Sűrű év van mögöttünk részvételi demokrácia szempontból. Olyan sűrű, mint a 89-es év.

Az 88-89-es évek arról szóltak, hogy a tárgyaló asztaloknál megegyeztek a régi elit tagjai a rendszerváltó pártok képviselőivel és a demokratikus szavazások után átvette a hatalmat az új elit. Akkor 16 - 17 éves voltam. Azok a mozgalmak, a miknek aszellemi születésemet köszönhetem azzal foglalkoztak anno, hogy milyen kihívást jelent majd a diktatúrákban szocializálódott embereknek átlépni a demokratikus keretek közé.

Valahol tükörképe ez a kor annak. A tárgyalásképtelenségről és arról az információs társadalom korabeli háborúról szólt, hogy a tágyalóasztalok melletti kommunikáció ellehetetlenítésére milyen eszközreprezentációkat tudunk felépíteni.

Emlékszem, hogy egy évvel ezelőtt annak az izgalma foglalkoztatott, hogy lesz-e a plain fasiszta ideológiának parlamenti ereje, esetleg kiállítja-e magáról az ország azt a szegénységi bizonyítványt, hogy az információs társadalom utáni neofasiszta politikai szocializációs felépítmény kétharmados teret nyer, jelen esetben 80 vagy inkább 100%-os kivívott elfogadottsága van az olyan pártoknak, amelyek valaféle törzsi retorikával tartják egyben a munkacsoportjaikat, és a választóikat, azzal az alapvető pszichológiai szerződéssel kötik magukhoz, hogy ez a szervezet tud téged megmenteni az életedre törő másik csoportok ellen.

Életveszélyben vagy, ha nem szavazol ránk! Életveszélyben vagyunk, ha nem vagyunk elegen, ezek ellen! Minden mai parlamenti párt erre az alapfeltevésre szerveződött.

Egy évvel ezelőtt még simán azt lehetett mondani, hogy ezek egészen erőltetett nézőpontok. A predator multikat üldözőbe vevő törvények és a médiatörvény után? Nem kellene elkezdeni ezekről beszélgetni?

Ez az év számomra egy érdekes személyes élményt hozott. Gyerekkorom olvasmány élményei után, végig szemléltem egy vadliba csapat felnevelkedését. Visszaköszöntek Konrad Lorenz megfigyelései a dominancia, a párválasztási rítusok, az agresszió, az ivadékgondozás kérdéseiről. Ha egyszer írok majd egy politikai szocializációs folyamatokról szóló művet, akkor biztosan onnan fogom kezdeni, hogy mik az alapjai a kultúrának. Mit mondanak az etológusok arról, hogy miért és hogyan védik a kultúrák a saját határaikat. Éppen úgy, ahogy a kultúrával még nem rendelkező állatok. Lorenz sokat tanult a libáktól, a libák sokat tanítottak az emberiségnek ezekről a kérdésekről. Lornez kutatásainak az volt a motivációja, hogy megértse az emberiség kultúrtörténetében, miképpen alakulhatott ki az első és a második világháború etnikai úszításokra épülő kataklizmája.

Hálás vagyok ezekért a heurékákért Lorenznek, Csányi Vilmosnak és a libáknak! Meglehet. hogy a mi pszichológiai témákra totálisan érzéketlen kultúránkban hosszú idő fog még eltelni addíg, amíg megértjük ezeknek a heurékáknak a fontosságát, de a témák ott vannak a figyelem fókuszában.

Egy másik teljesen személyes, de ide kapcsolódó szál végi vonul az év során a blogon. A családban újabb angyalka született, az ex nejem az otthonszülést választotta, és sokkal jobban érezte magát, mint a kórházi körülmények között zajló szüléskor. Az angyalka elképesztően kiegyensúlyozott személyiség!

A demokrácia deficitek és az etológia tudományából származó kapcsolódó kérdésekkel végig kommenteltem és cikkeztem a Geréb Ágiék mozgalmának üldözéséről szóló ámokfutást. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy amikor Ékes Ilona kiállt a témáról nyilatkozni, akkor úgy tűnt, hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártorkácia kész szembe fordulni a korábbi "semmiképpen nem tárgyalunk az érintettekkel és a kulcsfontosságú szakértőkkel" paradigmával és hajlandóak tárgyaló asztalhoz ülni végre. Annak is örülök, hogy Geréb Ágit nem hagyták (ha szabad ilyet mondanom, nem hagytuk) magára. Először fordult elő, hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártorkácia jogi gépezete kezet emelt egy alternatív társadalmi mozgalom vezetőjére. Az év végére szerencsére egy kicsit visszavonultak. Ebben a kérdésben remélem nem keménykednek tovább. Haza engedték Geréb Ágit, de a jogi vegzálás nem szűnt meg. Örülök neki, hogy az állampolgári tiltakozás eszközeivel sokan kifejezték ellenérzésüket a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia szabály alkotásának eredményére és procedúrájára vonatkozólag.

