TGM kiakadt az Alkotmánybíróság megsemmisítésének ötletére. (ki nem?). "Az államcsíny és nyíltan ellenforradalmi jobboldal" című cikkben több oldalról megvizsgálja, hogy miért is "érdekes" az Alkotmánybíróság megsemmisítésére tett lépés.

Ez az "oroszok már a spejzban vannak" típusú hang végig kíséri a FIDESZt már az előző kormány alatt kifejtett politikai szocializációs teljesítménye óta.

A részvételi demokrácia blogon, ami alapvetően közösségfejlesztési nézőpontból kommentel a napi eseményekhez, több oldalról nekiszaladtam már annak, hogy mi a baj ezzel.

A jéghegy csúcsa ebben a témában az, amikor 1000 milliárd Ft EU fejlesztési forrást és mondjuk másik 500 milliárd hazai fejlesztési forrást kizárólag úgy tudunk strukturálni, hogy annak NE legyen társadalmi hasznossága.

Amikor kizárólag új belépőket bíznak meg végrehajtási feladatokkal, amikor az érintettek állampolgári önszerveződéseit minden érdemi kommunikációból kiszorítják, akkor ez az eredmény születik.

Van ennek etológiai háttere. A politikában folyik olyan csoport dinamikai játék, sértődésekből fakadó "nem beszélek veled", vagy ha "találkozom veled, automatikusan beléd fogok harapni" típusú kulturálisan beágyazott rítusrendszer, aminek gyökerei mélyebbek az emberi kultúránál.

Van ebben nagyon magyaros virtus, van értelme a kultúra összehasonlító vizsgálatok tükrében megnézni azt, hogy ilyenkor nem-e arról van szó, hogy a kultúránkból igen is következő legsetétebb balkanizmusnak engedünk teret.

Ott a technikai háttere is a dolognak.

Él-e az a rendszerváltás kori remény, hogy innentől kezdve részt fogunk tudni venni a saját sorsunk alakításában?

A kirekesztő és versenykorlátozó rendszerek építgetésének politikai elitje nem tud ezzel elszámolni.

Más országokban, amit nevezzünk civilizált országoknak, például a munkaerőpiaci reintegráció területén elköltött fejlesztési pénzeknek hosszú távú hozama van.

Minden munkaerőpiaci szereplővé tett inaktív jó befektetés, mert többé nem a közkassza tartja el, hanem ő maga járul hozzá adózás által a közteherviseléshez.

Na nálunk ez a téma sohasem érdekelte a politikusokat vagy a közvéleményt.

Nem érdekli a mi intézményességtagadó kultúránk fiait az se, hogy nmáshol ezt hogyan csinálják. Amikor az Európai Unió egy módszertani repertoárral támogatja a hazai gazdaságfejlesztést, akkor a "törvénytisztelő" hazai politikai elit oda megy a közösségfejlesztő terepmunkákhoz és személyesen, saját csecse-becse kezecskéjével veri szét ezeknek a szakmaiságát.

Nincsen nálunk normális LEADER, mentor program, szociális szövetkezet, foglalkoztatási paktum, EQUAL, TÉSZ, stb. stb.

Nyílt erőszak van jogkövető magatartás helyett.

Lopás és árulás, feneketlen korrupció van a közjó keresése helyett.

A Kádári diktatúrát megszégyenítő kirekesztő mechanizmusok a sajtóban és az érdek egyeztetés fórumain, az intézményesült érdekképviseletek szétverése, ignorálása, ez van a demokrácia helyén.