A 2008-as évértékelésben végig tekintettem azokon a civil kezdeményezéseken, amelyekben többé kevésbé intézményesült állampolgári önszerveződések párbeszédet kezdeményeztek annak érdekében, hogy részt vehessünk a saját sorsunk alakításában.

Minden ilyen kezdeményezésben arról beszéltünk, hogy elképesztő mértékben ignorálja a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia az állampolgári érdek artikulációt.

A rendszerváltás társadalmi szerződésének ezen pontját napi szinten sárba tiporják a rendszerváltó pártok.

A 2008-as évértékelő listán szereplő megmozdulások közül több kezdeményezésben ott voltak az LMP alapítása körüli aktivisták.

A vizitdíj és kórházprivatizációs népszavazás körüli akciózásban ők adták a derékhadat az aláírások összegyűjtéséhez.

Az Összefogás Szociális Parlament civil integrációnál egy platformon voltam velük azügyben, hogy ne bénítsuk meg előre a kommunikációt azzal, hogy csak konszenzusos nyilatkozatot fogadunk el közösnek.

A Tarka Magyar-nál is egyet értettem az ő kő keményen a pártokráciát kritizáló megfogalmazásukkal, ami végül is nem lett közös nevező.

Ugyankkor számomra a társadalmi tervezésnek ezek az aktusok csak felületes kezdeményezései, mert nem tesznek lehetővé érdemi érdek artikulációt. Éppen ezért az LMP elindulásakor erősen képviseltem, hogy ne álljanak meg szimbolikus ügyeknél, inkább mutassanak példát arra, hogy miként lehet érdemi társadalmi párbeszédet folytatni.

Sajnos süket fülekre találtak ezek a javasaltok.

Az LMP az alkotmányozás kapcsán széles társadalmi részvételről beszél, ugyanakkor azokat a civil szereplőket helyezné reflektorfénybe, akik amúgy is ki szoktak alakítani véleményt ilyen esetekben.

Technikailag szerintem egy régi új valami ez. Feltaláljuk a melegvizet. A Védegylet / TASZ / MTVSZ stb, amelyek közül Schiffer Andris többet személyesen elnökölt, szólásra emelkedett eleddig.

Most pedig arra kérjük őket parlamenti pártként, hogy feltétlenül mondják el a véleményüket.

Félig meddig örülök ennek a kezdeményezésnek, de a másik szemem sír.

Én azt hittem hogy a két internetpárt kifejezetten stratégiai frontnak fogja tekinteni a civil szervezetekkel folytatott társadalmi egyeztetés terepét.

A civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia alternatívájaként akkor tudnának megjelenni, hogy ha demonstrálnák a tárgyalóképességüket.

Eleddig csak ugyan azokat a törzsi "fújunk egymásra" harci táncokat járta az LMP is és a JOBBIK is, mint amit 20 éven keresztül láttunk a rendszerváltó pártoktól.

Egyelőre még nyílt annyira a sajtó, hogy nem késő ezt a frontvonalat felépíteni.

Ehhez jó kezdeményezés, ha nyilvános társadalmi vita van.

Az viszont törzsi baromkodás, hogy csak azok a zöldek/jogvédők beszélnek egymással, akik eddig is.

Ha csak a törzsön belül bírunk szóba állni, akkor épp nem azt demonstráljuk, hogy képesek lennénk a NAGY KIREKESZTŐGÉP rákfenéjét meggyógyítani.

Hanem ennek az ellenkezőjét.

A FIDESZ meg az MSZP is tud olyat, hogy a saját civiljeivel beszélget. De összességében már kezdi sejteni a nép, hogy ez a szalonpolitizálás még a Kádári diktatúránál is erősebb közéleti kirekesztettséget és ezen keresztül világméretekben rekorder számba menő munkaerőpiaci kirekesztettséget is jelent.

Szép szép ez az LMP-s lépés, de bizottsági kommunikációs javaslatként ez harmat gyenge, mellesleg ez még mindig a "kirekesztő és versenykorlátozó" gondolkodáson belüli ügy.

A civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia szokta a fölülről elfogadottságot összekeverni a kivívott elfogadottsággal. Ők szokták megmondani, hogy ki a legitim polgár. Ki a "felkent" ahhoz, hogy szólásra emelkedjék.

Sok blogger temeti emiatt az LMP-t. Nem ezt vártuk.

Gyanús, hogy puszta retorika náluk a részvételi demokrácia.

Ez a javaslat is nagyjából olyan, mint amikor a FIDESZ, a Halász - Zuschlag paktum kiépítője papol a részvételi demokráciáról.

Nem hallottam olyat az LMP-től, beleértve a részvételi demokrácia ügyben megfogalmazott pártprogram részt, ami érdemben hatna ezen a területen.