Az egyik állami vezetőnk a következő sommás visszacsatolással örvendeztetett  meg bennünket: "a magyar egy olyan nyelv, amely szigetként létezik, fölépítésében egyetlen nyelvre sem hasonlít, és a magyar egy olyan kultúra, amelynek nincsenek rokonai".

Részlet az OECD konferencián elmondott beszédéből:

1. Miben reménykedhetünk, tisztelt Hölgyeim és Uraim?

Abban, hogy egy orthodox és unorthodox eszközöket tartalmazó gazdaságpolitika sikerre vezet. ... Nekünk képesnek kell lennünk levezényelni azokat a változásokat, amelyek történelmi léptékben pótolják a hiányzó versenyképességet, és történelmi léptékben tesznek alkalmassá bennünket arra, hogy versenyelőnyt is szerezzünk...  Nekünk, magyaroknak nemcsak a gazdasági versenyt, hanem az államok működésének minőségi versenyét is meg kell nyernünk ahhoz, hogy az egész gazdaságunk, az egész társadalmunk versenyképes lehessen a nálunk jobb pozíciókon startoló többi országgal.

2. "Valójában a gazdasági válság, az én fölfogásom szerint inkább csak kísérőjelensége egy új világrend kialakulásának, amely új világrendről egyelőre csak keveset tudunk, de mindannyian érezzük azt, hogy a világ a válság után már sohasem lesz olyan, mint amilyen a válság előtt volt. A világban a hatalmi egyensúlyok sem lesznek olyanok, a világ GDP-jéhez való hozzájárulás arányai sem lesznek olyanok, a világ fogyasztásában való részesedési arányok sem lesznek olyanok. Tehát az a világ, amely a válság után reményeink szerint majd megnyugszik, stabilizálódik és hosszútávon kiszámítható kereteket ad majd az életünknek, az a világ az nem az a világ lesz, mint ami a válság előtt volt. Ezért én személy szerint azokat a politikai erőfeszítéseket, amelyek kimondva- kimondatlanul azt tűzik ki célul, hogy visszahozzák a válság előtti időket Európának, ezeket nem tartom reális célkitűzéseknek. A politikának nem az a dolga, hogy visszataláljon a válság előtti Európához, hanem hogy megtalálja a válság utáni Európa új formáit. Ezen kell gondolkodni, és innen a válság nem csak megpróbáltatás, hanem egyben késztetés, motiváció és lehetőség is arra, hogy aki szellemileg gyorsabban ismeri fel az összefüggéseket, az jobb pozíciókat foglaljon el a válság után stabilizálódó, új világrendben."

3. "Lehet, hogyha a városban sétálnak, nem tűnik föl Önöknek első látásra, hogy Önök már Európában vannak. " 

4. " Furcsa kombinációjú nép a mienk, tisztelt Elnök úr, egyszerre mélyen individualista: a különböző értékkutatások alapján azt mondhatjuk, hogy az angolszász országok után rögtön a magyarok következnek individualizmus tekintetében, de közben elkötelezetten védik azokat a közösségeket, amelyek az életük mindennapjaihoz tartoznak. Egyszerre individualista, és egyszerre védi a közösségeit."

5. "Másfelől, ez egy olyan ország, amely magát mindig is kultúrnemzetnek tartotta, büszke a kultúrájára. Remélem, hogy lesz módjuk ezzel is találkozni. És végezetül ez egy olyan ország, amelyben olyan értékek, amelyek ma már kicsit porosnak tűnnek Nyugat-Európában, még mindig nagy megbecsülést élveznek. Egy olyan ország, ahol a munkát, a családot meg a hazát megbecsülik, tisztelik, elismerik és fontosnak tartják, miközben ugyanez az ország egyébként egyúttal a szabadság nemzete is"

6. Az, hogy ma nem Magyarországról ír a sajtó, hanem Portugáliáról, és hogy ezelőtt néhány hónappal nem Magyarországról írt a sajtó, hanem Görögországról, annak csak és kizárólag az az oka, hogy egy sokak számára furcsa, orthodox és unorthodox eszközöket tartalmazó gazdaságpolitikai mixtúrával az országot visszarántottuk a szakadék széléről. Ma már – legyünk szerények és optimisták – az elfogadható, biztató kilátásokkal rendelkező országok közé sorolnak bennünket, habár még semmi sincs rendben Magyarországon. Jó irányba mennek a dolgok, de még semmi sincs rendben.

 7. "Az OECD néhány paradigmaváltást látott már a nyugati gazdasági világban, ezért a mostani paradigmaváltás sem jelent a számukra ismeretlen újdonságot. Mindannyian emlékszünk arra, akik akkor éltek, emlékezhetnek azokra az időkre, amikor az OECD létrejött. Aztán emlékezhetnek arra a jelentős váltásra, ami az olajválság eredményeképpen következett be a nyugati világban. Emlékezhetünk arra a váltásra, ami a kommunizmus összeomlása, a hidegháború vége és a kétpólusú világrend megszűnése miatt köszöntött a világra. És most itt vagyunk húsz évvel a kommunizmus összeomlása után, és olyan változásokat élünk át, amelyekről személyesen én azt gondolom, hogy nem konjunkturális okokkal magyarázhatók csupán, hanem valójában egy igazi világgazdasági paradigmaváltás időszakát éljük.

