A FIDESZ-ben sorra tűnnek fel harcos amazonok, akik a jobb oldali politikai marketing "szigorú apa" képét tematizálják a politikában.

Pelczné Gál Ildikó vagy Ékes Ilonka után, most Hoffman Rózsa hinti az igét az oktatáspolitikai fronton. Érdekes magyar sajátosság, hogy nálunk a női "criht father szakasz" szokott ilyen tisztán politikai marketing ügyekben fellépni.

Az osztályozás, sőt a buktatás jogának emancipációáért küzd ez a mozgalmi front.

Az egyik kommentelő összefoglalta a hvg portréját:

Antipasti 2010. Július 26. 10:34:26

A HVG Interjú-rovatában beszélgettek vele ( a heti számban megtalálható az interjú).
Az államtitkár-asszony elmondta, hgy volt ő MSZMP-tag is, méghozzá azért, hgy iskolaigazgató lehessen. De megtéveszteték ők a furmányosan működő komcsik, s amikor párttag lett, valamikor 31 éves kora körül 8 már két gyermek anyjaként ), akkor ő - mármint az államtitkár-asszony - még politikailag naiv volt, s a valóságról nem tudott semmit.
Ezt mondta el az államtitkár-asszony.
Valamint azt, hogy aztán, hogy eljöve a nem rendszerváltozás rendszerváltozás, ő is megújult és átalakult. Amikor lánya értekalapra ( értsd: istenhitre, mert más érték nyilván nincs ) helyezte a kapcsolatát a férjével, akkor ő - mármint az államtitkár-asszony - is ugyanezt az utat járta, és 25. házassági évfordulója alkalmával férjeurával együtt végre - mert az átkosban ilyet nem te(hete)tt - templomban is kimondta a boldogító igen.
Szép dolog a megvilágosodás.
Annak azért örül az ember szíve, hogy volt MSZMP-tagok nincsenek a NÜK-ben.
Mi lenne, ha lennének? Attól mentesen meg minket az a jó értékalap!

Az emancipált társadalmakban radikális bátorság számba megy az ilyen fajta szélsőségesség. A posztmodern kultúrákban, ahol törvények és társadalmi intémzmények hosszú sora védi az identitás választhatóságát és sokszínűségét, egészen másképp landol egy ilyen üzenet csomag.

A nagyon kommunista identitásúak, vagy a simán csak ateisták például felvállalták anno, hogy a templomi esküvő hagyományával, szembe mennek, és a rendszerre hallgatnak a hogyományokkal szemben, holott egy ekkora hagyománynak azért nem tudott a kommunizmus se komolyan keresztbe tenni. Az általam ismert emberek 90%-a tartott templomi esküvőt, holott "ritkán látogatja" a templomokat.

Hősnőnk szerint isteni elrendeltetés volt az akkori énjétől ez a fajta  kommunista deviancia, de most FIDESZ politikusként 25 év házasság után tartott templomi esküvőt, ami a megvilágosodás erejével hatott rá. Szerintem az lesz a szélsőposztmodern FIDESZ ideológiai kacskaringó legújabb irányvonala, hogy a Kádári rendszer is isten elrendeltetése volt. Áldott kor! Ki fog derülni, az "Isten! Haza! Csalás!" értékhármasra épülő marketing csomagolásból, hogy az Úr azért küldte ránk a kommunistákat, hogy most végre megtérhessünk Orbán szent rendszerébe!

Az amerikai demokrácia nagy találmánya a "criht father" kép, erre épül az ottani konzervatív felépítmény.

A kelet európai országokban azonban nem zajlódott le kultúrális értelemben az az emancipációs folyamat, ami nyugaton. Nálunk egy átlagpolgár nem érzi azt, hogy érdemben megszólíthatná az oktatás vagy egészségügyi apparátusokat. Elismeri ezeknek a feudális előjogait például a kommunikáció berekesztéséhez való jogot, az egyirányú kommunikációs pályák védelméhez való jogot.

Nálunk a "nádpálcát a tanárok kezébe" és "pallosjogot az iskoláknak" egy egészen más kultúrális közegben landol.

