RDH Blog - RSS 2.0A nol-on Dr. George F. Hemingway írt egy cikket, amiben nyugtatgatja a magyarokat azzal, hogy máshol is oldottak már meg olyan társadalmi kríziseket, ami a munkaerőpiac óriási méretű átrendeződésére reagált.
Nagyon megörültem ennek a cikknek, mert olyasmit tematizál, ami az én szakmai fókuszom is volt az otthoni munkáimban. Ez a visszajelzés nem a mi mozgalmiságunkból jött. Világos és érthető. Helye van a blog sajtófigyelés rovatában.
"Az elmúlt időszakban, ahogy Magyarországon, az Egyesült Államokban is radikálisan csökkent a termelésben részt vevők száma. 1960-ban az amerikaiak 29 százaléka dolgozott a termelésben, míg 2009 végén csak a 9 százalékuk. Hasonló mértékű kivonulás történt az amerikai mezőgazdaságból is a XIX. század vége és a XX. század közepe között – egy óriási különbséggel. Akkor ugyanis a mezőgazdasági termelés meredeken emelkedett, csak a benne dolgozók száma csökkent. Gépesítés, jobb menedzsment, fejlettebb agrártudomány okozta a népvándorlást, ami a nemzetgazdaság szempontjából pozitív jelenség volt, ellentétben a mostanival. 2001 és 2009 között az Egyesült Államok 42 400 gyárat veszített el, az amerikai gyáripari állások 32 százaléka vándorolt külföldre. Olyan helyekre, ahol havi 130 dollár körül mozog a dolgozók átlagos fizetése. Az amerikai középosztály sorvadásában ennek alighanem nagy szerepe van.
Magyarország hasonló cipőben jár."
Mivel akkor már a blog bezárásán gondolkodtam, így nem hoztam át ide a nol kommentekben megírt cikket. Később vagy ötször megkíséreltem megtalálni ezt a cikket, de nem sikerült. Különösen akkor volt fájdalmas átélni, hogy elvesztettem szem elől,amikor Domschitz Matyi elindította a tudástársadalom blogját. Most végre megtaláltam, és hogy ne veszítsem szem elől, becopizom az akkori reakcióimat is és belinkelem kapcsolódó cikkekkel.
A pártoknak nálunk nem nagyon van képe a modernizációról.
Még a pártok mögötti szakértői kör is úgy néz az információs társadalom, vagy a tudás alapú társadalom fogalmak megjelenésére, mint borjú az új kapura.
Elég komoly stuktúrális kihívásokat jelent egyébként az ilyen irányú fejlődés támogatása, hiszen a hazai bérszerkezet nem nagyon tartalmaz diszkrecionális jövedelemt. Egészen másfél évvel ezelőttig 70-80%-os adót vetett ki a pártokrácia arra a bérsávra, ahonnan lehetne ilyesmiről beszélni.
Ezzel mi blokkoltuk a jóléti társadalom irányába törő természetes fejlődést. Tömegeket kényszerítettünk abba a mutyikultúrába, ami ma leginkább már csak a pártok napi életvilága.
A politikusainkat, akiket én előszeretettel hívok civilgyilkos zsákmányszerző pártokráciának, senki nem világosította még fel azokról a modernizációs kérdésekről, amit a szerző felvet.
Az EU az évi 1000 milliárd fejlesztési támogatásban jó néhány módszerhez köti, hogy miként néz ki a gazdaságfejlesztés EU-s gyakorlata.
Nyilvánvaló a pártokrácia által megfogalmazott preferenciákból, hogy ők csak ipari társadalom tipusú fejlesztésekben tudnak gondolkodni. Ami infomációs társadalom komform, vagy tudás alapú társadalom komform, annak általában nekiesnek közösen és elpusztítják.
A Munkahelyteremtés.hu weboldalon összefoglaltuk, hogy mi az az 54 féle munkahelyteremtés módszer, ami kiépült az EU csatlakozás után.
Egyenként is, és összességében is egy horror történet ...
Ami még ijesztőbb, hogy alig akad újságíró, alig akad civil szervezet, aki egyáltalán oda figyel az ilyesmire.
Ameddig a polgároknak totál lényegtelen ügy a munkahely kérdés, addig a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia be tudja sorolni a nem sürgős és nem fontos ügyek közé.
Se az 54 féle munkahelyteremtési megközelítésről, se a keretekről nem nagyon zajlik érdemi discurzus. Üdítő, hogy jön egy olyan figura, aki megszokhatta a kultúrájában, hogy a polgárok bele beszélnek a közbeszédbe és ír egy ilyen cikket.
Látszik, hogy nem minálunk tetszett szocializálódni!
