RDH Blog - RSS 2.0Teljesen hátborzongató volt svéd tükör bináris kódjának beazonosítása.
A szabálykövető – bázisdemokratikus vagy polgárbarát rendszer ellentéteihez elképzeltük, mondjuk a svájci alap vagy a norvég alap történetét értékelő helyzetet.
Sérti-e a svájci vagy a skandináv forráselosztókat hogy az eredeti céloktól totálisan eltérítik a hazai civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia emberei ezeket a forrásokat. Érdemes megnézni, hogy az eredeti célok pontosan milyen pályázati kiírás célként jellenek meg és aztán a pályázatokban mik a konkrét célok – feladatok. A svájci alap péládul gátéptési beruházásként landolt, miközben fenntartható fejlődés centrikus vidékfejlesztési befektetés volt az eredeti célja.
Azt kezdtük el feltételezni, hogy nyilván nem örülnek annak, hogy nincsen munkahelyteremtési hozadéka vagy fejlesztési előrelépés, de hagyják hogy elkártyázzuk ezeket a forrásokat, mert a bázisdemokratikus értékrendből ez következik.
Ha a svédség és a hazai kultúra között tör ki interkutális konfliktus, akkor az egyik szereplő szabálykövető és polgár – életvilág centrikus, míg a másik szabályszegés és állam mániás. A legjobb példa erre a Grippen pénzekből megtömött pártzsebek vagy a Simens villamos körüli korrupciós bortány. A svéd államügyész maximálisan kiáll a törvény és a rend védelmében és a korrupció ellen. Teszi a dolgált.
Idehaza az ügyészség a kisújját sem kívánja megmozdítani, még akkor se ha a svédek nagyot sóhajtanak az arcunkba ezügyben.
Delisa erről szóló cikkeit egy idő után már nem közölte le a hazai sajtó.
Beleképzeltük magunkat abba, hogy ha vádaskodásig menő vita törne ki, miket vágnánk egymás fejéhez?
Mit mondana rólunk egy EU referens, aki független értékelőként bemutatja mondjuk a munkaügyi központok HEFOP 1.1. programját és kiderül a mérésekből, hogy hiányzik némi teljesítmény. Vállaltuk a szerződésben, hogy az átképzett munkaerő 80%-ának lesz állása ez után a befektetés után, de csak 5%-nak van.
Más országokban ennyire a statisztikai hibahatárokat ostromló alulteljesítés nem szokott előfordulni.
A többi visegrádi ország péládul extra EU fejlesztési pénzeket kapott, mert náluk szép eredményei vannak a gazdaságfejlesztő munkának.
Mi kínos kérdésekre számíthatunk és arra, hogy források tekintetében elvétetik minden talentum, amit eleddig megpróbáltunk elásni valahogy.
Ezért kellene ez a rálátás. Ez volna az értelme – funkciója.
Sajnos ennek az értékvitának a jelenléte a közbeszédben és a sajtóban is elenyésző.
A részvételi demkrácia blogon halott mozgalmak nézőpontjain keresztül vagy a svédségek blogon a svéd kultúra szemüvegén keresztül elhangzik egy-egy visszacsatolás arról, hogy nem jó irányba fejlődnek a dolgaink.
Ebben a digramban kirajzolódott az, hogy a két blog ugyan azt az értékvitát jeleníti meg, amikor a szabálykövető magatartást megalapozó, az együttműködés közösségi kultúráját erősítő esetpédákat igyekszik szembesíteni a napi valósággal.
Maga a magyar fősodor teljesen ellenkező irányba halad.
A sajtó egy fasisztoid discurzus mocsarában áldogál. A FIDESZ ki akarta írtani a politikai ellenfelét, abban ugye már kettejük között konszenzus volt, hogy a politikafüggetlen állampolgári önszerveződéseket ki kell irtani. Ezek után meg a polgárháborús veszéllyel fenyegető etnikai torzsalkodás vált a napi sajtó szinte mindent eltakaró toptémjává.
Nem lehet már a humanisztikus mozgalmak progresszív célkitűzéseit közbeszéd tárgyává tenni.
Mégsem vagyunk mi svédek, vagy japánok vagy angolok...
Közben a világ meg elmegy mellettünk. Kit érdekel a közép európai kisnépek kicsinyes acsarkodása?
Csakhogy ez a kérdés, a többi felvázolt jelenség miatt felül emelkedett önmagán.
Jancsika és Pistike körzővel szurkálja egymást matek órán, de egy bizonyos szint után ez már ellehetetleníti a többiek elmélyült munkáját.