Egy évvel ezelőtt annak az utórezgéseiről írtam, hogy tavaly Karácsony táján néhány BKV-s lassítósztrájkba kezdett, azaz nem engedték forgalomba állni azokat a buszokat, amelyket az írott szabályok mentén nem eneghetnek forgalomba állni.

A hvg.hu kommnetjeiben azt üzentem a hazai szakszervezeti mozgalomnak, hogy minden szakszervezet általános szakszervezeti sztrájkot hiredessen meg ennek a 9 embernek a kirúgása miatt, mert valamikor el kellene kezdeni  felemelni a szavunkat:

HOGY JOGUNK VAN KIÁLLNI A PROBLÉMÁINK MELLETT! JOGUNK VAN KIMONDANI A PROBLÉMÁINKAT! EZ FONTOS KÉRDÉS!

Fontos procedurális kérdés, hogy az ehhez szükséges eljárások világát védjük-e vagy sem.

Az ugyan nem következett be, hogy a szakszervezetek kiálltak volna a probléma felvetéshez való jog mellett, de úgy tűnt, hogy a határán vagyunk ennek. Komoly sztrájkhullám lett, az eltérő világnézetű szakszervezetek csatlakoztak szolidaritási sztrájkohoz, a BKV munkabeszüntetés kapcsán komoly internetes mozgalom kelt életre a facebookon, azügyben, hogy a szállítókapacitással rendelkező autósok elvittek embereket a BKV helyett abba az irányba, ahová amúgy is mentek.

 6 vagy 8 hét elteltével a BKV melósok helyett a BKV vezetésének társadalmi kontrollját betöltő személyek viselkedése került a figyelem fókuszába. Fél kiló parizellel a szájukban miként fojtogatják azokat, akik túl sovánka NOKIA dobozkát hoztak! Az MSZP gyakorlatilag belehalt abba, hogy mekkora korrupciós botrányok pattantak ki körülötte. Gyurcsány hiába mondta nekik az öszödi beszédben, hogy bele fognak pusztulni a korrupcióba...

 orbán ilyeneket nem mond!

ő azzal kezdte a választási kampányt, hogy nem szükséges választási programot közzé tenni. Nem szükséges nyilvánosságra hozni, hogy mi lesz.

Ami legjobban tetszett az évben az az. hogy Szanyi Tibor nyilaktozott  a Halász Zuschlag paktum kérdéséről. A válaszlevelében leírta, hogy alapvetően zsákmányszerző intézményesültségeknek tekitni az állampolgári önszerveződések világát. Örülők neki, hogy a qvázi civil világról egy politikus nyilatkozott. Az azonban a Halász - Zuschlag paktumot megkötő pártok, tehát az MSZP és a FIDESZ felelőssége, hogy ide jutottunk.

A NOl.on aktív Ludas Matyi kampányt folytattam. Minden olyan cikkhez, ami kapcsolódik a civilgyilkos zsákmányszerző pártorkácia közéleti kirekesztő tevékenységéhez,oda kommenteltem, hogy családilag érzékeltük a Halás- Zuschlag paktum létrejöttét. A hvg ugyan írt egy cikket az NCA változásokról, de ezen kívül a teljes sajtó hallgatott arról, hogy miként működik a független állampolgári önszerveződések és a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia közötti párbeszéd, vagy annak elvi lehetősége.

Az év legproduktívabb élménye az volt számomra, hogy más külföldre rekedt magyarokkal megalakítottuk a KülTüKör blogot. Jól esett a nol.blog-ba cikkeket írni. Különösen köszönöm a Kériszépen kommentjeit.

Nem írtam az Avatarról, meg a Civil Mozgalomról, de sajnos az én mitológiám szerint a jogi normák olyanok, hogy van nekik időbeli hatájuk.

De most megyek melózni.

Majd ha a médiatörvény világa elmúlik, akkor, lehet hogy újra kezdem a blogot.

Most time to say good by!

Minden jót kívánok az otthon rekedteknek!