RDH Blog - RSS 2.0Debreceni József írt egy cikket orbán közéosztály vs. szegénység körüli demagógiáiról.
A szegényekért való társadalmi felelősségnek meg kellene különböztetni a retorikai szintjét és a gyakorlati tevőleges tevékenység szintjét.
Én közösségfejlesztőként dolgoztam 20 évig, az utóbbi időben munkahelyteremtés területen dolgozó civilekkel.
Ez a szféra, azaz a helyi állampolgári önszerveződések világa, azaz ennek az ügynek az intézményesült tevékenység mintákat felmutató terepe gyakorlatilag tabu a magyar sajtó számára.
Ezért alakulhat ki az a torz kép, hogy csodatévő szent orbán időnként meghirdetheti középosztály összefogását a szegényekkel, meg 32. részvételi demokrácia forradalomra vezényli a zországot... mert az emberek (köztük az újságírók) mit sem tudnak ennek a gyakorlati terepmunka vetületéről.
Ha belenézünk ebbe a világba, azt látjuk, hogy 1998 után, azaz a Halász - Zuschlag paktum után a FIDESZ és az MSZP halálra ítélte a politikafüggetlen civil világot.
Akik közösségi missziókkal szüttyögnek a végeken, pontosan tudják, hogy az ilyesfajta politikusi kijelentések a penetráns demagógia kategóriájába tartoznak.
A politikai marketing logika alapján értelmezhetők. Körül vizelnek beszédtémákat a zújságok hasábjain.
De a gyakorlatban, az életvilágban ennek nincsen relevanciája. Inkább az ellenkezője kimutatható.
Orbánék kinyírták azokat a struktúrákat amiken keresztül a civilizált országokban a középosztály támogatni szokta a társadalmi integrációt.
A Halász Zuschlag paktum konkrétan nekiesett a civil szférának.
A kommunikációs csatornák is totális blokk alatt vannak.
A feljebbviteli lehetőségek, a demokratikus kontroll szervek is totális kontroll alatt vannak.
Egy kicsit tekintsünk bele ennek az életvilágába.
Az európaiak a II világháború után kiépítik a magas minimálbérre és magas foglalkoztatottságra épülő jóléti társadalom modellt.
A 73-as olajválság után az ipari termelés éppen úgy visszaszorul arányaiban a foglalkoztatási szerkezetben, mint a mezőgazdasági önellátás anno 3-400 évvel korábban az ipari forradalmak korában. Felértékelődnek a humánszolgáltatások.
Az EU csatlakozás után jönnek hozzánk az európaiaknál megszokott munkaerőpiaci reintegrációs keretek. LEADER, EQUAL, mentor programok, átképzések, közösségi vállalkozások, foglalkoztatási paktumok stb. stb. /munkahelyteremtes.hu/
Ezeknek azért nincsen munkaerőpiaci reintegrációs hatása, mert a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia elszabotálja ezeket.
Talán 20 olyan szervezet van az országban, aki bejósolhatóan túl tud élni egy EU-s projektet. Ennyire alul intézményesült a civil szektor.
Kb 10.000 ezeknél magasabban intézményesült humánszolgáltató szervezetre lenne szükség. A foglalkoztatási szerkezetünk akkor hasonlítana az európai társadalmakéra, ha nem 10 hanem százezres nagyságrendben történne meg ilyesmi.
Kommentek