Nem biztos, hogy elbír az Euro ennyi potyázásra játszó európai polgárt.
Elhatároztuk hogy a KülTöKör blogon, mi eljátszuk a svédet, az angolt, a spanyolt stb.stb. Ezzel a tükörrel szeretnénk figyelmeztetni a magyarországon élő többi európai polgártársunkat néhány lehetséges veszélyforrásra.
Ezt a modellt legjobb lenne egy olyan cikksorozatban felvázolni, ahol egy képzeletbeli EU testület különböző álláspontokat hallgat meg, mert dönteni szeretne a balkanizálódott országok kizárásának kérdésében.
Nem az a célunk, hogy ezzel hozzájáruljunk az EU széthullásához.
Feladatosítani szeretnénk, hogy milyen körülmények között, milyen feltételek teljesítése esetén fordulhatnak jobb irányba a dolgaink.
A belső viszonyok változtatásával hogyan lehetne hozzájárulni egy európai megújulás sikeréhez?
Náhányan belefogunk abba a vállalkozásba hogy a civilgyilkos és emberközpontú értékvitában határozottan képviseljük akár a hazai fősodor teljes ellenállásával szemben ezt az álláspontot.
Hiszem, hogy ha világosan látjuk ezeket a szempontokat és szilárdan kiállunk ezek mellet az értékek melett, akkor kitör ez a dolog a csodabogár státuszból.
Segít az ügyön, ha a Népszabadság hasábjain olvasható ez a témablog. Szeretném ha vitát tudnánk provokálni egyes kérdésekben és haladnánk afelé, hogy a saját kultúránkra való rálátás, a kultúra korlátaival való kalkulálás képessége fontosabb és egyre fontosabb témává dagadna.
A fenntartható fejlődés irodalom nagy művei mind a körül forognak, hogy mit kellene meglátnunk a kultúránk adta korlátok közül. Semmilyen korláttól nem fogunk tudni megszabadulni, amit nem neveztünk a nevén.
A hazai humanisztikus mozgalmakban sokat foglalkozunk azzal, akár közösségfejlesztő munkában, akár a szervezetfejlesztő munkában, hogy az új dolgokkal vagy általában a tanulással szemben van egy természetes ellenállás a közösségekben, az emberekben.
Amikor másnap megmutattam egy spanyol – zsidó bártomnak ezt a modellt, mondott egy idevágó spanyol mondást.
„Aki szándékosan vakságra ítélte önmagát, azt már lehetetlen még vakabbá tenni!”
Ide vág ez a kép.
A KülTüKörben kultúrális ellenállásokkal, törésvonalakkal fogunk dolgozni, mint ahogy az előző blogjainkon is.
Szeretnénk lebeszélni embereket a struccpolitikáról. Vélhetően, akik bennünket olvasnak, eleve érzékenyebbek modernizációs kérdésekre vagy nyitottak a más kultúráktól való tanulásra. Nem feltétlenül az olvasóink szemléletformálása a mi sikerességünk kulcsa.
Inkább az, hogy a megfelelő pontokon megjelenik-e megfelelő eszköz az önértékelésre – helyzetértékelésre, a stratégiák alkotásához szükséges terepismeretre.
A magunk eszközeivel azzal tudunk hozzájárulni ehhez, hogy a más kultúrák szemüvegén keresztül alternatívát rajzolunk. Nyakon csípjük a szabályszegésre vagy a kirekesztésre irányuló jelenségeket és megmutatjuk, hogy máshol miként haladnak az integráció vagy a rend felé.
Szeretnék elindítani egy olyan rovatot is, amely nem csak a bezzegországok bezzegprogramjaival foglalkozik. Sorra akarom járni azokat a hazai mozgalmakat, akik a saját köreikben mintaértékű módon viszonyultak kihívásokhoz. A blog mint média műfaj lehetővé teszi, hogy az esetpéldák, a vitairatok a forráselosztó szervek tevékenységének kritikai elemzése vagy akár szakmai részletkérdések tudományos fogalmakat firtató tanulmányai egyetlen linkeléssel összekapcsolódjanak.
Remélem, hogy sokan használni tudják majd az írásainkat és idővel egyre többen maguk is élő kapcsolatot ápolnak majd ezzel a portállal azzal, hogy hivatkoznak ezekre az írásokra, vitatják, kritizálják, vagy megerősítik az itteni téziseket.
A teljes cikk:
A netes műhelymunka résztvevői:
Delisa és Sámán
2010 május
Kommentek