Mielőtt belekanyarodnánk a modernizáció és a demokrácia kérdésébe a Domschitz-féle modelleben, kicsit időzzünk el annál, hogy miért lehet demokráciának vagy akár részvételi demokráciának nevezni törzsi vagy feudális korok emberi viszonyait.

Az egyik nol. kommentben meg is kaptam, hogy ezt talán nem kellene.

kaliczsandor | 2011. április 15. | 21:16:00

Kedves saman!
A rendiségnek semmi köze a képviseleti demokráciához!! A rendiség valóban IV.Kun László(1272-1290) uralkodása alatt kezd el kiformálódni,de igazából csak a 14.századra erősödik meg.Sőt,ha valóban a rendi monarchia szempontjából nézem a kérdést,akkor Luxemburgi Zsigmond(1387-1437) uralkodása a helyes válasz!!!A IV.Kun László uralkodása alatt megszülető döntéseket az egyház sugalmazta és valóban a formálódó tartományúri hatalom ihlette.Jelzem nem sok siker koronázta a próbálkozást,hiszen a tartományúri hatalmat Károly Róbert fegyverrel volt kénytelen felszámolni. A rendi monarchia csak a nemesség számára jelent politikai képviseletet és semmi köze a demokratikus berendezkedéshez!!!Ugyanúgy nincs hozzá köze,mint a fideszesek alkotmányának!!

Ahogy bele olvastam a történelmünkbe rengeteg jó megoldást látok arra,hogy miként gyakorolja a közösség a közjó ügyében hozott döntéshozatali technikákat.

Számomra a kultúra probléma megoldási algoritmusokból áll. Én nem akadok fenn azon, hogy 1277-ben a jobbágyoknak nem osztottak lapot.

Kun László színre lépésével az történt, hogy közösen hoztak egy döntést és a királyi hatalom végrehajtóként viselkedett. Három év alatt érvényt szerzett a határozatoknak.

Azért hívom ezt részvételi demokráciának, mert akkor még minden kutyabőrösnek el kellett mennie erre a gyűlésre és meg is büntették a kimaradókat, hadbírsági illetéket vetett ki azokra, akik nem vonultak hadba.

Nem volt joga nem részt venni azoknak, akiket kötelezett a hagyomány, a törvény.

A rendi országgyűlés már képviseleti, de ott is kitűnő kontroll - ellensúly megoldások vannak.

Elképesztően korszerűek.

Ehhez képest ez a nacionalista banda semmilyen demokratikus kontrollban nem hisz. Abban sem hisz, hogy neki bármiféle mandátumképző folyamat eredményeképpen megszületett akármit végre kellene hajtania. A 15 éves Kun Lászlóban volt alázat ahhoz, hogy közjó ügyében eljárjon. Orbán Viktorban nincsen.

Nem hiszik, hogy ennek van funkciója.

Én csak amiatt emlegetem ezt fel, hogy ne legyünk már barbárabbak, mint a 700 évvel ezelőtt élt őseink!

Az új alkotmány vitájának korában felmerül a kérdés, hogy mik is a nemzeti hagyományaink. Ugyan ebben a korban dúl a Csák Máté féle pártoskodás és pont erre egy megoldás az, hogy az ország nemessége felháborodik és nagyúr ellenes határozatokat hoz. Amikor a struktúra a szabályszegést építi ez a normális felelős gondolkodás. Legyünk már hűek a kultúránkhoz! Találjunk már megoldást arra, hogy miként alkothatjuk közösen a sorsunkat!

Az internet korában szélesebbek a lehetőségeink a közbeszédre mint akkor, amikor össze kellett jönnie 180.000 embernek! Anno, azok szót értettek!

Valahogy...

Mi most nem tudunk!

Sehogy.

Még mélyebbre menve az is feltűnő a hazai jogtörténetben, hogy törzsi társadalmak emberi viszonyait beemeli, elfogadottnak tartja a rendszer.

A fenntartható fejlődés irodalom kezdi úgy feldolgozni a törzsi társadalmak felépítményét, mint a mai korban is mintaértékűnek tekinthető demokratikus berendezkedéseket.

A google részvételi demokrácia keresője az elsők között kidobja az irokéz konföderáció bemutatásáról szóló írást Nibirutól, aki szerint az eredeti Szent korona tan is ilyesmi. De a fenntartható fejlődés díjat nyert Daniel Quinn könyv az Ismael vagy az Avatar is ezt a kérdést tematizálják.

A székely, a szász, vagy a kun székek leképezik a törzsi társadalmak korábbi viszonyait. Itt nem kijelölik a bírót, hanem megválasztják.

Nem működik az "ember megszervezi az embert modell" máshol működő hierarchiája. A feudális hierarchiába beékelődve együtt épül együtt él a két rend. A kunok és a jászok bejövetelével, később a hajdúságban ez a modell adja az alapját az emberi viszonyok megszervezésének.

Éppen ezért a hatalmi játszmák, az ország urainak szinte állandó marakodása az ország nyugati felére jellemző.

A székek mûködése hosszú idôn át fenntartotta a székely szabadságot, a székelység jellemzô világát. Székely és székely között nem volt feudális függés, kollektív szabadságban részesültek, melynek feltétele a származás, a személyes hadba szállás joga és kötelessége, a közös földbôl történô méltányos részesedés. A székely székek 1–1 bírói szék illetékességi területét jelentették, így Udvarhelyszék, Csíkszék, Sepsziszék. A bíráskodási körzetek közigazgatási egységet is adtak, tehát bizonyos fokig területi kiváltságot élveztek a székelyek. Székenként határozták meg a katonaállítási kötelezettség mértékét is

 A dehumanizációs forradalommal párhuzamosan a székekben kicsúcsosodó önkormányzatiságok világa virágzott és öröklődött generációról generációra.

A Dzsingisz Kán című filmben elképesztően szemet szúr, hogy annak a társadalomnak mennyire lapos a hierarchiája. A Kán családja pont annyi vagyont birtokol, mint mások. Van két státusz szimbólum szerű plusz vagyontárgyuk, egy női bunda és egy női nyakék.

Nem is igen szempont ez a vagyoni kérdés.

Amikor elsőként csatlakozik néhány ember Dszingisz Kánhoz, akkor utána megy a korábbi pártfogója és kérdőre vonják a csatlósokat, a következőképpen:

"- Add vissza a lovaimat!

- Nem adom, azokat nekem adtad! 

- De már nem tartozol a kötelékembe!

- Mindenkinek joga van eldönteni, hogy melyik kánt követi!

Ebben a kancatejen alapuló gazdaságban és a székekre alapuló letelepedett életmódú közösségekben is tisztelték az egyéni szuverenitást.

Ennek elvétele a dehumanizációs forradalom, amit az ország más részein a 1848-as jobbágyfelszabadításig működtetünk.

A törzsi társadalomból hozott közösségi megközelítés nemcsak a székek vagy a hajdúsági autonómia kultúrájából eredő tapasztalatunk. 

A vérszerződés tartalmát az első történetíró Anonimus 5 pontban foglalta össze.

A 3. A kirekesztés tilalmáról szól:

"A vezér tanácskozó testületében és a méltóságviselésben való részvétel joga: „hogy azokat a fejedelmi személyeket, kik Álmost szabad akaratukból választották urukká, se maguk, se fiaikat sohase rekesszék ki a vezér tanácsából és az ország tisztjéből!”