Amikor a "napi termés a stuktúra által tolt szabályszegés" cikkben érintettem azt, hogy ma pl az orvosok kiiktatják a betegjogi képviselő intézményét a rendszerből, céloztam rá, hogy ehhez a témához még vissza kell térnünk.

A criht father modell szerint normális szakmapolitikai huszárvágás ha orvosközpontú egészségügyi rendszert vagy tanárközpontú oktatási rendszert építgetünk.

Ideológiaként bármikor hangoztatni tudjuk azt, hogy jártunk nyugaton és tudjuk, hogy a korszerű oktatás gyermekközpontú megoldásokban gondolkodik, egészségügyben meg fel tudjuk mondani a leckét, hogy végül is az adófizető fizeti ezt a nem kis cehhet, de...

Az orvosközpontú és visszajelzés ügyben süket rendszer, vagy a tanárközpontú és civil kontroll nélküli rendszer az csak az apparátusi érdekcsoportok önkényének szakrális magaslatokba való felemelése.

Ezeknek az intézkedéseknek nincsen érdemi hatása. A jobb oldali politikai szocializációs gépezet a szigorú apa képpel reklámozza a pártját. Ez egy lecsupaszított fapados nézetrendszer. Nem akarunk a szegregációról beszélni, mert az bonyi. Mennyivel egyszerűbb azt motyogni a hvg-ben, és a Népszabadságban, hogy "vissza a buktatást".

Benne van az államnak az az igénye, hogy ismerjük el a fejlesztésekkel szembeni ellenállások létjogosultságát. Azaz ne gondolkodjunk olyan modellben, ahol a politikával szemben teljesítményelvárásokat fogalmazhatnánk meg. Ők konzervatívok, nálunk nem lehet számon kérni az irányítás körüli felelősségeket.

Már ez a két vektor is ellentétes irányú. A szigorú apa kép miatt magasabb irányíthatóságot vásárolunk a szavazatpiacon, a konzervatívizmus miatt meg azt a nosztalgiaigényünket elégítjük ki, hogy hátha úgy marad a világ mint ahogy most belátható, sőt inkább olyanná tesszük, mint a boldog béke időkben.

Az egyik szerint azért legitimáljuk a diktatórikus szemléletet, mert a Kádár rendszer oktatása az irányíthatóság Mekkája volt ehhez képest.

A másik szerint, ha xy idő múlva azon kapnánk magunkat, hogy semmi de semmi nem történt az iskola körül. A rendszer sikeresen ellenállt minden értelmes fejlesztési törekvésnek, akkor emlékezzünk arra, hogy a jobb oldal nem szereti a reformosdit.

Egyrészt porhintésnek tartom ezt a fajta politikai marketing dumát. Nem igaz az ami 80%-ban ateista társadalmunkban, hogy sikeres keresztény neo Horthysta - neo Kádárista deffenzíva következne be.

Nem lesz annyira tekintély elvű a társadalom, mert azt már nem vennék be az emberi viszonyok.

Irányíthatóság az kellene. A rendetlenségnek és a koncepciótlanságnak óriási ára van. Én magam a munkaerőpiaci 50%-os kirekesztettséget szoktam ezek közül leginkább felemlegetni.

De abban nem hiszek, hogy a demagógia, a politikai porhintés az érdemi társadalmi vagy oktatás irányítási kérdésekben érdemi dolog kiinduló pontja lehetne.

Ki milyen szerepben lesz az oktatás fejlesztésének motorja?

Az állampolgári önszerveződéseket, a szülői kontrollt továbbra is "veszett fejsze" státuszban tartjuk majd? Az x párt belebeszélhet ezekbe a kérdésekbe modellről áttérünk az 1 párt belebeszélhet modellre? Továbbra sem lesz érdemi discurzus az iskola körül?

Tovább folytatjuk a 120% hatalmat a pedagógusoknak irányvonalat?

Továbbra is úgy gondoljuk, hogy az államnak nincsen érdemi dolga a számlák kifizetésén túl az oktatás körül?