"Ami pedig a takarékszövetkezeteket illeti, azokra is érvényesek a közgazdaság alapvető szabályai. Ha lazább feltételekkel adják a hitelt, mint a nagyok, annak a betétesek láthatják kárát."
Van a szomszédban, sőt a hazai gazdaságpolitikában példa arra, hogy ez igen is kulcsügy.
Épp akkor voltam bankár, amikor bevezettük a piacra a kisvállalkozói hitelt és a lakáshitel újra elérhetővé vált.
Mindkettő állami "erőszak" vívmánya volt. A piac a rendszerváltás első 8-10 évében távol tarotta magát ezektől. 1998-ban szerveztem egy országos társadalmi vitát "A fiatalok első lakáshoz jutása ügyben" a kampány alatt senki sem hitt abban, hogy valaha lesz kalkulálható lakáshitel. Lett. Már megint nincs...
A kisvállalkozói hitelt is az rakta a piacra, hogy a Széchenyi Kártya ötlet megjelent. Egyből úgy találták a bankok, hogy nem is vagyunk annyira "emergency market". Nem akartak kimaradni ebből a piaci szegmensből. Kis pénz, sok munka...de valójában nem.
A szlovénok az első 8 évben nem engedtek a piacukra külföldi bankokat.
Ők előbb feltornázták a bérszinvonalat a jóléti társadalom komform szintre, betegesen ragaszkodtak a skandináv minta másolásához. Náluk így elmaradt a sokkterápia. Nem azt az utat járták be, hogy a munkaerőpiaci szereplők felét kirakjuk az utcára és 20 évig úgy hagyjuk. Ők másolták a svéd társadalom modellt. Erős demokrácia, nagy szociális érzékenység.
Az a modell pl. működik. A mi modernizációs stratégiánk - vagy mi - az egy nemrepülő repülő.
Van egy amerikai politológus csoport, akiknek van arról fogalmuk, hogy a kelet európaiak miben különböznek az amerikai modernizációs pályától lényegileg.
A New Deal és az arra épülő társadalom, - lényegében a második világháború utáni nyugat európai jóléti társadalom fejlődés is ezt járta végig, - arra épül, hogy ők minél szélesebb integrációban gondolkodnak és ennek az intézményességeit építgetik, míg ezzel szemben nálunk a kirekesztés intézményességeit építgetjük.
Iversenék szerint a koorporativizmus hívő országok piac mániásak, náluk pl. a kisvállalkozás meg a közepes, meg a nagy, az szakrális szentségnek számít, a verseny keretei között. Ők verseny mániásak, mi pedig lényegében kizárólag versenykorlátozó mechanizmusokat alkotunk. Ha megy a levesbe a gyár, a kis és a közepes vállalkozó, akkor fel se szisszenünk. A verseny mániás és integráció mániás részét a diagrammnak KOORPORATIVIZMUS-nak hívták, a kirekesztő és versenykorlátozó diagramm részt PREDATOR rendszernek.
Putyin ebben a nagyamester, de orbán minden egyes eddigi törvénye erre a logikára jár. Ami még ijesztőb, hogy lényegi társadalmi ellenállás nincsen ezek ellen. Se Moszkvában, se Pesten.
Ennek mély politikai szocilaizációs okai vannak.
Amikor orbán vagy gyurcsány munkahelyteremtésről beszél, akkor a szájával ki tudja mondani az ezzel kapcsolatos szavakat, de amit a kezével csinál, az ennek a szöges ellenkezője. Egy közösségfejlesztő kollegám elmondta, hogy mit csinálnak most a LEADER csoportok pl.
Jó magyar szokás szerint a helyi gesztor szervezet feléli a támogatás felét, majd morzsányi támogatásokat utal ki 2 év késéssel. Pedig ott szabály, hogy mekkora az admin költség. Az is szabály, hogy a LEADER egy közösségi kontroll alatt álló helyi jövőkép. Helyi közösségi kontroll KELL a pénzosztó szervekben.
A tavalyi fasisztaverseny győztese címet az a MSZP országgyűlési képviselő kapta a blogomban, aki azzal nyitotta a LEADER alakuló ülést, hogy most akkor mindenki mondja meg, hogy MSZP vagy FIDESZ vállalkozó / civil.
Papíron a predátorok sógornői tagozata civilnek, meg vállalkozónak tetteti magát egy kicsit... és így csiálunk munkahelyket 2004 óta, évi 1000 milliárd Ft módszertanilag megcimkézett EU fejlesztési pénzből. (munkahelyteremtes.hu - itt ott van az 54 fél EU metod rendszerezett formában.
