Van a politikának olyan területe, ahol a nagy nemzeti Hurál nem leteszi a törzsi viszálykodás rituáléit és hosszú -hosszú időn keresztül csakis a szakmai racionalitások mentén gondolkodik a közjóról.

A Népszabis cikk mennyekbe meneszteli az egyik EU parlamneti képviselőnket, aki a hazai lobby sikerek után már nemzetközi porondon építgeti a szent közjót.

Csakis a zemberek, meg a zemberek, meg a jövő!

Csak ez lebeg a szeme előtt.

Ki se találjátok, hogy ugyan mi lehet az a terület, ami mentén a közérdek oly kristály tisztán elnyomja a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia torzsalkodási kedvét!

Ez a terület az energia politika.

"A legfontosabb találkozási pontnak az energiapolitika bizonyult: a lex Mol, a paksi atomerőmű bővítése vagy a Fónagy–Podolák-törvénynek nevezett „saláta” problémamentesen megkapta a többségi támogatást, akkor is, ha közben nem volt beszélő viszony a kormánypárt és az ellenzék között."

Maga a kirekesztő és versenykorlátozó rendszer már a kérdés "társadalmi vitája" körül is kirajzolódik.

Arra büszkék a lobbisták, hogy a tárasdalmi kontroll totális kiiktatásával sikerült konszenzust előidézni az egyébként khaosz viszonyban lévő pártok között.

Néha lehet találkozni olyan nemzetközi összehasonlító adatokkal,amelyek mutatják, hogy más országokhoz képes mennyibe kerül az áram, az autópálya építés, a telefon stb..

Általában csúfosan jövünk ki az ilyen összehasonlításokból.

Az már kezd nyilvánvalóvá válni az embereknek, hogy a pártok közötti konszenzusok gyakran a közlegelők kifosztásáról szólnak.

Mindezt a kommunikációs közeget is egy FIDESZ  - MSZP megállapodás, a Halász - Zuschlag paktum alapozta meg, amely halálra ítélte a politikafüggetlen állampolgári önszerveződéseket.