és vezetői több személyes egyeztetést folytattak az ombudsmannal és munkatársaival. Ezek során egyszer sem hangzott el kifogás a személyes adatok védelmével kapcsolatban - közölte a szóvivő.

Másnap, június 8-án Jóri András közleményt adott ki, amelyben azt írta: nem volt előzetes egyeztetés a szociális konzultáció kérdőívéről. Hozzátette, hogy a levelek kiküldése előtt egyetlen alkalommal, május 5-én találkozott vele a KEKKH vezetője, akinek a tájékoztatása szerint a kérdőíven ekkor már nem volt mód semmilyen változtatásra, ennek ellenére azt neki nem mutatták meg.

 

A kérdőívet elemezte egy szocilológus barátom is. Ő teljesen alkalmatlannak tartja arra, hogy ezeket a kérdéseket közvélemény kutatásra eredményesen fel lehessen dolgozni:

 

Szociológiai kérdőívkérdésként alapvető módszertani szabályokat rúg fel, mivel a kérdés sugalmazza a választ, az egyik választási lehetőség (az állam avatkozzon be az árképzésbe) olyan képzelt következményt is tartalmaz (az emberek nem tudják fizetni a közműdíjakat), ami nem csak a közműárakhoz kötődik. Ennél még magasabbra tekeri a hangerőgombot a nyolcadik kérdés, ahol az első választási lehetőség így hangzik, hogy: „A gyógyszergyárak lobbiját meg kell törni, nem szabad hagyni, hogy a drágább gyógyszereket erőltessék rá a betegekre saját extraprofitjuk érdekében”. A kérdőíves vizsgálatok módszertana szerint a másik választási lehetőségnek valahogy így kellene hangoznia: „Az államnak szabad kezet kell adni a gyógyszerlobbiknak, hogy a kiszolgáltatott betegek rászorultságán gazdagodjanak meg”. Nem folytatom.

A kérdések formai nonszenszei egymást követik. A második lehetőségben foglalt állami cselekvés (a díj korlátozása) az első lehetőségben foglalt cselekvésnek (nem engedi, hogy extraprofitot szedjen) nem a pontos megfelelője, ezért nem lehetnek egymás alternatívái e kérdés kapcsán. A hatodik kérdésben, mely a bajba jutott adósokról kérdez, nem ugyanarról a csoportról kérdez a kérdés két választási lehetősége kapcsán: az első esetben a kérdés az, hogy az állam segítsen-e a bajba jutott, devizaalapú lakáshitelekkel rendelkezőknek, míg az alternatíva az, hogy ne segítsen az állam senkinek, aki nem tudja fizetni az adósságát. (Lakás? Áruvásárlás? Forint? Deviza? Tudja valaki?) A tizedik kérdés, mely az oktatáspolitika egyik kulcskérdésére kérdez rá, a maga nemében egy drágakő, hiszen más-más oldalról nézve más-másképpen csillog, tartalmával a kétségbeesésbe tud kergetni egy felsőoktatási oktatáspolitikust, formájával egy elsős szociológiahallgatót, miközben bőven udvarol a populista elitutálatnak is.

 

 Ocsmány kampány a FIDESZ részéről, hogy egy RÉSZVÉTELI JOGról úgy beszélnek, mint okafogyott marhaságról.

Már minden részvételi jogot hasonló vehemenciával gyomorszájon rúgtak.

Nem félnek, hogy el fognak szigetelődni a társadalomtól?