Épp az a rendszerezés alapja, hogy elválasztottuk az ipari társadalom kora beli segítési módszert, azaz melyek azok az EU és kormány támogatások, amelyek pénzt adnak, melyek az információs társadalomhosz szervesen illeszkedő támogatások, azaz mely programok segítenek a rendszerezett információ segítségével, és melyek a tudás alapú társadalomhoz szervesen illeszkedő új intézményességek, azaz mely szervek foglalkoznak a szemléletformálásssal. Ráadásul elválasztottuk a programokat célcsoportok szerint, azaz más oszlopban van a munkanékülieket támogató, más oszlop a munkahelyteremtőket értsd tenyeres talpas vállalkozásokat - közösségi vállalkozásokat, és más oszlop a rendszerfejlesztő - társadalmi párbeszéd szervező intézmények köre. Így az 54 féle átláthatatlan katyvasz kis kosarakká vált, amiben csak 4-9 akármit kell átnézni annak, aki keres valamit. A szociális munkások vagy teleházasok így könnyen irányathatnak a megfelelő segítő szervhez.)/reklám vége/
Arra is jó a munkahelyteremtés.hu, hogy így 3 év után átnézze valaki, hogy mi marad egy-egy intézményességből. Mi ezeknek a létrehozási története, hogy milyen hatékonysággal működött és hogyan halt meg. Van e sírja neki. Volt-e valaki a temetésén.
Ez kb. az 50. komment, amiben ezt leírom. Eddig 0 db újságíró / civil akárki keresett meg azzal, hogy nahát... nézzünk már bele.
Na ezért nincsen munkahelyteremtési hozadéka az évi 1000 milliárd Ft EU fejlesztési forrásból finanszírozott eszközrendszernek.
A Halász - Zuschlag paktum óta nincsen jogunk élni ezen a területen.
Nem vagyunk polgárok.
Kibicek lettünk a saját országunkban! Ezért van az, hogy jön egy világpolgár és leír olyat, amit mindenki tud, és mi meg eltátjuk a szánkat.
Most látom, csak, hogy mivel is záródik ez a cikk:
"Nehéz helyzetből indulva, okosan, gondosan tervezve ezt sikerült megvalósítani a ’30-as évek Amerikájának vagy az ’50-es évek NSZK-jának és Japánjának. Miért ne sikerülhetne most Magyarországnak?"
Na ezek nagyon jó példák!
Ezek a nemzetek olyan politikai szocializációs munkát égeztek el, ami leér egy vállalti közösség szervezeti kultúrájának a szintjéig.
Nálunk az úr isten mentsen meg bennünket attól, hogy orbán vagy gyurcsány agymenése még egyszer alaposan megérintse az életvilágot! Legutóbb orbán cuccai miatt elkezdtek a családok nem kapcsolatot tartani egymással, mert az egyik nagynéném FIDESZ hívőként abban hisz, hogy az MSZP-sek a egészen a szavazótáborukig civilgyilkos szándékú sátánfattyak, míg a másik kör számára a fidesznyikek tartoznak ebbe a kategóriába.
Ehhez képes, az amerikai, a nyugat európai vagy a japán poliitkai szocializációs minták egészen más tevékenység mintákhoz kínálnak identitást.
A japán ringi például, amivel megalapozták a 73-as olajválság utáni, termékszerkezetváltások gyorsaságának és minőségi ugrásoknak a versenyére alapozó (ezt hívják információs társadalom tipusú gazdasági váltásnak) korban kibontakozó versenyelőnyüket, az az európaiak demokrácia képénél egy lényegesen elmélyültebb demokrácia.
Erősen épít a munkások lojalitására és kreativitására.
Hihetetlen integrációs teljesítmény, a mi kirekesztő kultúránk ennek szöges ellenkezője sok tekintetben. Egy bizonyos apektusból látszik, hogy mi megveszekedett intézményesség tagadó kultúra vagyunk, az angolszász vagy a japán meg nagyon is oda figyel az udvariasságra, a szabályokra, a szabálykövetésre, a kultúra számára élő elemekből áll.
Ennek a politikai síkja, amikor a mi vezetőink sorra hozzák azokat a törvényeket, ami a struktúra által támogatott szabályszegésről szól.
Na mi innen startolunk.
Szép ötlet, hogy probléma listát csinálunk és nekiállunk megoldani ezeket.
Én pl. elmenekültem az országból és Angliában szakácskodom. Azok a civil mozgalmak, amikben 20 évig dolgoztam közösségfejlesztőként egyre inkább ki vannak téve a predator rendszer önkényének. Ezt én már nem bírtam elviselni odahaza.
Kommentek