8. " Az a gondolkodásmód, hogy először megszerzem a javakat hitelből, és majd utána fogok dolgozni, aránytalanná vált a közgazdasági és a társadalmi gondolkodásban. És az a gondolkodásmód, hogy először dolgozok, és csak utána jutok bizonyos javakhoz, háttérbe szorult. Fölborult az egyensúly, ebből fakadt aztán az a fajta spekuláció, amely –meggyőződésem szerint – végül is nyilvánvalóvá tette a nyugat-európai gazdaságok gyengeségét."

9. "A 20-80-as arányszámra épülő gondolkodásmódból persze következik még egy dolog. Ez a cirkusz és kenyér problémája. Hiszen hogyha csak 20 százalék dolgozik, de mind a 100 % szavaz, akkor valamit csinálni kell azzal a 80 %-kal is. És abban a pillanatban itt áll előttünk az ókori probléma, amit cirkusz és kenyér összefüggésben szoktunk leírni. Hozzá kell tennem, hogy ez a fölfogás persze mélyen megveti az embereket, hiszen valójában azt föltételezi, hogy az emberek csak azért akarnak dolgozni, hogy pénzhez jussanak, és a vállalkozók csak azért akarnak vállalkozni, hogy minél gazdagabbak legyenek. Az európai kulturális hagyomány azonban ennél sokkal gazdagabb. És itt kell keresnünk a megoldást. Ugyanis az európai ember számára még mindig érvényes az a mondat, hogy nem csak kenyérrel él az ember, az európai ember számára a munka és a vállalkozás nemcsak a pénzről és a megélhetésről szól, hanem a szabadságról is. Az önmegvalósításról. Az értékteremtésről. Az élet értékéről. Ezért amikor a gazdasági problémákat akarja majd Európa megoldani, akkor el kell végeznie egy önvizsgálatot, amely messze gazdaságpolitikai rétegek alá megy, és kultúrantropológiai rétegeket is érint meggyőződésem szerint, vagyis vissza kell adni az értékteremtő munka becsületét és elismerését."

10. "Az elmúlt 15-20 évben az úgynevezett technokrata tudás nagyon fölértékelődött a politikai kommunikációban. Kialakult egy olyan kép, ami arról szólt, hogy vannak a szakértők, akiket szembe lehet állítani a vezetőkkel. A szakértők – ebben az ábrázolásban – elfogulatlanok és okosak. A politikusok, vagyis az ország vezetői természetesen elfogultak, mert a hatalomban érdekeltek, és buták vagy gonoszok, esetleg buták és gonoszok"

11. "Például amikor megnyertük a választást májusban, és megalakult a kormány május végén, akkor az egyik első intézkedésünk az volt, hogy a magyar politikai osztály létszámát 50 %-kal lecsökkentettük, megfeleztük a parlamenti képviselők létszámát, megfeleztük a városi tanácsok létszámát, s megfeleztük a megyei testületek létszámát is"

12. "De ha jól figyeltünk a szavaira (Demján Sándor), akkor az, amiről ő beszélt, és amit orvosságként javasol az európai gazdaságpolitika számára, valójában nem egy válságmenedzselés. Amiről ő beszél, az egy új európai gazdasági és társadalmi modell. Ha Önök megnézik az Európai Unió csúcstalálkozójának legutóbbi döntéseit, ahol én is ott voltam március 24-25-én, ahol bizonyos döntéseket hoztunk, és most nemcsak a Demján úr által említett Euró Plusz Paktumról, hanem az azzal párhuzamosan futó, hat darab jogszabályról is beszélek, amely az európai gazdasági kormányzás jogi kereteit alakítja ki. Ha ezeket együtt megnézik, és nem szemérmesek, és nem játszanak politikai kommunikációs játékot, akkor láthatják, hogy azok az intézkedések egy új, európai gazdasági és társadalmi modell alapjairól szólnak. Ha úgy tetszik, a szociális piacgazdaság teljesen új szakaszáról, esetleg végéről."

13. "Magyarországra igencsak ráfér egy ilyen új európai gazdasági és társadalmi rend, ugyanis Magyarország egy olyan bajtól szenved, amelyet ha nem orvosolunk, pillanatok alatt elpusztítja a szervezetet. Ez egy kórozó: az alacsony foglalkoztatottság. Szégyellem a számot is kimondani, de miután itt szakmai kérdésekről beszélünk, talán ezt megtehetem. Magyarországon a mi tudásunk szerint a lakosság 55 %-a dolgozik, miközben az egyébként versenyhátrányban lévő Európában ez 65 %, az Egyesült Államokban körülbelül 75 %, és a kínaiaknál 85%. Az én állításom az, hogyha Magyarország nem tudja néhány év alatt az 55 %-os foglalkoztatottsági mutatóját fölvinni az európai átlagra, majd rá néhány évvel később nem tudja a 65 %-os európai átlagról 75 % magasságába vinni a foglalkoztatási mutatóját, akkor Magyarországnak nincs esélye arra, hogy gazdaságilag versenyképes legyen az Európai Unió többi államával. Arról nem is beszélve, hogy nekünk nemcsak velük kell versenyképesnek lennünk, hanem a föltörekvő, más kontinensekről érkező versenytársakkal is."

Szanyi Tibor piócamitológiája óta nem láttam ehhez fogható szellemi tündöklést az országban!