A szlovákoknak elege lett abból, hogy "ha esik az eső, akkor az a magyarok miatt van, ha fúj a szél, akkor az a magyarok miatt van, ha aszály jött, akkor az a magyarok miatt van".
Egy szlovák kollegám fogalmazott így, akivel szakácsként dolgoztunk itt Angliában.
A mostani választási eredmény jól mutatja ezt.
Kiemelkedett egy olyan politikai erő, amely kifejezetten le akar szállni az etnikai uszítás lováról.
A Híd nevű kezdeményezésben magyar politikusok és szlovák politikusok azzal a szándékkal vettek részt, hogy alternatívát nyújtsanak a választóknak ebben a kérdésben.
Magyarországon Orbán kétszer ijesztette el magától a többséget a populizmussal.A populista nacionalizmus még mindig arányaiban a legnagyobb erő Szlovákiában, de már nem képes kormányt alakítani.
Óriási lépés ez. Magának a kérdésnek, az ilyen módon való tematizálása is egy bátor tett volt, hiszen a magyar párt részéről talán jogosan vádolták őket azzal, hogy ezzel a belépési küszöb alá kerül a kisebbségi párt.
Kérdés, hogy a Híd vádolható-e azzal, hogy meg akarja szüntetni a magyarság önálló érdekképviseletét?
Nyilván itt technikai finomságokról, van szó. Kell-e külön parlamenti párt? Megszűnik-e minden, de minden, ha nincs ilyen?
Működik-e az integráció barát, az együttműködést, a közös pontok keresését hangsúlyozó szempont, vagy ezzel szemben feltétlenül meg kell inkább tartani egy erős, harcos a magyarok érdekei mellett kiálló érdek képviseleti kultúrát.
A KülTüKör blog körüli beszélgetések közben jöttem rá, hogy mi közép kelet európaiak hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni a beszélgető partnerünkről, különösen ha az idegen, hogy súlyos címkéket aggasztunk rá. Olyanokat, amelyek valós történelmi sérelmekre alapozva, azt az érzetet hozzák be a jelen állapotokba, hogy ez az idegen csoport ellenséges lesz velünk, hosszútávon a pusztulásunkban érdekelt.
Nekünk magyarországi magyaroknak is megvannak a kedvenc mumusaink. Bogár László szerint például a nemzetközi nagytőke kollaboráns és laboráns összeesküvése szignifikáns összefüggésben van a született gyermekszámmal és az egészségstatisztikai adatokkal.
Anno, amikor 1998-ban a FIDESZ halovány nemzeti, de inkább polgári ideológiával megidézte a Horthy-korszakbéli választási földrajzot, ez az ország még más kultúrában élt mint most.
Ma már a FIDESZ és a JOBBIK együttes választási eredménye mutatja jól, hogy pontosan ott tartunk, ahol Ficoék politikai kultúrája.
Kell nekünk a mumus. Arra használjuk, hogy összetartsuk az ilyen elméletekkel a saját szavazótáborunkat. Magyarországon ez most tetőzik, a szlovákok a rendszerváltásuk óta egyebet se láttak, csak ezt.
Egy posztmodern megfejtése ennek a dinamikának, hogy egyszerűen kiszállok belőle. Nem vagyok hajlandó úgy tekinteni szlovákokra, románokra, cigányokra, zsidókra, amerikaiakra, trianoni nagyhatalmakra, hogy ezek mind a mai napig a mi megrontásunkon sopánkodnak.
A HÍD számomra egy ilyen győzelemnek az első jele. A nacionalizmus a XIX. század betegsége volt. A háborús uszítás, az erőszakos nemzeti hittérítés, a bűnbakképzés, elavult, idejétmúlt dolgok. Ki kellene már nőnünk ezt a XXI. században.
Gratulálok a Híd kezdeményezőinek, mert sikerre, választási sikerre vittek egy ilyen identitás ügyet.
Azt mondták a tomboló nacionalizmus identitás mintájának:
"Királyságom épp oly nagy! Nincsen fölöttem hatalmad!"
Kommentek